“Mindent elvehettek tőlünk, de kultúránkat, nemzeti megújhodásunk legerősebb biztosítékát senki sem rabolhatja el!”- jelentette ki Heves főszolgabírója, Vitéz Tömösváry János az ujonnan felépült hevesi Kultúrház átadó ünnepségén 1926. január 10-én. Szavai nemcsak a Trianont követő gyász-időszak kulturális ellenállását, hanem a polgárosodó Heves valós igényeit fejezték ki – olvasható Gy. Gömöri Ilona muzeológus írásában a Hevesi Históriák oldalán.
A Kultúrház a Hevesi Polgári Olvasókör kezdeményezésére épült a Szerelem Alfréd utcáról nyíló népkertben.
Az olvasókör megalakulása negyven évvel korábban történt, 1885-ben. A tagság szinte kizárólag iparosokból állt, akik saját könyvtárat hoztak létre, műkedvelő előadásokat tartottak, hazafias ünnepeket, bálokat szerveztek, igényük volt önálló közösségi alkalmakra. Amikor 1889-ben megnyílt a Szerelem Alfréd út, majd az onnan nyíló népkert, azon igyekeztek, hogy ott az Olvasókörnek saját épülete legyen, ami fel is épült.
A következő években kezdeményezték a kultúrház megépítését, amivel méltó helyet lehet biztosítani a színházi és mozielőadásoknak. Az 1920-as évek gazdasági válsága idején nagyon nehéz volt ehhez a feltételeket megteremteni. 1925 végére mégis felépült az emeletes, íves tetőszerkezettel ellátott “kultúrpalota”, melyet Szentessy József építész tervezett.
1926. január 10-én, vasárnap délelőtt nagy ünnepség keretében Buczkó János esperes plébános szentelte fel és áldotta meg az új épületet. Megtartották a Polgári Olvasókör fennállásának 40 éves jubileumát, melyen a kör elnöke, Tömösváry János szolgabíró mondta az első beszédet, majd Ferencz Lajos gondnok a kör történetét ismertette. Este műsoros estet tartottak, ahol a műkedvelő előadás mellett fellépett a Hevesi Dalegylet is.
Az új épület beépített színpada, a modern fénytechnika kiváló helyszínét jelentette a színházi- és mozielőadásoknak, a műkedvelő csoportok fellépéseinek.
Az épület előtt a népkert közepét lebetonozták, így nyári délutánokon táncparkettként szolgált. A közösségi szórakozást szolgálta egy fából épített kuglipálya is.
A Kultúrpalota alig több, mint harminc évig állt, az 1950-es évek végén egy színházi előadás során kigyulladt és leégett. Az emlékezet azonban máig őrzi az iparosbálok, a társasebédek, a mozivetítések, a kuglizások, vidám műsoros estek hangulatát.
Forrás: Hevesi Históriák
