Fáklyás felvonulással, irodalmi műsorral, ünnepi beszéddel és koszorúzással tisztelegtek Hevesen az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az ünnepi megemlékezésen Török János, a Történelmi Emlékbizottság tagja szólt a jelenlévőkhöz, gondolatait az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.
HÖLGYEIM ÉS URAIM! Tisztelt emlékező közösség! Kedves Gyermekek!
Csak törpe nép feledhet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
(Garai János 1846)
Ezzel a 180 évvel ezelőtt írt, Garai János versidézettel zártam mondandómat 5 évvel ezelőtt az itteni megemlékezésen. Ezzel kívánom nyitni a mostanit is, mert mit sem vesztett aktualitásából.
70 esztendeje az akkor ősziesebb, esős, szeles napok sem akadályozták meg a MAGYAR IFJÚSÁGOT abban, hogy kiálljanak és megálljt kiáltsanak a zsarnokságnak!
Ha visszatekintünk a Tamási Áron által „BOMLOTT SZÁZAD”-nak titulált időszakra, bizony nem csupán 1956-ról van szó, hanem egy történelmi időszakról, ami tele van zsarnoksággal az aljától a tetejéig.
1948. ROSENFELD MÁTYÁS. Ismeretlen név ugye? ROTH MANÓ: Ez is ismeretlen ugye? Na és RÁKOSI MÁTYÁS? Ezt mintha már hallottuk volna valahol. Mind a három ugyanaz az ember (a születési név, a gúnynév, a munkásmozgalmi név), akinek az irányítása alatt elkezdődött a szovjet mintájú államhatalom kiépítése. Nyolc év telt el, mire a NEMZET megálljt kiáltott. Nyolc év fékevesztett zsarnokoskodás az élet minden szintjén.
Ennyi időre volt akkor szükségük a nemzet maradék erejének szétforgácsolásához, a padlások lesepréséhez, az emberek tömegeinek megalázásához.
Kedves FIATALOK! Hozzátok kívánok szólni és tanácsot adni.
1950-1953 a kényszermunkatáborok kora. Több helyszín és három olyan esztendő, ahol és amikor nem kellett elszámolni az oda elhurcoltak életével. Csak Recsken a máig felderített létszám legalább 1433 fő volt. Közülük több mint százötven halott és eltűnt. Napi egy reggelinek megfelelő fejadag és 12 órás kemény kőbányászat kézi erővel fegyveres őrség mellett. Embertelen életkörülmények, fegyveres őrök és szögesdrót mindenütt. Egy embernek sikerült A SZÖKÉS. Eljutott a SZABAD EURÓPA rádióig és fejből beolvasott 600 nevet a fogolytársai közül. Onnan és csak jelentős késéssel értesülhettek a hozzátartozók szeretteik hollétéről és a világ az embertelen táborról. Azért volt a késés, mert a nagy nyugat és az amerikai hadsereg tisztjei sem hitték el az elmondottakat. Azt hitték, hogy Michnay Gyula (recski rab) kém és hazudik.
Természetesen ezekről az eseményekről és az 1956-os megtorlásokról sem szabad volt beszélni az érintetteknek. Ezért kell most kérdezni, amíg még nem késő!
1956 október. Forradalom és szabadságharc. Nem csak Budapesten, hanem szerte az országban, így Heves városába is megmozdulások jellemezték már kezdetektől fogva ezeket a napokat.
Az itteni eseményeken a forradalom helyi vezetői éppen nem a lázadásban, hanem a felkorbácsolt indulatok elfojtásában tűntek ki, ugyanis a lincshangulatot fékezniük kellett. Nekik ez lett a vesztük.
Kik is voltak Ők? Most csak két nevet említek közülük.
Guba Dezső. Szociáldemokrata politikus, több nyelven beszélő középiskolai tanár, aki több min tíz évet töltött börtönökben. Egyaránt élvezhette Rákosi és Kádár vendégszeretetét is. Nemzettudata, igazságérzete, hite nem tört meg a börtönökben sem. Emlékét egy tábla őrzi itt a múzeum falán.
