2022. June 27. László napja

TRIANON-Szabó Zsolt: A mi osztályrészünk a szorgos építkezés és a méltó emlékezés (albummal)

0
Heves városában méltó módon emlékeztek a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulójára, a magyarság legfájdalmasabb napjára.

Az emlékprogram két helyszínen zajlott: az országzászló cseréjével indult a Gyöngyösi úti körforgalomnál, majd a Trianon-emlékműnél rendezett városi megemlékezés kezdetén Nagy István kanonok közös imára kérte a jelenlévőket. Ezt követően Szabó Zsolt országgyűlési képviselő ünnepi beszédét hallhattuk. Az emlékműsorban Mészáros Ildikó nagytiszteletű református lelkész mondott áldást.

– „Egy nemzet gyásza nemcsak leverő” – írta 1920. június 4-én, azaz a trianoni diktátum aláírásának gyászos napján az Est. A kor vezető újságjában cikkek sora kiáltotta, üvöltötte és visszhangozta világgá a magyarság fájdalmát. Furcsa lehetett akkoriban azt a gondolatot olvasni, hogy „egy nemzet gyásza nemcsak leverő”. Mi felemelőt, biztatót, reménykeltőt találhattak elődeink a gyászban, a nehézségek, a veszteségek idején? Mindenekelőtt cselekedtek. Itt Heves városban is – kezdte emlékbeszédét országgyűlési képviselőnk.

Trianon után az első országzászlót Heves vármegyében, ezen a településen állították fel, 1933-ban. A millenniumi emlékoszlop lett az országzászló árbócának tartóoszlopa. Egy ilyen emlékmű egyszerre jelképezi az összetartozást, a hősiességet, a reményt. Itt áll ma is, örök mementóként, egy helyként, ahol összejöhetünk és emlékezhetünk, évről évre – mutatott rá Szabó Zsolt.

Hozzátéve: “A legsötétebb időkben a régi emlékoszlopot elvitték innen. Csak 1996-ban, a honfoglalás 1100-adik évfordulóján kerülhetett vissza. Azért állíthatták helyére az oszlopot, mert 1990-ben visszakaptuk a szabadságunkat. Két évtized kemény politikai küzdelmei után, 2010-ben pedig a határokon átívelő, békés nemzetegyesítést indítottuk el. Személyesen is büszke vagyok rá, és köszönöm Önöknek, hogy mindennek Heves képviselőjeként a parlamentben aktív részese lehetek. Több, mint egymillió honfitársunk kapta meg, illetve vissza a magyar állampolgárságát. Nemzeti Alaptörvényünk lett, amely kimondja, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését”.”

A határon túli támogatások összegét megtízszereztük, ezer óvodát újítottunk fel, illetve építettünk a külhoni magyaroknak, 1600 templomot, egyházi közösségi teret újítottunk meg. Az országépítés ma már nemzetépítés is. Gyorsforgalmi utak vezetnek Pozsonyba, Kassára, Nagyváradra, Aradra, Szabadkára, Lendvára, és hamarosan Szatmárnémetibe és Eszékre is. Hidak épülnek az Ipolyon, a Dunán. Vonat indult erre a pünkösdi hétvégére Csíksomlyóra – húzta alá a politikus.

– A mi osztályrészünk a csendes, de szorgos építkezés, a méltó és kitartó emlékezés, és a következő nemzedékek napi, eltökélt nevelése. Ha jól végezzük a munkánkat, igaza lesz az Est szerzőjének, aki az említett írásban, az újság címlapján 1920. június 4-én, százkettő esztendővel ezelőtt a következőkkel biztatta a magyarokat: „És hisszük és érezzük, hogy gyászunk nemcsak leverő, hanem biztató és ígéretes is. Az a nép, amely fájdalmas jelenét ily megrendítő erővel tudja hozzákapcsolni dicsőséges múltjához, egyben jogot váltott a jövő enyhülésére és fölemelkedésére is” – osztotta meg gondolatait Szabó Zsolt.

Az emlékműsor közreműködői: Nagyné Gulyás Katalin intézményvezető, Majtényi Laura, és Bárány Csilla zenepedagógusok, Pintér Zsuzsanna, valamint Fábián Dominika és Kertész Lili (EJROK).

Tiszteletteljes köszönet a közreműködőknek, és minden kedves megemlékezőnek, hogy megtisztelte jelenlétével az emlékműsort.

FOTÓ: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor

Hozzászólások lezárva.