A „Márton-napi Vigasságok” hete nem csupán a vigadalomról szólt. Voltak a programnak magasztos, szép pillanatai, ilyenben lehetett része a jelenlévőknek akkor is, amikor harangok és csengettyűk üdvözölték a nagyobb, sokat megélt testvért.
A vasárnapi megemlékezésen Nagy István plébános áldotta meg azt az emléktáblát, mely az 550 éves hevesi gótikus harang megtalálásának helyéhez közel – a belvárosi templom mellett -, egy kőtömbbe foglalva hirdeti az évfordulót. Sveiczer Sándor polgármester köszöntőjében arról szólt, hogy a harang „születésének” időszakában a mintegy ezer főt számláló Heves mezővárosként a megye rangos településének számított, és az itt élők közös akaratából és vállalásával készült el bronzból Heves korabeli gazdagságának emléke, mely a török fenyegetés árnyékában egy kis örömet és az összetartozás tudatát hordozta.
A történelem 400 évre eltemette a harangöntő mester remekét, amit 1966-os megtalálásakor virágokkal köszöntöttek a lakosok, és csak hosszú évek múltán láthatták viszont. Az összefogás erejével azonban sikerült elérni, hogy ma a Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállításán mindenki megcsodálhassa és – legyen bár tősgyökeres, vagy régóta itt élő, de magát hevesinek valló – egy kicsit a magáénak is érezhesse.
Az összetartozást, a közös múltat és a közös törekvést szimbolizáló relikviát ünnepeltük. Köszöntöttük településünk történelmének egy meghatározó emlékét, felidézve azt az egykor virágzó várost, amivé – ha mindannyian összefogunk – Heves ismét válhat.
Tekintsünk nyitott szívvel a régmúltra, mert „Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül pedig nincs jövő.”- zárta gondolatait a városvezető.
A mécsesek elhelyezése után a templomban folytatódott a megemlékezés, ahol a plébános a harangozás történetével ismertette meg a jelenlévőket, majd a Miskolcról érkező ANIMUS Csengettyű Együttes különleges élményt adó koncertje zárta a rendezvényt.
