– „Tudom, hogy nincs nemesebb törekvés, mint tudást nyújtani, de én mégsem igazán erre vágyom… inkább azt szeretném, ha a segítségemmel jobban éreznék magukat… több örömöt vagy boldog gondolatot szeretnék az életükbe lopni, amelyben nem lenne részük, ha nem születtem volna meg.” – Lucy Maud Montgomery kanadai írónőtől idéztem, akit te nagyon kedvelsz.
Olyan gyógyszerésznek ismerlek, aki nem vész el a patika hátsó termében, hanem szeret az emberek közt lenni. Miért lettél gyógyszerész? Mi a jó ebben a hivatásban – mert, ugye az?
– Nagyon szeretem a gyógyszerészi hivatást. A szakma tisztelete és a gyógyítás mellet fontos, hogy emberekkel foglalkozhatom, segíthetek nekik. Örömmel tölt el és úgy érzem, hogy a betegek bizalommal fordulnak hozzám. Ez megtisztelő számomra. Úgy tekintek rájuk, mint apró, pici gyöngyszemekre, hiszen gyógyszerészi hivatásunk célja minden esetben az egészség megőrzése, megóvása. Sok esetben elég egy kedves gesztus, egy mosoly, egy biztató szó, vagy egy pár perces figyelem is. Néha elég csak hallgatni… Sokszor „elbeszélünk” és „elmegyünk” egymás mellett, nem vesszük észre a másik gondolatait, érzéseit. Ezeket a dolgokat csak tiszta szívből és teljes lélekkel lehet végezni. Végtelen örömet érzek, ha egy terápia sikeres és a beteg meggyógyult. Nemes szakma, ami sok esetben nehéz is. Mindig azt a filozófiát követtem, hogy a betegek ne féljenek tőlem kérdezni. Szeretem a magisztrális gyógyszerkészítést is, amit a laborban végzünk.
A szabályos vényminták alapján, illetve az orvosok által felírt, recepten lévő készítmények mellett rengeteg kenőcsöt, krémet készítek saját ötleteim alapján. Ennél a hivatásnál a gyógyszerészet a lelkiséggel és a hittel egyaránt találkozik.
– Édesapád Átányban volt kántor, egyébként agrármérnök. Nagypapád lelkész volt és hegedült. Nagyné Gulyás Katalin volt kezdetben a hegedűtanárod. Kántor lettél, magánéneket Szegeden tanultál. Kodály szerint „zene nélkül nincs teljes ember”. Szerinted?
– A zene mindig jelen volt az életemben, el sem tudnám képzelni nélküle. Az ember lelkének olyan régióiba ér el, amire ilyen formában szerintem más dolog nem is képes. Míg egy gyógyszer az ember testét gyógyítja, a zene a lélek „pirulája”.
– Tehát a zene is gyógyszer?
– Az emberek élete sajnos olyan mértékben felgyorsult, hogy sokszor elnéznek bizonyos szépségek felett. A zene is ilyen. A hétköznapokban felhalmozódott stresszre, idegességre és türelmetlenségre gyógyír lehet egy csodálatos komolyzenei mű, egy könnyedebb dallam, egy régi sláger, egy közismert operett, vagy akár egy szép magyar nóta is. Az ének és a zene Isten adománya, ám az saját döntés, hogy az adott talentumokkal hogy sáfárkodunk. Számtalan esetben éreztem azt, hogy a sok munka után már annyira fáradt voltam, hogy szinte semmihez sem volt kedvem. Ha ilyenkor kántorkodtam, volt egy énekkari próbánk, vagy zenekari fellépésünk, mindig új energiákat kaptam. A zene a lélek kincse, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
– Édesanyád a Megyecímer Patikában dolgozott 44 éven át. Példakép volt számodra? Esetleg van még olyan személy, akit szeretnél „utánozni”?
– A gyógyszerészi szakma szeretetét és tiszteletét édesanyámtól tanultam. Olyan példát állított elém a gyógyszerészethez és a betegekhez való hozzáállással, ami mindenképp kimagasló és említésre méltó. A családban voltak más követendő példák is. Belgyógyász-neurológus nagynénémtől megtanultam, hogy a betegeket ne csak testi, hanem lelki szempontból is tekintsem. Édesanyám unokatestvére vezető főnővérként dolgozott Debrecenben egy gondozási osztályon. Általa, és az osztályon dolgozó összes szakember hozzáállása által megtapasztaltam, hogy milyen a türelemmel és szakértelemmel végzett idős-gondozás. Ha konkrét példaképet kell említenem, akkor Prof. Dr. Soós Gyöngyvér egyetemi tanárnőt emelem ki. A fáradhatatlan munka, szaktudás és precizitás, rendíthetetlen hozzáállás jellemezte a klinikai gyógyszerészetben végzett munkáját.
