Tizenhatodik alkalommal adták át a Raoul Wallenberg-díjakat, az idei díjazottak között van Mészáros Ildikó református lelkipásztor asszony is. A kisebbségi és többségi társadalom harmonikus együttélése érdekében végzett áldozatos munkáját ismerték el városunk nagytiszteletű lelkészének január 17-én, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) székházának Goldmark termében.
A Raoul Wallenberg-díjat a Wallenberg Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy etikai mércét és példát állítson a magyar társadalmi- és politikai közélet elé. A díj azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását ismeri el, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok törvényekben biztosított érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel.
Sebes József, a Raul Wallenberg Egyesület elnöke megnyitó beszéde elején bemutatta azt a könyvet, ami az eddigi 50 díjazott portréját tartalmazza, s amelyben szereplő névsor idén újabb hét névvel bővült.
Az idei díjazottak: Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke, Mészáros Ildikó református lelkipásztor, Dr. Tokics Imre Tibor lelkész, egyetemi tanár, Benkő Fruzsina szociális munkás, Seres Attila újságíró, szerkesztő, IT szakember, zsidó aktivista, Sípos József filmrendező, producer, Winkler Miksa, a zsidó értékek őrzője. (Winkler Miksa távolléte miatt a díjat Répás Péter a Mazsihisz munkatársa vette át.)
Köszöntő beszédében Dr. Grósz Andor, a házigazda Mazsihisz elnöke ezúttal személyes emlékeit idézte. Családjából csak az édesapja élte túl a holokausztot, s jól emlékszik arra, hogy a maga idejében Wallenberg neve legfeljebb a zsidók között volt ismert. Egyébként abban a szürke, szomorú években senki sem tudta, ez az ember milyen hatalmas munkát végzett.
Ma az egész világ tudja, ki volt ő. Érzelmes, becsületes, tisztességes ember volt, aki szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor abban a gyilkos környezetben zsidók ezreit mentette meg az általa kiadott menlevelekkel. Az elnök felidézte a ’70-es éveket, amikor ő a Szovjetunióban tanult az egyetemen.
Wallenberget a kommunista időkben a hivatalos politika nem embermentőként tartotta nyilván, elmismásolták életének ezeket a nagyszerű tetteit, és soha nem adtak magyarázatot arra, miért fogták el, és miért kezelték ellenségként. Végül azt mondta az elnök, hogy reméli, soha többé nem lesz szükség arra a misszióra, amit Wallenberg vállalt.
Forrás: mazsihisz.hu