Maczki Béla. Katonatiszt, Hothy-fasiszta tisztként emlegették a bolsevikok. Azok, akiknek a katonai szolgálatról, a kötelességtudatról, a nemzetről fogamuk nem volt soha. A II. világháborút követően üldözöttként élte mindennapi életét, akit egyébként a város lakói Béla bácsiként tiszteltek.
Egy rövid kései történet Béla bácsi napjaiból: 1956. késő őszén Hevesen egy fiatalasszony a gyermekével, a boltból tartott hazafelé, amikor észrevette, hogy az egyik szárkúpban mozgás van. Közelebb mentek és Maczky Bélát találták ott, aki csendre intette a váratlan látogatókat. Ettől kezdve napokon át látogatta a fiatal asszony a szárkúpot élelmet, vizet hordva a bujkáló katonatisztnek. Béla bácsi végül egy zsebórát és egy szentképet adott át azzal a meghagyással, hogy a fiának adja át, ha majd eljön az idő. Kő Pál mester már Hevesen élte nyugdíjas éveit, naponta látogatta a közösségi helyeket, így a piacon is gyakran megfordult. Egyik ilyen alkalomkor megszólította egy idős hölgy, hogy a szomszédja kérte (aki szintén nagyon idős már), hogy látogasson el hozzá, mert akar neki adni valamit. Nos a Mester el is látogatott az idős hölgyhöz, aki ezt a történetet mesélte el Kő Pálnak, majd átadta az édesapja hagyatékét, a zsebórát és a szentképet, mert eljöttnek látta az időt. Ez az esemény 2006-ban történt. 50 év múlva jött el az idő.
A forradalmat az idegen hatalom gyorsan vérbe fojtotta, de emléke a nemzet szíveben máig örök lángként fénylik mert „…ilyen nagy dolog a szabadság” (Márai Sándor)
Csak egy nagyon rövid visszatekintés szabadságharcaink végkimenetébe:
1848-49-es szabadságharc. A magyar honvédek erejét, kiállását nem tudta megtörni a Habsburgok jól felszerelt, tapasztalt serege. A Cár segítségét kérték. A bosszú: soron kívül, több tucat honvéd tábornok és vezető kivégzése lett.
1956-os forradalom és szabadságharc. A magyarok (fiatalok, munkások, diákok) lelkes szabadságharcát a bolsevik helyi hatalom nem tudta megtörni. A szovjet hadsereg beavatkozását kérték és kapták, ami tankokkal törte meg a magyarok hősies küzdelmét. A bosszú: évekig tartó megtorlás, több száz ember kivégzése, tízezrek meghurcolása, emigráció lett. Ne feledjétek: 1964-ben még kivégzést hajtottak végre az 1956-os események következményeként.
Mi, késői utódok csak remélni tudjuk, hogy ez a tendencia a múlté és nem fog folytatódni. Ezért is kell feltárni és nem végképp eltörölni a múltunkat.
Ezért is kell a még élő tanúktól kérdezni.
A zsarnok rendszer 40 éve még napjainakt is beárnyékolja és ideje végleg elhagyni az árnyékot és kilépni a fényre. Ez viszont már a következő generáció nagy feladata lesz.
Kedves Fiatalok!
Ti még nem igen tudjátok felfogni ezeket az eseményeket, ami nem baj. Azt javaslom, hogy odahaza bátran szedjétek elő a nagyszülőket, nagybácsikat, nagynéniket, az időseket azért, hogy meséljenek és meséljenek. Biztos vagyok abban, hogy az elmesélt történetek között lesznek olyanok, melyeket a tanáraitok sem tudtak, a könyvekben sincsenek megírva. Ezek az igazi élmények, melyek felkeltik az érdeklődést a történelmi események későbbi mélyebb megértéséhez is.
A ma délelőtti Eötvös napon elhangzottak hozták elő bennem a mai végszót: Aki ott volt, tudja az előzményeket.
Georg Bernard Shaw mondja az egyik helyen:
„Az emberek olykor a körülményeket okolják, mert ott tartanak, ahol tartanak. Én nem hiszek a körülményekben. Azok jutnak előre a mai világban, akik megkeresik azokat a körülményeket, melyek számukra megfelelőek. Ha nem találják, hát kialakítják őket.”
ISTEN ÁLD MEG A MAGYART!
Köszönöm a figyelmet.
Heves, 2026. október 22.
v. Török János