– Teréz anya mindannyiunk számára közkedvelt, talán a mai világ egyik legnépszerűbb szentje. Ezt mondta: „A béke egy mosollyal kezdődik.” A betegségek forrása lehet belső békétlenség? A tablettában rejlik az igazi orvosság, vagy adott esetben másban?
– A rengeteg stressz, az emberekben lévő elfojtott belső feszültség véleményem szerint számos probléma és betegség forrása. Felléphet belső szorongás, álmatlanság, szapora szívverés, vérnyomás-emelkedés… Akkor tudunk mások felé kellő figyelemmel, megértéssel és szeretettel fordulni, ha saját magunkkal is békében élünk. Sok esetben előfordul az, hogy egy gyógyszer használata elkerülhetetlen a részleges, vagy teljes gyógyulás érdekében. Mégis a régi időket említem, mert az emberek sokkal jobban figyeltek egymásra. A szomszédok többet beszélgettek, megosztották egymással élettapasztalataikat. A közösség érdekét helyezték inkább előtérbe, nem saját boldogulásukat. Édesanyám mindig arra nevelt, hogy segítsek másokon – ezt a munkám során is alkalmazom, hiszen a betegeim érdekét mindig fontosabbnak tartottam a saját szükségleteimnél.
– Hiszel Istenben a munka közben is? Amikor mentem egy recepttel a patikába, hogy kiváltsam a gyógyszerem, széles mosollyal fogadtál, de úgy láttam, mindenkit. Hitedből fakad a mosoly? Nekem a mosolygós ember már fél tabletta orvosság…
– Isten minden pillanatban jelen volt, van és lesz az életemben! Életutam során számtalanszor megtapasztaltam, hogy milyen, mikor a jó Isten vezet és szeret. A tehetséget a tanuláshoz, kitartást a munkához, a családomat és a barátaimat, türelmet a gyógyszerészi munkához és az egyházi szolgálatokhoz, mind Istentől kaptam. Ahogy Isten szeretete naponta rám ragyog, ezzel a szeretettel és kedvességgel a szívemben próbálok a betegek felé fordulni. Egy kedves ismerősöm (betegem) szavai ezek voltak egyszer: „Bogi! Tudtam, hogy ma dolgozol. A „ragyogásod” már a körforgalomnál éreztem!” Ezek a szavak nagyon jól estek akkor. Ha ezt a kedvességet te is érezted felőlem, számomra megtiszteltetés, hogy ilyen kedves gondolatokat fogalmaztál meg rólam. Nem tudom leírni azt a sok kedvességet és szeretetet, amit a betegektől nap, mint nap kapok.
– Tapasztalatom szerint minden patikus teszi a dolgát legjobb tudása szerint. Idén is három díjazott lett az Év Gyógyszerésze pályázat során. Te a diabetes, hypertonia területén értél el kiemelkedő rutint. Sokan jobban bíznak a gyógyszerészben, mint az orvosban. Van ennek oka? Miért bízunk meg jobban bennetek? Nemde az orvos felé kéne jobban megnyílnunk?
– Azt gondolom, hogy a betegek bíznak az orvosokban. Talán az fordulhat elő gyakrabban, hogy rohanó világunkban kevesebb idő jut egy egészségügyi probléma megbeszélésére. De sok beteg kérdezni sem mer a rendelőben. Itt fontosnak tartom, hogy jó legyen az együttműködés az egészségügyi dolgozók között. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az biztosan a beteg érdekeit védi és szolgálja, illetve a gyógyszeres terápiát, gyógyulást segíti elő. Szerintem a beteg bizalmának kérdése éppen annyira jelentős az orvosok felé is, mint a gyógyszerészek felé.
– Van egy szerető férjed, te vagy idén az Év Gyógyszerésze, kedvedre muzsikálsz, szeretnek az emberek. Van valami nagy célod, vagy az is nagy dolog, ha valaki általad meggyógyul? Családoddal milyen terveid vannak?
– Szeretném, ha munkámat a lehető legjobb szakmai szempontok alapján végezhetném. Minden tevékenységet fontosnak tartok a gyógyszerészi munka területén, de csakis a beteg közreműködésével, kiemelt figyelemmel.
Természetesen sok gyógyszerész álma egy saját gyógyszertár. Az én szívemhez egy kisebb település gyógyszertára állna igazán. Szeretném a hivatásomat hosszú ideig végezni. Ezen kívül zenélni, illetve egyszer jó lenne Kanadába utazni, azokra a helyekre, ahol a már említett kedvenc írónőm (Lucy Maud Montgomery) regénye alapján készült film játszódott (Anne a Zöldoromban)…
– Örülök, hogy veled beszélgethettem, és ilyen nyitottan válaszoltál hivatásodról! Sok örömet és jó egészséget kíván a szerkesztőség!
G.L.M.
