Az aradi vértanúk emléknapján, október 6-án Hevesen is fejet hajtottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei, valamint a szabadságharcot követő megtorlás valamennyi áldozata előtt. A városi megemlékezés résztvevői koszorúkkal, virágokkal és mécsesekkel idézték fel azoknak az emlékét, akik életüket adták a magyar szabadságért.
1849. október 6-a a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. Ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Aradon pedig életével fizetett a szabadságharc tizenhárom honvédtisztje: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Lázár Vilmos.
Tizennégy élet, tizennégy sors, egy közös döntés: hűség a hazához és a szabadság ügyéhez akkor is, amikor ennek ára az élet volt.
Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos mártírhalála azóta is a magyar nemzeti emlékezet része. Áldozatuk túlmutat 1849-en: a szabadság, a hazaszeretet, a helytállás és a nemzeti összetartozás jelképe lett. Október 6-án ezért nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem azokra az emberekre is, akik a legnehezebb pillanatban sem tagadták meg azt, amiben hittek.
Kossuth Lajos az aradi vértanúk emlékét “a magyar Golgota” részeként idézte fel. Szavai évtizedekkel később is mélyen kifejezték az október 6-i emlékezés lényegét: a gyászt, a hálát és azt a történelmi örökséget, amelyet a vértanúk hagytak az utókorra.
A csendes főhajtás egyszerre szólt az aradi tizenháromnak, Batthyány Lajosnak és mindazoknak, akik az 1848–49-es szabadságharc során a magyar ügyért vállaltak szolgálatot és áldozatot. A megemlékezők a Pusztacsászi Emlékhelyen helyezték el koszorúikat és virágaikat a kopjafánál, majd a sírkertben található Hevesi Nemzetőrök Emlékművéhez vonultak.
A helyszínen Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus mondott emlékbeszédet, amelyben a szabadságharc történelmi örökségét és a helyi nemzetőrök emlékét idézte fel. A hevesi emlékezés ezzel nemcsak az országos történelem nagy alakjai előtt tisztelgett, hanem azok előtt a helyi emberek előtt is, akik saját közösségükből indulva vállaltak szerepet a haza védelmében.
Az emlékműnél végül a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait.
Október 6-a minden évben arra emlékeztet bennünket, hogy a szabadság nem magától értetődő örökség. Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos példája pedig azt üzeni az utókornak: vannak pillanatok, amikor a hűség és a helytállás minden másnál fontosabb.
