Az idei Országos Könyvtári Napok mottójához kapcsolódóan, az optimizmus valódi pszichológiájáról hallhattak előadást a jelenlévők Őszi Viktória klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológustól. A hipnoterapeutaként is dolgozó szakember nem először volt városunk és a hevesi könyvtár vendége, de minden egyes alkalommal érdekes és hasznos praktikákat osztott meg az érdeklődőkkel: hallhattuk már tőle, hogyan kell megküzdeni a stresszel, ajánlott alvászavarok elleni megoldásokat, illetve bemutatott jó néhány szorongáscsökkentő technikát.
Az optimizmus nem egyenlő a jókedvvel, boldogsággal, és hogy mindenben megtaláljuk a szépet, a jót. Nem azt jelenti, hogy minden rendben lesz, hanem hogy – a személyes önerőbe vetett hitünk segítéségével – bármilyen nehézséggel is kell szembenéznünk, képesek leszünk megbirkózni azzal.
Az optimizmus hosszú távon kedvező hatást fejthet ki nem csak a fizikai, de a mentális egészségre is. Jobbá válik az életminőség, javul a stresszekezelés, értékesebb emberi és társadalmi kapcsolatok alakulnak ki. Számos kutatási eredmény bizonyítja, hogy az optimista embereknek jobb az immunműködése, gyorsabban gyógyulnak és hosszabb az élettartamuk.
Ezzel szemben a pesszimista egyéneket a cinikus, negatív, szkeptikus hozzáállás jellemzi, alacsony kezdeményezőkészséggel, kockázatkerüléssel, stresszre való hajlammal és szorongással.
A veszélyre való fokozott érzékenység azonban sok-sok ezer évvel ezelőtt előnyös is lehetett, gondoljunk csak az ősember és a kardfogú tigris találkozására.
És a negatív gondolkodásnak is lehet pozitív hatása, hiszen a védekező pesszimista nem fűz nagy reményt a jövőhöz, így a legrosszabb forgatókönyvekkel számol, ami segít felkészülni bármilyen helyzetre.
A szakpszichológus előadásából megtudhattuk, hogy az optimizmus és a pesszimizmus nem fekete-fehér kategória, hanem egy összetett pszichés beállítódás: nem mindig derülátó az optimista ember és nem mindig borúlátó a pesszimista.
Felmerült az a kérdés is, hogy örökölhető az optimizmus vagy a környezet határozza meg. Mennyire befolyásoló tényezők a biológiai faktorok, a társadalom, a média, a személyes tapasztalatok vagy a családi háttér, mely során kiemelt szerepet kap, hogy milyen családba születtünk és hogy mi történik, történt velünk szeretteink körében.
Meghatározó lehet, milyen szemléletmódot kaptunk, mit láttunk a szüleinktől, pedagógusainktól. És lényeges, hogy milyen szavakkal építjük a világunkat pl.: “Mi a baj?” helyett „Mi történt?” vagy a “Nincs semmi baj!” helyett “Minden rendben van!”
Jó hír: az optimizmus tanulható. Optimistának nem születni kell, azzá válhatunk!
Epiktétosz görög sztoikus filozófus szerint: “Nem a tények, történések számítanak – hanem hogy miként gondolkodunk róluk.”
