„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
(Dr. Szentgyörgyi Albert)
Az Eötvös József Református Oktatási Központ hagyományos szalagavató ünnepségének a korábbiakhoz hasonlóan ebben az évben is a Heves Városi Sport- és Rendezvénycsarnok adott otthont. Hat, négy és három év szorgos munkája, kitartó tanulás vezetett a felemelő percekhez, amely minden diák életében jelentős esemény. Az összetartozás jegyében diákok, szülők és tanárok közösséget alkotva együtt ünnepeltek és szereztek emlékezetes pillanatokat ezen az estén.
A tradíció, a hagyomány azok az értékek, melyeket az előző nemzedékek évszázadokon át ránk hagytak. A hagyomány etalon, igazodási pont, ilyen például a szalagavató. A hozzá kapcsolódó ünnep beleég az emlékezetünkbe. Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. Csak úgy tudjuk a jelent gazdagítani és a jövőt építeni, ha számba vesszük azokat a pozitívumokat, amiket az elődöktől tanultunk és azokat tovább adjuk. Ebben az iskolában több mint 50 éve volt az első szalagavató ünnepség. Ez az iskola azóta nemcsak külsőleg, de tartalmában is sok változáson ment keresztül, miközben az értékeit megőrizte.
2019. november 29-én este 17 órakor a végzős diákok ünnepélyes bevonulásával kezdetét vette az 53. szalagavató ünnepség. Hat végzős osztály 130 tanulója sorakozott fel a szalagtűzésre, amely jelzi, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul a felnőtté válás útjára léptek. Őket köszöntötte az ünnepség minden perce: az alsóbb osztályosok műsora, az iskola énekkara, s hozzájuk szóltak a köszöntők.
Makay László nagytiszteletű úr, iskolalelkész személyes hangvételű beszédében a szív – elme – erő fontosságát hangsúlyozta. „Egy korszak lezárult, hogy talpon maradjunk, kell ez a hármas egység – ez az, amit Isten megad. Legyetek olyanok, mint a gyerekek! Jelentse ez a nyitottságot azoknak, akik engedelmeskednek a jézusi parancsnak. Nyitottságot a változásokra, az új kihívásokra, és arra az Istenre, aki ezekben a helyzetekben mindvégig veletek van.” – fogalmazta meg mondandójában.
A következő percekben Együd László igazgató úr szólt a végzős diákokhoz és az ünneplő közönséghez. Útravalóként a Zsoltárok könyvének 18,33 példabeszédét választotta, amely a hit és a meggyőződés erejét bizonyítja: „Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.”
Az igazgatói beszédet a szalagtűzés emlékezetes percei követték. A továbbiakban a műsor részeként szólt egy dal és egy vers, amellyel az alsóbb évfolyamos diákok köszöntötték a „megkülönböztető jelzést” viselőket. A végzős osztályok nevében Lukács Emma 12. B osztályos tanuló tolmácsolásában a köszönet szavai hangzottak el. Mindezt diáktársai egy-egy csokor, egy-egy szál virág átadásával nyomatékosították, jelképesen megköszönve osztályfőnökeiknek és tanáraiknak több éves kitartó és áldozatos munkájukat.
Az ünnepség hivatalos része után következtek azok a táncos produkciók, amelyekre hetek óta készültek a „szalagavatós” osztályok. A sort a 12. A osztály palotás tánca nyitotta, ezt követte a 12. B néptánc bemutatója, majd a 12. D és a végzős 11-esek közös keringője zárta. Az est végén valamennyi végzős felsorakozott, hogy búcsúzóul egy közös dallal köszöntsék tanáraikat, szüleiket, és tegyék még emlékezetesebbé ezt az ünnepséget.
„Annyi mindent kéne még elmondanom,
s ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom.
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
s mint a régi jó barátok egyet mondunk,
s egyet gondolunk.”
Szólt a dal, miközben 130 fiatal önfeledten, vidáman, várakozással telve, de céltudatosan és magabiztosan tekintett a jövőbe. A megható pillanat a kicsit elfogult szülők előtt végérvényesen bebizonyította, hogy gyermekeik felnőttek a feladatra és nagy dolgokra lesznek hivatottak. Végül minden szülő azzal a büszke elégedettséggel és jóleső érzéssel térhetett haza, hogy nyomot hagyott maga után.
Minden ünnepelt fiatalnak kívánjuk, hogy soha ne engedjétek el az álmaitokat, ne ijedjetek meg a lehetőségektől, küzdjetek le minden akadályt és valósítsátok meg céljaitokat! A röpke pillanat elmúlt – a felnőtté válás elkezdődött.
Nagyné Agócs Krisztina
szülő
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
