Megbirkózhatnak-e a gyermekek az online zaklatással, a digitális függőségekkel, a zavaros információtengerrel? És mit tegyen a szülő, hogy a gyermek ne váljon FOMO Sapiensé, vagyis olyas valakivé, aki folyamatosan attól retteg, hogy kimarad az életből, ha nincs állandóan online? Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája nem varázsszer, de válaszokat kínál ezekre a kihívásokra.
Az utóbbi időben a filmesek felfedezték az online világ árnyékos oldalának drámai történeteit: ahogy a közösségi média terei összemosódnak az iskolákkal, a bulik a bullyinggal (online zaklatás). A netes környezet veszélyeivel, mint konfliktusforrással dolgozó filmek elsősorban valójában nem is az online világ kockázatairól szólnak, hanem kíváncsiságról, kapcsolatokról, egymást alig értő generációkról, szerelemről, kapzsiságról, gonoszságról és tisztességről.
A digitális gyermekvédelem célja
A digitális gyermekvédelem másféle „történet”. Jobb esetben egy olyan összetett – állami és civil, olykor partnerségeken alapuló – eszközrendszer, amely csökkentheti azokat az online környezeti kockázatokat, amelyeknek mindannyian – de a kiskorúak különösen – ki vagyunk téve. FOMO Sapiens? (A FOMO az angol csak nehogy lemaradjak valamiről összetétel kezdőbetűit tartalmazza.) Az új ember, aki a folyamatos online jelenlét kényszerében, a soha ki nem kapcsolt mobil kékesen pislákoló fényében él attól rettegve, hogy nem lesz részese valami fontosnak, hogy kiszakad onnan, ahova tartozni szeretne? Ez lenne a holnap generációja, akik lassan elfelejtik, hogy az élő találkozás élményét semmilyen applikáció vagy kütyü nem pótolhatja?
Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája (DGYS) azon dolgozik, hogy gyermekeink és majd az ő gyermekeik a digitalizáció még ma is csak alig felbecsülhető haszna mellett mégiscsak inkább sikeres Homo és ne Fomo Sapiensként élhessék az életüket. Ezért a Digitális Jólét Program (DJP) keretében működő DGYS megalkotásakor fontos szempont volt, hogyne csak kiküszöbölhetőek legyenek az internethasználat során a gyermekeinkre leselkedő kockázatok, hanem hogy mindeközben az internet nyújtotta lehetőségekkel minél hatékonyabban tudjanak élni. Éppen ezért a stratégia alapvető szerepet szán a médiaműveltség, médiatudatosság fejlesztésének.
A feladat mindenekelőtt a gyorsan változó online környezet veszélyes jelenségeit feltáró kutatásokból áll. Ha ugyanis nem tudjuk megnevezni az online függőségek formáit a játékfüggéstől a like-függésig, ha nem tudjuk a függőséget elkülöníteni a túlhasználattól, ha nem tudjuk, hogy hány függő van a 9-18 éves korosztályban, akkor nem tudjuk kellő időben megtenni azokat a lépéseket, amellyel a függőségekben szenvedők számát csökkenthetnénk és az érintetteknek – és családjaiknak – érdemi segítséget nyújtó programokat indíthatnánk. Mindeközben azonban ügyelnünk kell arra is, hogy ezeket a jelenségeket ne a média által gerjesztett morális pánik üzemmódban kezeljük. Meg kell értenünk, hogy a világunk sokszínű, s nincs ez másként a virtuális térben sem, hiszen a pozitív oldalon is számos példát találunk, gondoljunk csak az esportra, vagy a figyelemzavaros hiperaktivitással élő gyermekek fejlesztésére forgalomba kerülő, videójátékokra, amelyek sokak életére jótékonyan hatnak, adott esetben pedig az egyének szempontjából, igen komoly segítséget jelenthetnek.
A korlátozó megoldásokon túl a digitális gyermekvédelem arzenáljának hosszabb távon legoptimálisabb fegyvere maga a tudatosítás: a digitális médiaműveltség fejlesztése és a hatékony médiapedagógia. Nem az a helyes kérdés, mit tesz a média a gyermekekkel, hanem az, hogy mit tehetnek a gyermekek a médiával? A jó válaszokhoz a gyermekeknek, de szüleiknek és tanáraiknak is tisztában kell lenniük azzal, hogya média működésmódját az új platformokon is döntően a kommunikációs tér birtoklásáért, az elérés maximalizálásáért, a gazdasági és politikai haszonszerzésért folytatott küzdelem határozza meg. Nem elég tehát az adatbiztonsági beállítások, a helyes jelszóválasztás vagy az anonim idegenektől való óvakodás néhány játékszabályát megtanítani. Az elemi internetes óvatosság elsajátítása nélkülözhetetlen, de ahhoz, hogy a FOMO Sapienssé válás útját elkerüljük, értenünk kell a túlzott megosztás kényszerének, a zaklatás megannyi formájának, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció, a szűrőbuborék-hatás és a függőség-jelenségek okait. Hogy még véletlenül se az internethasználó gyerek „semmirekellőségére”, „rosszaságára” reagálva határozzuk meg a beavatkozások irányát.
A családok jelentős része a koronavírus okozta veszélyhelyzetben szembesült először az online kockázatokkal, és nem igazán ismerte a megoldási lehetőségeket. Az online világ betörése a családok hétköznapi életébe ugyanakkor számos lehetőséget is hozott. A digitális távtanítás élő valósággá vált, az online játékok és a közösségi média a kapcsolattartás elsődleges eszközeivé léptek elő az elzártság során. Ugyanakkor a kockázatok is megjelentek, különösen a fiatalabb gyermekek esetében: egy egész korosztály kényszerült arra, hogy hirtelen, felkészítés nélkül használatba vegyen olyan eszközöket, platformokat, felületeket, amelyek elsősorban nem nekik, nem az ő igényeik szerint készültek. Mindeközben a szülők, a gondviselők feladata lett az online tanulás és a pihenés, a távmunka és a távtanulás közötti egyensúlyozás is.
Mit tehetnek a szülők a gyermekek online biztonságának növelése érdekében?
A legtöbb szülő szerepe azért rendkívül nehéz, mert nincs személyes tapasztalata a digitális médianevelésben, ezért magának kell kialakítani a nevelési elveket.A három legfontosabb szülői feladat a szabályozás, a mintaadás, valamint a bizalom kiépítéséhez is kötődő tájékozódás és beszélgetés a gyermekkel.Mindehhez a szülőnek tájékozottnak kell lennie az online kockázatokkal és a lehetséges kezelési módokkal kapcsolatban és ismernie, értenie kell a gyermek által használt online platformokat, alkalmazásokat; a rajzfilmeket, meséket, kedvelt influenszereket is. Ugyanúgy, ahogy megkérdezzük, hogy mi volt ma az iskolában, az online világban szerzett élményekről is beszélni szükséges.
A Digitális Gyermekvédelmi Stratégia keretében elérhetőek a pedagógusoknak készített médiaműveltséget fejlesztő tanórák (Digitális káprázatok címmel), az új médiajelenségek oktatását segítő kisfilmek, illetve a szülőknek szóló digitális médiaműveltség program elemei, míg a iskolás korú fiatalokat az ún. kortárs médiasegítő netmentor program szólítja meg. Hasznos a minőségi digitális gyermekvédelmi tartalmakat kínáló honlapokra mutató linkgyujtemeny, valamint a friss szakirodalmi és kutatási eredmények is, melyek megtalálhatóak az oldalon.
Forrás: Dr. Farkas Attila Erik, digitális gyermekvédelmi szakértő írása
