A Hevesen született Kossuth-díjas szobrászművész életének fontos helyszíne volt Budapesten a Munkácsy Mihály utca, ahol hosszú éveken át élt és alkotott. Egykori lakóházának falán pénteken avattak emléktáblát tiszteletére, felidézve a művész különleges személyiségét és a városhoz fűződő kapcsolatát.
Nemcsak a köztéri szobrok és a műtermében született alkotások őrzik Kő Pál emlékét Terézvárosban: mostantól egykori otthonának homlokzatán elhelyezett emléktábla is emlékeztet a magyar szobrászat kiemelkedő alakjára. A megemlékezést annak apropóján tartották, hogy a művész idén ünnepelte volna 85. születésnapját.
Kő Pál számára a Munkácsy Mihály utca 27. szám alatti ház és a közeli Epreskert nem egyszerűen lakóhelyet és munkahelyet jelentett. Életének meghatározó színterei voltak ezek, ahol a művészi alkotómunka mellett a tanításnak és a személyes kapcsolatoknak is fontos szerep jutott.
A rendezvényen Vadász Bence építész, a szobrász és családja barátja idézte fel Kő Pál alakját. Beszédében arra emlékeztetett, milyen természetesen tartozott hozzá a mindennapi utcaképhez a művész, aki otthona és az Epreskert között járva-kelve volt része a környék életének.
A személyes emlékekből kirajzolódó Kő Pál nem csupán elismert alkotóként jelent meg, hanem olyan emberként is, akinek egyénisége, humora és egyszerűsége maradandó nyomot hagyott az ismerőseiben. Vadász Bence édesapja, Vadász György Kossuth- és Ybl-díjas építész gondolatait is felidézte, érzékeltetve, hogy Kő Pál személyisége milyen nehezen volt besorolható a megszokott kategóriákba.
A művészt sokan Lujosként ismerték, ezt a közvetlen, sajátos világot idézte meg a megemlékezés hangulata is: az ünnepélyesség mellett helyet kaptak azok a hétköznapi mozzanatok, amelyek legalább annyira hozzátartoztak Kő Pálhoz, mint a művészeti elismerések.
Kő Pál Hevesen született, és életének utolsó szakasza is szülővárosához kötötte, ám pályájának jelentős része Terézvárosban zajlott. Az Epreskertben nemcsak dolgozott, hanem oktatott is: tanítványai számára olyan mestert jelentett, akihez szakmai kérdésekkel és személyes gondolatokkal egyaránt fordulhattak.
A kerület több pontján ma is találkozhatunk műveivel. Az Epreskertben látható a “Bárányos”, egyik korai alkotása, a Kölcsey Ferenc Gimnázium aulájának közelében pedig a Himnusz költőjét ábrázoló egész alakos bronzszobra áll. Ezek a munkák nemcsak művészi teljesítményéről tanúskodnak, hanem arról is, milyen szorosan kapcsolódott a helyi közösséghez.
Kocsis-Cake Olivio, Terézváros alpolgármestere a megemlékezésen Kő Pál tanári és emberi nagyságát hangsúlyozta. Mint felidézte, a szobrász 2011 óta a kerület díszpolgára. Az új emléktábla ezt a kötődést teszi még kézzelfoghatóbbá: a művész alkotásai mellett immár egykori lakóháza is őrzi az emlékét.
Az emléktábla létrehozása a család kezdeményezésének és az önkormányzat támogatásának köszönhető. A megvalósításban a hozzátartozók és a művész baráti köre is részt vett. A kihelyezést Kő Pál özvegye, Halassy Csilla kezdeményezte, a tábla tervét lánya, Kő Virág készítette, a faragás munkáját pedig Józsa Pál szobrász végezte.
A megemlékezésen Berecz András énekes és mesemondó közreműködése idézte meg azt a világot, amelyben Kő Pál otthonosan mozgott. A hivatalos program után az egykori műteremben a család vendégül látta a résztvevőket: házi kenyérrel, kolbásszal, szalonnával és borral kínálták őket. A gesztus jól illett ahhoz a személyes, közvetlen emlékképhez, amely a beszédekből is kirajzolódott. Kő Pál öröksége ugyanis nem merül ki a műveiben és a szakmai kitüntetéseiben. Része az a szellemiség is, amelyet tanítványaira, barátaira és családjára hagyott.
Az emléktábla így egyszerre tisztelgés egy jelentős magyar szobrász előtt és annak a kapcsolatnak a jelképe, amely Kő Pált Terézvároshoz fűzte. Egykori otthonának falán immár maradandó jel őrzi: a művész, aki szülővárosában, Hevesen látta meg a napvilágot, a fővárosnak ezen a részén is kitörölhetetlen nyomot hagyott.
