2024. November 27. Virgil napja

Gyertyalángok gyúltak ’56 hőseiért Hevesen is (albummal)

0

A hevesi hősök előtt is tisztelegtünk.

Sveiczer Sándor polgármester és Heves városvezetése november negyedikén, az Emlékezés Napján közös gyertyagyújtásra várta a hevesieket, tisztelegve az ’56-os hősök előtt, akik kiálltak a szabadság eszméje mellett.

A Nemzeti Gyásznapon az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezett az ország, így Hevesen is gyertyafény őrizte a hősök emlékét, melyet településünk polgárai a tiszteletükre gyújtottak a Városháza előtti ’56-os emlékműnél. Emlékbeszédet mondott Gy. Gömöri Ilona főmuzeológus.

“1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, de fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, és felmondta a Varsói Szerződést, kiállt a többpártrendszeren nyugvó demokráciáért.

1956. november 4-én, vasárnap, a kommunizmus az igazi arcát mutatta meg. Hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. Demokratikus eszközök helyett, a véres zsarnoki pusztítás eszközét választotta a szovjet vezetés és az új, annak alárendelt Kádár János által vezetett magyar kormány is. Az ellenséges tankok indokolatlan rombolást végeztek. Ezt egyhetes kemény, elhivatott, öldöklő küzdelem követte, ami sajnálatos módon kudarcba fulladt és rendkívüli veszteséggel sújtotta a magyar szabadság harcosokat. A magyar felkelők, a pesti srácok és a budai vagányok elszántan küzdöttek, bízva abban, hogy nyugatról felmentő sereg érkezik. De magukra maradtak, és november 11-e után elült a fegyverzaj. A magyar nép döbbenetes erőről tett tanúbizonyságot” – hangzott el a történelmi visszaemlékezés során.

Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus megemlékező gondolataiban kifejtette, hogy egyedülálló és példa nélküli az a szabadságvágy, ami 1956-ban fellángolt a magyar nemzet lelkében.

„A dicsőséges napok kitörölhetetlenül belevésődtek mindazok szívébe és emlékezetébe, akik bármilyen módon részesei voltak a forradalmi eseményeknek. ’56 dicsőségét és az áldozatok emlékét ébren kell tartanunk a következő generációknak. Mi hevesiek, ébren tartjuk Guba Dezső és 17 társa emlékét, akik azokon az október végi napokon kiálltak a szabadság ügye mellett. Majd így folytatta: Október 28-ától mindössze egy hét telt el, amikor november 4-én megindult az általános szovjet támadás, Hevesen is végig dübörögtek a tankok. November 4-én, az alatkai honvédség lőszerraktáránál gyülekező tömeg fegyvereket követelt. A lakosság nem akart belenyugodni a forradalom bukásába, elkeseredett ellenállási akciókat szerveztek” – mutatott rá emlékbeszédében a Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.

Gy. Gömöri Ilona kutatásaiból kiderül: 

“A hevesi forradalmi események 18 résztvevőjét 1956 decemberétől kezdődően 1957. május 7-ig tartóztatták le.

Guba Dezső és 17 társa olyan súlyos ítéleteket kaptak – a megyében a legsúlyosabbat -, melyek nem álltak arányban az elkövetett cselekményekkel.

Neveik az ítéletek sorrendjében:

  1. Guba Dezső, tanár, a Községi Forradalmi Munkástanács vezetője
  2. Szatmári József – rendőr 1945 előtt
  3. Besenyei Sándor – ügyvéd
  4. Cziglédy Endre – fogtechnikus
  5. Maczky Béla – a Nemzetőrség parancsnoka
  6. Rózsa György – gazdálkodó, a Kisgazdapárt megszervezője
  7. Csete György – a nemzetőrség tagja, 1945 előtt detektív
  8. Kiss János – a nemzetőrség tagja, 1945 előtt csendőrtiszt
  9. Nagy Sándor – tanító

10-11-12- 13. Szabolcsi István, Orosz József, Veréb József, Mezei József földművesek

  1. Király József segédmunkás
  2. Szeredi Miklós – tanító az Ötödrészen
  3. Csépány Béla és
  4. Ragó Ferenc kisiparosok,
  5. Guba Lajos katona

A résztvevők közé tartozik Guba Dezső barátja, Kovács József szervező és pártösszekötő, aki menekülés közben veszítette életét 1957 tavaszán.

Tiszteletünket fejeztük ki azok előtt is, akik más településeken váltak forradalmárokká. Máthé Lajos Jászberényben, Acsán Lajos Kiskörén volt az események aktív részese.

István Éva Hevesről került Budapestre, foglalkozása villamosvezető volt. A felkelők közé állva a Corvin-közben harcolt és segédkezett, ahol november elejéig tartották állásaikat.  Végül csoportjuk menekülni kényszerült. Tatabánya mellett, Tarján községben orosz harckocsikkal találták szembe magukat, akik tüzet nyitottak rájuk. Az öt áldozat között volt István Éva is, aki mindössze 22 éves volt ekkor.”

A megemlékezés ezt követően Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán, illetve Füst Milán: Szózat a sírból című költeményével folytatódott, Kovács Sándor szavalatában, majd zárásként a megjelentek elhelyezték az emlékezés mécseseit.

Az emlékprogram közreműködői: Gy. Gömöri Ilona néprajzkutató, Halassy Csilla szobrászművész és Kovács Sándor magyartanár.

Fotó: Hevesi Hírportál/Balogh Margó

Hozzászólások lezárva.