Milliók figyeltek fel a fiatal művészre; a Műcsarnok és a TV Galériája rendezésében szervezett kiállításnak (1972. február 10–27.) köszönhetően, egy egész ország tanúja lehetett beérkezésének, stílust meghatározó szobrászi munkásságának.
Sokak valószínűleg ekkor találkoztak elsőként Kő Pál újszerű törekvésével, mely korábban ellenségesnek tartott anyagokat, követ és fát, ólmot és rezet békít össze, s teremt általa eddig nem érzékelt harmóniát. A korabeli Heves megyei Népújság így számol be a jeles pillanatról:
„Öröm és bizonyosság számunkra a Tv Galériájának, szerdán este sugárzott műsora. Egy romlatlan, tiszta szándékú művész érvényre jutása okozza boldogságunkat. Bizonyosságot pedig abban a hitünkben találunk Kő Pál szobrai láttán, hogy a mi megyénk, a hevesi táj sem hátrább való a többinél. Megtermi, íme, képzőművészetben is a maga erős tehetségeit. Az olyan művészeket, akiknek mestersége által nemzeti öntudatunk gyarapszik, alkotókedvük fókuszában pedig mindenkor az ember, s az emberi sors található karakteres megfogalmazásban, ízes sokszínűségében.”
Ismeretes, Kő Pál pályája kezdetén szülőfalujában, Hevesen nem volt még szívesen látott vendég. Mi több: lefújták tervezett kiállítását, holott természetes és szép gesztus, ha valaki elsőként ott kíván elszámolni a rábízott aranyakkal, ahonnan vándorútra kelt. Az újság mindezek után joggal teszi fel az alábbi kérdést:
„A hevesi származású fiatal művész műcsarnoki kiállítása, illetve a televíziós közvetítés hatott-e úgy itthon, a megyében, hogy mielőbb valóságos közelből mondjuk, egri tárlaton láthassuk viszont Kő Pál nagyszerű munkáit?”
Forrás: Az MTVA Sajtóarchívumának portréja, Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám) 1972-02-18 / 41. szám
