„Az a tény, hogy az anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom…Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcaiban, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán.” –írta Kosztolányi az Ábécé a nyelvről és lélekről c. munkájában.
Ma országszerte a magyar kultúrát ünnepeljük. Ünnepelünk egy olyan napot, amiből bár csak egy van az évben, szellemisége mégis át kellene, hogy hassa mindennapjainkat. Január 22-e a magyar emberek számára különösen fontos születésnap, hiszen Kölcsey Ferenc 1823-ban, ezen a napon tisztázta le a Himnuszt. Azét a himnuszét, amely alkotója kedvére, csak úgy magának és magáért született, de a köz akaratának köszönhetően néhány év múlva megzenésített nemzeti imádságunk lett.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések során nagyobb figyelmet szentelünk hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, tárgyi és szellemi értékeinknek. Ezen a napon országszerte gálaműsorokkal, kisebb-nagyobb programokkal várják közös ünneplésre a kulturális értékek befogadására fogékony közönséget.
A kultúrát már sokan, sokféleképpen próbálták meghatározni. S bár erről a témáról különféle megközelítésben könyvtárnyi kötet született hozzáértő szerzők tollából, abban valószínűleg ők is egyetértenének, hogy a kultúra sokrétűségét, sokszínűségét nem lehet egyetlen mondatban meghatározni. Nem kell mindenáron fennkölt, magasztos dolgokra gondolnunk. Nem csak a nemzet művészei, országos műhelyek, zenekarok, tekintélyes intézmények közvetíthetik a kulturális értékeket.
Egy nemzet kultúrájának mi, a közösség is részesei vagyunk. Fontos, hogy milyen értékeket követünk, mit gondolunk az élet nagy kérdéseiről; életről és halálról, családról és gyermekekről, örömről és gyászról, tudásról és tapasztalatról, hogy csak egy párat említsünk.
A kultúra benne rejlik magyarságunkban, hazaszeretetünkben, közös múltunkban, hagyományainkban, művészeink minden egyes alkotásában, amellyel gazdagítani próbálnak bennünket. A kultúra benne lakozik mindennapjainkban, az emberek egymással szemben tanúsított viselkedésében. Ne zárkózzunk be, lássuk meg a társainkban rejlő értékeket és láttassuk saját érdemeinket, hiszen szükségünk van egymásra, egymás kritikájára, odafigyelésére, megértésére.
Minden alkotás örökkévalóvá teszi nemcsak saját magát és alkotóját, hanem bennünket is, akik sajátunknak valljuk, és megőrizzük azáltal, hogy továbbadjuk gyermekeinknek.
