Csonka Gábor, alias Vándorboy volt a hevesi Városi Könyvtár vendége a Föld Napja alkalmából megrendezett képes élménybeszámolón, ahol népes közönséget avatott be egy alternatív világjárás különös és rendkívüli kalandjaiba.
Az általa vetített fotók és a hozzájuk kapcsolódó történetek minden jelenlévőt „elrepítettek” olyan helyszínekre is, ahová egy átlag turista nem biztos, hogy eljut. Ahogyan úti céljai sem leginkább a közkedvelt nyaralóhelyek, ő sem a hagyományos értelemben vett turistaként járja a világot, hanem saját maga tervezi meg az útjait, s mindent maga is intéz.
Noha az utóbbi 25 év alatt már bebarangolta 5 kontinens több mint 150 országát, a legizgalmasabb kalandot számára mindig is Ázsia jelenti. Nem csupán azért, mert a budapesti Buddhista Főiskolán szerezte diplomáját, s így átfogó képet kapott a Távol-Kelet kultúrájáról, a vallásokat is beleértve, hanem mert természetes érdeklődése is Ázsiához vonzza, s mert ez az a hely, ahol lépten-nyomon jóval több mosoly, elfogadás és megértés fogadja az utazót, mint az öreg kontinensen, ahol élünk. Persze nem zárkózik el a véletlen és a felfedezések adta megannyi örömtől, hiszen ha útjába akad egy érdekes ember vagy helyzet, akkor kötetlenül annak a kalandnak vág neki. Fotóin és írásain keresztül bárki képet kaphat mind a bejárt országokról, mind ama életstílusról- és felfogásról, amit képvisel.
Egyfajta vágyott-valódi missziójának beteljesítése, amikor hazatérve egy-egy utazásról, alkalmi diavetítésekkel egybekötött beszámolót tart a bejárt országokról, megosztva tapasztalatait és élményeit, jó adag konkrét és gyakorlatias tudással elegyítve. Ez pedig kitűnő módja egy másik kultúra megismertetésének, hogy az emberek lehetőség szerint ne előítéleteik alapján alkossanak véleményt egy országról és népéről.
Arról, hogy ő miként ismeri meg ezeket a kultúrákat, „ars poeticájában” így fogalmaz: „…ehhez egyetlen út vezet, ha résztvevő megfigyelőként az utca emberével élek-alszom-eszem, amiképp ők, sőt! Amikor az ember dzsungelben barangol, és ott is éjszakázik, netán gyalog, avagy biciklivel lehetetlen helyekre jut el, akkor találkozik olyan elismerő és befogadó pillantásokkal, amik egy pillanat alatt elsöprik a bennük is rejlő előítéleteket, s megkezdődhet egy immáron maszkok nélkül zajló párbeszéd…”
Mivel kulturális antropológiát is tanult, próbálja a helyi népek, törzsek életét egy picit elhozni Európába, ellesve tőlük életük apróbb részleteit, hagyományaik maradványait. Amikor idegenekkel találkozik, gyakran ő az első európai, pláne az első magyar, akivel szembesülnek. Úgy véli, hogy az a szemlélet, tudás, élettapasztalat, amit hordoz – a legjobb országimázs. A maga módján beszél kultúránkról, bemutatja népzenénket, szokásainkat, képet ad költészetünkről, irodalmunkról, stb. Az a magyar szellemi potenciál, ami Nobel-díjak és a legkülönfélébb találmányok formájában az egész világon jelen van, gyakran ismeretlen a fejlett világ utazói előtt is, s ezt a sötét foltot igyekszik jelenlétével megvilágítani.
S hogy miként kapcsolódik az utazás és a buddhizmus? A nagy bölcsek tanítása abból ered, hogy oszd szét mindened, vagy hagyj hátra mindent, s kezdd el (a valós) életed. Ez egyet jelent egy olyan kiüresítéssel, ami egyszersmind lehetővé tesz valami új befogadására. Félredobni megszokott életünket, előítéleteinket, s hagyni, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Ne csak átfussunk önnön életünkön, ne csak lefotózzuk-lenaplózzuk, hanem ott legyünk, benne legyünk.
Forrás: vandorboy.com
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
