Mi történt hatvan évvel ezelőtt, 1966. szeptember 29-én Hevesen? Ezen a napon került elő a négyszáz éven át a földben rejtőző középkori harang. Az évforduló alkalmából különleges megemlékezést rendeztek városunkban, melyen Gy. Gömöri Ilona muzeológus idézte fel a harang megtalálásának történetét, majd Kerékgyártó József kutató, a Régi Harangokért Egyesület elnöke “Középkori harangok Heves megyében” címmel tartott előadást.
“Egy hétköznapinak induló csütörtöki napon a Hevesi Járási Művelődési Ház építésén dolgozó munkások a vízvezeték árkát ásták. Már csaknem két méter mélyre értek, amikor a markológép kanala valamilyen kemény tárgyba ütközött. A földben egy nagy, szájával lefelé fordított cseréptál alakja bontakozott ki, majd alatta előtűnt egy nagy harang koronája.
Hamarosan kiderült: különleges leletre bukkantak. Az egri Dobó István Vármúzeumot értesítették, majd Szabó János Győző régész irányításával körülásták és daruval kiemelték a földből a mintegy négyszáz éve rejtőző öt mázsás harangot. A Tanácsháza előtt egy kis emelvényre helyezték, ahol megtisztították, a hevesiek pedig egymás után érkeztek, hogy saját szemükkel lássák azt a harangot, amelyről évszázadokon át csak emlékek és történetek beszéltek.
A hagyomány szerint a harangot a török elől rejtették el. A legenda szerint a Hanyi mocsaraiban süllyesztették el. Feltehetően az egyházközségi feljegyzésekben is rögzítették, hová ásták el, de ezek az iratok a háború alatt megsemmisültek. A haranghoz kötődő történetek évszázadokon át fennmaradtak, mígnem1966-ban a harang valóban előkerült.
A leletet Egerbe, a Dobó István Vármúzeumba szállították, ahol több mint húsz évig állandó kiállításon mutatták be. A hevesiek azonban nem feledkeztek meg róla. 1990-ben Csikós Ferenc, a Hevesi Városvédő- és Szépítő Egyesület kezdeményezésére visszakerült Hevesre. Előbb a templomban kapott helyet, 2006 óta pedig a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben őrizzük.
Mit jelent számunkra ez a harang?
Többet egy ötszázhatvan éves bronztárgynál.
A harang abban az időszakban készült, amikor Heves – tekintélyes mezővárosi ranggal – középkori fejlődésének a virágkorát élte. A település fontos igazgatási és egyházi központ volt, templomát gótikus formában átépítették, piacterén pedig vásárok sokasága zajlott.
A harang ennek a régi Hevesnek az egyik ritka, kézzelfogható emléke.
Ezért számunkra a harang nem csupán régészeti lelet. A hevesiek múlt iránti ragaszkodásának, a város folytonosságának és az elődeinkhez fűződő kapcsolatnak a jelképe” – hangzott el Gy. Gömöri Ilona visszaemlékezésében, aki a rendezvényt követően azt is elmondta, hogy számára az ünnepség legszebb mozzanata a harang felvirágozása volt, miközben a mai harang köszöntötte a régi, múzeumban őrzött testvérét.
A rendezvényen sok érdekes információval szolgált Kerékgyártó József harangkutató előadása is, aki a hevesi harangon kívül bemutatta a megye középkori – gyöngyöstarjáni, balatoni és tiszabői – harangjait.
