Családja, tanítványai, barátai és tisztelői körében vettek végső búcsút Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművésztől, a nemzet művészétől, városunk díszpolgárától Hevesen a Gyöngyösi úti temetőben. A június 8-án, életének 80. évében elhunyt Kő Pál a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja is volt. Az MMA részéről Jankovics Marcell, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének részéről Gálhidy Péter művésztanár búcsúzott. A temetésesen búcsúbeszédet mondott Sveiczer Sándor, Heves város polgármestere is.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész népdallal búcsúzott. A katolikus szertartást Lengyel Gyula plébános celebrálta.
A szertartáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzó gondolatait, aki szerint “azok a fák tudnak magasra nőni, melyek erősen kapaszkodnak az anyaföldbe”. – Kő Pál mindvégig ragaszkodott az alföldi tanyavilághoz fűződő gyökereihez és ebből folyamatosan ihletet merítve lett a magyar szobrászművészet külföldön is elismert alkotója és iskolateremtő mestere. Az alkotó szobrai megtalálhatók a magyarság számos emlékhelyén. Emellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként hosszú évtizedeken át oktatta a jövő szobrásznemzedékét, nagy gondot fordítva arra, hogy művészi hitvallását is átadja tanítványainak – fogalmazott a kormányfő.
Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke arról beszélt: Kő Pál életére visszatekintve egy csodálatosan felépített életpályát lát, tudatosan átgondolt lépésekkel, tettekkel, művekkel. Azon kevés alkotók egyike volt, aki már tizenévesen remekművet alkotott és változatos életművet hagyott maga után – emelte ki.
Kő Pál munkáiban szinte elmaradhatatlanul megfogalmazódó gondolat a kedvesség, a szeretet. A kritikaként beléjük csempészett elemek sohasem kegyetlenül groteszkek, ennek ellenére is megfogják és sokszor mosolyra késztetik a szemlélőt – mondta. Sikerének lelki titka van, tárgyához, modelljéhez mindig van köze. Olyan kegyetlen történeteket tudott – csak rá jellemzően – fába, kőbe faragni, mint a mohácsi vész – tette hozzá.
A magyar sors páratlan ábrázolója ő, akinek kisplasztikái is monumentálisak – méltatta Kő Pál munkásságát az alelnök, megjegyezve: alkotásaiból igazi hazaszeretet sugárzik. Nem csupán műveiben, de életében is színes és szeretetre méltó ember volt – zárta szavait Jankovics Marcell.
– Óriási veszteség érte Heves városát. Páratlan emberi tulajdonságokkal és Isten adta tehetséggel rendelkeztél. Egyszerű, közvetlen hangon meséltél alkotásaidon keresztül az élet nagy kérdéseiről. Alkotások tucatjai őrzik neved a világ minden pontján. Köztéri szobrok Budapesten, Magyarország városainak központi terein és külföldön (Vatikán, Hannover, Párizs, Bécs, Tibet, Texas, Róma). Alkotásaidra itt Hevesen is nagyon büszkék vagyunk és büszkék leszünk a jövőben is! A város a Halász-kastély különtermeiben kíván méltó helyet biztosítani műveidnek. Kossuth-díj, Munkácsy-díj, Prima Primissima-díj, Nemzet Művésze. Fantasztikus sorozat, ám a dicsőség nem rontott meg, maradt a mosoly, a természetesség, az emberség. Ezért is szerettünk. Városunk díszpolgáraként és Heves megye nagyköveteként vitted Heves jó hírét szerte a nagyvilágban.
Kedves Mester! Drága Pali bátyánk! Lujos barátunk! Heves város és a hevesiek nevében köszönöm, köszönöm és köszönöm! – hangoztak Sveiczer Sándor búcsúzó szavai.
Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 80. évében hunyt el június 7-én.
Tekintsék meg a képgalériát, melyet kegyelettel adunk közre.
Fotó: Hevesi Hírportál/Petneházy László, András/magyarnemzet.hu, Mészáros János/MTI,
