Augusztus 20. Magyarország nemzeti és hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító I. István király emlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik – Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott – főünnepe.
A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20-i szentté avatásától szerepet játszik Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott.
Uralkodása idején István király augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját tekintette kiemelt ünnepnek: ezen a napon tartott törvénykezést (törvénylátó napok) a Fehérvárra összehívott királyi tanáccsal, és 1038-ban, halálos ágyán a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző napon ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának. A király aztán Nagyboldogasszony napján meghalt.
1092-ben a Szent László vezette szabolcsi zsinat rendelte el István király oltárra emelése napjának, vagyis augusztus 20-nak ünneplését. Szent István kultuszának az uralkodó általi erősítése az Árpád-ház megszentelését jelentette, ami a királyi dinasztia egyházi közreműködéssel történt szakrális legitimációját szolgálta. A 12. századtól a szigorú, de igazságos fejedelem kultuszát a legendák elterjedése jelentősen átalakította: ekkor terjedt el, hogy István király felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szent István képével összefonódó Mária-tisztelet egyre inkább megerősítette az ünnep vallási jellegét.
A középkor folyamán az egész Kárpát-medencében nagy hagyománya volt István király tiszteletének, de a kultusz a török hódoltságra elveszítette az Árpád-ház idején fontos dinasztikus erejét.
1683-ban XI. Ince pápa kiterjesztette az egész egyházra István király tiszteletét, majd 1686-ban Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. Az ünnep dátuma az egyetemes egyházban 1969 óta augusztus 16., a király halálának napját követő nap, hogy ne ütközzön Nagyboldogasszony ünnepével.
1771-ben XIV. Benedek pápa rendelkezése nyomán – sok más nappal együtt – Szent István ünnepe is kikerült a kalendáriumból. Mária Terézia – a magyar arisztokrácia felé nyújtott gesztusként – szinte azonnal nemzeti ünnepnek minősítette augusztus 20-át, és Raguzából Bécsbe hozatta a Szent Jobbot, melyet Győrön és Pannonhalmán keresztül vittek Budára. A közszemlére állított ereklye kifejezte a Habsburgok legitimitását magyar uralkodókként és elősegítette a magyar nemesség integrációját a Habsburg Birodalomba. Ünnepi körmenetet ekkor még nem tartottak, az első processzió 1818-ban (más forrás szerint 1819-ben) történt, melyet 1945-ig a budai várban rendeztek.
Az 1848-as forradalom évében a Batthyány-kormány tagjai is részt vettek a körmeneten a nemzeti politikai kultúra kialakításának jegyében. A szabadságharc leverésétől 1860-ig a Habsburg hatalom nem engedélyezte a független magyar államot jelképező Szent István király ünneplését. Az enyhülést követően ismét megtarthatták az ünnepet, amely egyre több hívőt vonzott a főváros környékéről. 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig belügyminiszteri rendelet írta elő a középületek fellobogózását címeres zászlóval. Ezekben az években már százezres tömeg érkezett a fővárosba a nemzeti ünnepen rendezett körmenetre, és az azt követő „Szent István-napi vásár”-ra.
A trianoni békeszerződés után az addig elsősorban egyházi ünnep nemzeti tartalommal egészült ki: lehetőséget adott a területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István-i Magyarország visszaállítására való emlékezésre. Az ünnep megtartása kibővült tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok ápolásával,és 1927 óta minden évben tűzijátékkal. A több napig tartó látványosságok külföldiek ezreit vonzották az országba, elsősorban Budapestre. Augusztus 20. ebben az időszakban vált a nemzeti egység jelképévé, a magyarság egyetemes ünnepévé, melyet már nemcsak az anyaországban és közvetlenül a határon túl ünnepeltek, hanem a más országokba kivándorolt magyarok is. Szent István halálának 900. évfordulóján az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe foglalta a király „dicső emlékének megörökítését”.
A második világháború alatt a tűzijáték megrendezése szünetelt. 1947-ben mintegy félmillió résztvevővel és Mindszenty József bíboros vezetésével tartották meg a Szent Jobb-körmenetet a pesti bazilikától a Hősök teréig, amit a következő évben (más forrás szerint 1950-ben) a Rákosi-rendszer betiltott. Megszüntették az ünnep egyházi és nemzeti jellegét, de nem törölték el munkaszüneti nap jellegét (mint március 15-ét), hanem a tartalmát változtatták meg. Először az évtizedek óta aratóbálokkal, aratási felvonulással megtartott új kenyér ünnepének nevezték, a „dolgozó parasztságot” előtérbe helyezve. 1949-ben pedig erre a napra időzítették az új, szovjet mintájú alkotmány hatályba lépését, az új – szocialista – államalapítást, ezért a következő évben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben a Népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé nyilvánította augusztus 20-át.
Az ünneplés módja is változott: a tisztavatáson a Ludovika Akadémia helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékei jelentek meg, és kultúrműsor, díszelőadás, bábszínház szórakoztatta a népet. Az ötvenes évek elejétől a programok egyre inkább elmaradtak, és elsősorban lelkes sztahanovistákról és termelési versenyekről számolt be a sajtó. A tűzijáték 1954-ben átkerült augusztus 20-ról április 4-re, a helyszínt is áttették a Gellért-szobortól a Citadellára. Az 1956-os forradalom után mindenféle pirotechnikai eszköz használatát betiltották, így a tűzijáték is megszűnt. Ebben az időszakban kezdődött a művészek és más kiválóságok ünnepi kitüntetésének szokása, ami azóta is fennmaradt. A Kádár-korszak alatt erősödött az ünneplés szórakoztató jellege: ekkor tartottak először vízi és légi parádét a hadsereg, a légierő és a Mahart részvételével. 1966-tól újraindult a tűzijáték, és ettől az évtől kezdve rendezik meg a debreceni virágkarnevált is. A nyolcvanas évektől tartják a mesterségek ünnepét a budai várban.
A rendszerváltás után, 1989-től vált újra lehetővé a Szent Jobb-körmenet megtartása a Szent István-bazilikánál, 1991-ben pedig az első szabadon választott Országgyűlés törvényben emelte hivatalos állami ünneppé az államalapító Szent István napját. A vízi és légi parádék megrendezése 1989-ben megszűnt, majd 2000 és 2013 között újra megtartották, melyhez 2004-től 2009-ig (nem hivatalosan) kapcsolódott a Red Bull Air Race repülőverseny. A központi ünnepségek egy részét 2002-ben törölték a fővárosban augusztus 18–19-én tetőző árvíz miatt, a légi parádét egy héttel később, a tűzijátékot augusztus 31-én tartották meg. 2006-ban az esti tűzijáték kezdetekor Budapestre érkező orkánszerű vihar okozott katasztrófát, amelyben öten elhunytak és több százan sérültek meg. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény külön cikkben nevesíti a nemzeti ünnepeket, köztük augusztus 20-át mint hivatalos állami ünnepet.
Forrás: wikipédia
