A Magyar Kultúra Napján, január 22-én nemzeti közösségi kezdeményezés indul “A kultúra összeköt”- Magyar Kultúra Napja címmel. Ennek részeként a Nemzeti Művelődési Intézet nemzeti színű karszalagot biztosít, amelyeket a Művelődési Ház programjai keretében a látogatók egymás csuklójára köthetnek. Az intézmény ezáltal bekerült azon 190 közművelődési intézmény körébe, ahol a héten országosan egyszerre valósul meg ez a kezdeményezés.
A karszalag egy egyszerű, mégis erős jelképe annak, amit a kultúra tesz: összeköti az embereket, a közösségeket és az ország különböző pontjait. Ezzel városunk művelődési intézménye is egy nemzeti kezdeményezés részévé válik, amely egyszerre zajlik az anyaország számos településén.
A magyar kultúra napja nem csupán egy emléknap a naptárban, hanem közös identitásunk egyik fontos pillére. Ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc 1823-ban a Himnusz kéziratát, amely azóta nemzeti imádságunkká, történelmünk és lelkületünk tömör kifejezőjévé vált. A dátum így egyszerre jelképezi múltunk tiszteletét és kulturális önazonosságunk folytonosságát.
A magyar kultúra sokrétű és gazdag: nyelvünk egyedisége, irodalmunk klasszikusai, népzenénk és néptáncaink, képzőművészetünk, építészetünk, gasztronómiánk mind-mind olyan értékek, amelyek évszázadokon át formálódtak, és ma is hatnak mindennapjainkra. Arany János balladái, Bartók Béla népzenei gyűjtései, Kodály Zoltán pedagógiai öröksége vagy éppen a kortárs magyar film és irodalom mind azt bizonyítják, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem folyamatosan megújuló erőforrás.
Ez a nap arra is emlékeztet, hogy a kultúra nem kizárólag a nagy alkotók kiváltsága. Kultúrát teremtünk akkor is, amikor mesét mondunk a gyerekeinknek, amikor megőrzünk egy családi receptet, amikor egy népdalt éneklünk, vagy amikor magyarul gondolkodunk és álmodunk. A kultúra közösségi élmény: összeköt bennünket egymással, a múltunkkal és a jövőnkkel.
A magyar kultúra napja egyben felelősség is. Felelősség abban, hogy értékeinket megőrizzük, továbbadjuk, és nyitottan, kíváncsian viszonyuljunk a kortárs alkotásokhoz is. A hagyomány akkor marad élő, ha képes párbeszédbe lépni a jelennel, és válaszokat adni a mai ember kérdéseire.
Január 22-én ezért nemcsak ünneplünk, hanem megállunk egy pillanatra, és tudatosítjuk: a magyar kultúra mindannyiunk közös öröksége. Olyan kincs, amelyből erőt meríthetünk, amely irányt mutat, és amelynek ápolása által önmagunkat is gazdagítjuk.
