A helyi kézműves hagyományok, a közösség ereje és a népi kultúra továbbadásának fontossága került középpontba a “Hagyományőrzés napjainkban” című kiállítás megnyitóján. A tárlat az idei városnapok méltó nyitó programja és egyben megható főhajtás is volt a közelmúltban elhunyt Pataki Miklósné Margó, a Népművészet Mestere előtt.
Különleges kulturális eseménynek adott otthont a Hevesi Művelődési és Közgyűjteményi Központ augusztus 15-én, ahol egyszerre nyílt meg a Hagyományőrzés napjainkban – hevesi népi kézművesek kiállítása, valamint a világ népeinek hagyományos viseleteit bemutató Geofolk fotóművészeti tárlat.
A vendégeket a szervezők nevében köszöntötték, majd külön üdvözölték többek között Sveiczer Sándor polgármestert, Báder Miklósnét, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnökét, Paluska Zoltánt, Dávid Botond fotográfust, Harangozó Imre néprajzkutatót, Rátkai Erzsébet érdemes művészt, valamint a helyi kézműves közösségek és szakkörök képviselőit.
A most megnyílt beltéri tárlat a hevesi kézművesek és az A Szakkör program résztvevőinek alkotásait mutatja be. A kiállított munkák jól példázzák, hogy a hagyomány nem múzeumi emlék, hogy a népi kézművesség ma is élő része a helyi közösségnek, és a régi technikák, motívumok a jelenben is képesek új tartalommal megtelni.
A látogatók többek között a Budai-Tóth Zsuzsanna vezetésével működő bútorfestő szakkör, a Dávid Sándorné által irányított nemezelők, az Adácsi Erika vezetésével dolgozó kosárfonók, valamint a Balogh Gyuláné segítségével működő csuhé- és szalmafonók munkáival is megismerkedhetnek.
A kiállításon helyet kaptak a szövő és a palóc hímző szakkör alkotásai is, emellett Lassú Imre iparművész munkái is gazdagítják a tárlatot, melynek egyik különösen fontos része Pataki Miklósné Margó, a Népművészet Mestere címmel elismert alkotó munkássága előtt tiszteleg.
A megnyitón egyperces néma felállással emlékeztek Pataki Miklósné Margóra, aki már nem lehetett jelen az eseményen.
Sveiczer Sándor, Heves város polgármestere köszöntőjében személyes hangon emlékezett a város kiemelkedő alkotójára, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület alapító elnökére és a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egykori művészeti vezetőjére.
Mint fogalmazott, Pataki Margó olyan örökséget hagyott maga után, amelynek jelentőségét talán még ma sem tudjuk teljes egészében felmérni. Az alkotó közel hat évtizeden át szolgálta a magyar népi kultúrát és a palóc textilművészetet. Rajzolta a jellegzetes palóc virágmotívumokat, tervezett azsúros blúzokat, terítőket és más textíliákat, valamint a szűrrátétes technikával díszített alkotások is munkásságának fontos részét képezték.
A polgármester kiemelte: számára a népművészet nem egyszerűen munka, hanem hivatás, közösség és életforma volt.
Pataki Margó azonban nemcsak alkotott, hanem generációknak adta át tudását. Tanítványok, kézművesek és közösségek sora őrzi tovább mindazt, amit egy élet munkájával összegyűjtött és továbbadott.
Sveiczer Sándor beszédében hangsúlyozta, hogy a hagyományőrzés nem csupán a múlt értékeinek változatlan megőrzését jelenti.
– A hagyomány akkor él igazán, ha továbbadjuk, használjuk, és képesek vagyunk új formában is megmutatni – fogalmazott.
Éppen ezt az élő, folyamatosan megújuló hagyományt mutatja be a most megnyílt tárlat is. A kiállított tárgyak mögött nemcsak kézműves technikák, hanem közösségek, személyes történetek és közös munka áll. A szakkörökben végzett alkotómunka egyszerre őrzi a régi mesterségek tudását, erősíti a helyi identitást és közösséget épít.
A polgármester szerint a népi kézművesség jövője szempontjából kiemelkedő szerepe van mindazoknak, akik részt vesznek ennek a tudásnak a megőrzésében és továbbadásában: a városvezetésnek, a Csillagvirág Népművészeti Egyesületnek, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek, a művelődési központnak, a Nemzeti Művelődési Intézetnek, az A Szakkör programnak és a helyi civil közösségeknek.
A Hagyományőrzés napjainkban című kiállítást Dávid Sándor népi iparművész, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület alelnöke nyitotta meg.
A tárlat üzenete egyértelmű: a hagyomány nem lezárt fejezete a múltunknak. Akkor marad élő, ha megismerjük, gyakoroljuk, továbbadjuk – és ha a következő generációk számára is értékké tudjuk tenni.
