Elhunyt Bettembuk Pál Józsefné Marika, a Körzeti Iskola egykori, nyugalmazott igazgatóhelyettese, tanítója, aki több évtizeden keresztül mutatott példát gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Embersége, kiváló szakmai tudása és önzetlensége olyan pedagógussá tette, akire szívesen emlékeznek egykori kollégái és tanítványai. Szerényen, önzetlenül és tiszta szívvel dolgozott a közösségért. Életét bearanyozta a családja, köztük öt fiú unokája, akikre mindig nagyon büszke volt. Október 13-án csendesen, fájdalom nélkül távozott, búcsúztatójára október 19-én 14 órakor kerül sor a hevesi alsó temetőben.
Bóna Mária 1940. december 23-án született Jászjákóhalmán, egy négygyermekes család legfiatalabb gyermekeként, bátyja és két nővére után.
Szülei a szerény körülményeik ellenére mindent megtettek azért, hogy gyermekeik tanulhassanak, tudásukkal és szorgalmukkal jól boldogulhassanak az életben. Végtelenül büszke volt természettudós bátyjára és nagyon boldog volt, hogy két nővére példáját követve a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet elvégzése után Mezőtúron katedrára léphetett, hogy tudását és szeretetét a gyermekek szolgálatába állítsa.
1967-ben került Hevesre, ahol 29 éven át – egészen nyugdíjba vonulásáig – dolgozott a ll. számú Körzeti Általános Iskolában. Tanítóként, majd igazgatóhelyettesként a hivatásának élt. Mindig büszkeséggel töltötte el, hogy érezhette kollégái és tanítványai szeretetét és megbecsülését. Generációkon átívelő több évtizedes elkötelezett pedagógusi munkájának méltó elismeréseként 2012-ben arany-, majd 2022-ben gyémántoklevelet vehetett át.
Férjével, Bettembuk Pállal 1969-ben kötötték össze életüket. Szerelmük és egymás iránti elköteleződésük jegyében Budapestre utaztak, hogy templomi esküvő keretében is megerősíthessék fogadalmukat. Házasságuk 57 éve alatt hű társként kisérték egymást az élet útján, osztozva annak örömeiben és nehézségeiben. Férje, két gyermeke és öt fiú unokája szeretete vette körül, akik életének legnagyobb örömét és büszkeségét jelentették. Ők voltak, akik szeretetükkel bearanyozták mindennapjait. Unokái különleges helyet foglaltak el a szívében. Nagymamaként végtelenül büszke volt sikereikre, és örömmel újságolta el azokat mindenkinek, akivel csak találkozott.
Életét katolikus hite, erkölcsi iránytűje és mély igazságérzete vezérelte. Katolikus hitét csendesen, a maga bensőséges módján őrizte. Imáiban ott voltak szerettei, családja és mindazok, akik fontosak voltak számára. Fájdalom nélkül, gyorsan, csendesen távozott el közülünk, imái békés megnyugvást hoztak földi életének végére.
Életútja során a hivatásában megtalált öröm, a családja iránti szeretet és az emberi kapcsolatok megbecsülése kísérte.
Emlékét őrzi családja, egykori kollégái, tanítványai és mindazok, akik ismerték és szerették.
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak.” Prédikátor könyve 3:1,2
