A kínai emberek minden év április 18-án ünneplik, hogy mintegy 2000 évvel ezelőtt feltalálták a petárdát. A legelterjedtebb legenda szerint a felfedezése, feltalálása véletlenül történt egy kínai szakács konyhájában, aki szenet, ként és salétromot kevert össze, majd ezt a keveréket egy bambuszcsőbe préselte bele, ami felrobbant.
Később a Song dinasztia (960–1279) idején élő Li Tian szerzetes állított elő robbanó petárdákat, amelyek lőporral töltött bambuszhajtások voltak. Li Tian tiszteletére a helyi lakosok templomot is emeltek, ahol a mai napig tartanak istentiszteletet.
Később a tűzijátékok az egyházi szertartások, ünnepek, vagy például a császár születésnapjának kísérő eseményei lettek, melyekhez már tűzijátékanyag-gyárat is építettek. A mai napig Kína egyik tartományában található a világot tűzijátékkal ellátó pirotechnikai gyárak legtöbbje. A gyártásnak még ma is csak elenyésző fázisa gépesíthető, és leginkább itt van olcsó munkaerő.
Kína mellett később Japánban is létesült gyár, és a legelső üzletek is az Edo-kori (1603–1868) Japánban jelentek meg. Állítólag ott alkották meg először azokat a tölteteket, amelyek fellövés után a levegőben egyet durranva hatalmas színes körré terülnek szét – vagyis az első tűzvirágokat.
Japánban hozták meg az első olyan jogszabályt is, amely korlátozta a tűzijáték felhasználását: 1648-ban törvényben tiltották be a petárdák és rakéták Sumida folyón kívüli fellövését. 1773-ban megrendezésre került az első tűzijáték-fesztivál, a hanabi taikai is, a Sumida folyón. Japánban nem az újév, hanem a nyári időszak a tűzijátékok virágkora, nyáron szinte minden nap tartanak valahol az országban egy tűzijáték-fesztivált, illetve tűzijátékversenyeket.
Európába elsőként a 13. században szállítottak puskaport Kínából az akkor ismert kereskedelmi útvonalakon, amelyet itt elsősorban hadászati célokra használtak.
Először a reneszánsz idején emelték tűzijátékkal egy-egy ünnep fényét, főleg egyházi körök kiváltságaként. Az első tűzijáték-készítők Európában az olaszok voltak. Ma is számos iparágbeli amerikai kereskedő olasz származású: mint a Gucci, a Rozzi és a Zambelli család.
Az első gyárak az itáliai Velence mellett Münchenben (Németország), majd Angliában létesültek. A tűzijáték nagyon népszerű lett I. Erzsébet királyné uralkodása alatt. William Shakespeare is említést tesz műveiben a tűzijátékról, például a VIII. Henrikben.
Shakespeare színházának rendszeresen visszatérő eleme volt a pirotechnika, főleg a csatajeleneteket tették vele hatásosabbá. Pont ez okozta a Globe vesztét, amikor 1613. június 29-én épp a VIII. Henriket játszották, és az ágyúból indított tűzijáték miatt az épület lángra kapott és leégett. I. Erzsébet hozta létre a „Fire Master of England” mesterséget, II. Jakab király pedig lovaggá ütötte a tűzmestert.
II. György angol király megrendelésére született Händel A királyi tűzijátékhoz írt zenéje az 1748-as aacheni békekötés méltó megünneplésére. Ez a mű az egyik legismertebb és legplasztikusabb megfogalmazása a tűzijátéknak.
A tűzijáték Shakesperare-rel vonult be az irodalomba, de később több más neves író szán neki szerepet a könyvében, gondoljunk csak Stephen King Ezüst pisztolygolyók című könyvében Marty küzdelmére a vérfarkassal, vagy A Gyűrűk Ura trilógiában Zsákos Bilbó születésnapi ünnepségére, Harry Potter barátaira, Fred és George Weasley testvérekre.
„A tűzijáték jelentéstartománya a filmművészetben gazdagodott és teljesedett ki igazán azzal, ahogy a szerelmi egyesülésnek, az erotikus vágyak beteljesülésének vagy épp beteljesületlenségének, sőt a férfi orgazmusának látványos szimbólumává vált.”
Hazánkban az első nagyobb tűzijátékot 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén lehetett látni. A XVIII. század végétől már magánszemélyek is élhettek a lehetőséggel, már ha elég pénzük volt rá, – főleg házasságkötések alkalmával rendeztek tűzijátékot.
Magyarországon a századfordulón szerveződött iparrá a tűzijátékgyártás. Vezető szerepe volt ebben Emmerling Adolfnak, aki 1938-tól kezdve Szent István-napi tűzijátékokat rendezett a Gellért-szobor körül.
A világháború alatt szünetelt a műsor, később államosították üzemét, és a tűzijáték időpontja (április 4.) és helye (Citadella) is más lett. A háború után 1954-ben volt először tűzijáték Budapesten, de 1956 után tíz évre betiltották.
1966 óta lett hagyomány az augusztus 20-ai rendezvény, a mai helyén és formájában.
