A Hormuzi-szoros blokádja jól mutatja, hogy a világ gazdasága mekkora mértékben függ néhány kulcsfontosságú tengeri útvonaltól, és hogy ezek kiesése milyen komoly gazdasági következményekkel járhat – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
A tengeri szoros, amely az Arab-öblöt köti össze az Ománi-öböllel a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala. A legszűkebb pontján alig több mint 30 kilométer széles, és ezen a viszonylag keskeny folyosón halad át a globális kőolajfogyasztás mintegy ötöde. A március eleje óta tartó iráni blokád miatt gyakorlatilag megbénult a Hormuzi-szoros, a napi áthaladó olajmennyiség pedig körülbelül 90 százalékkal visszaesett.
A világpiac gyorsan reagált a közel-keleti konfliktusra, és az olaj ára rövid idő alatt 40–60 százalékkal emelkedett, ami egy újabb energiaválság kockázatát vetíti előre.
A gazdasági helyzetet ráadásul tovább nehezíti, hogy több ország is visszafogta kitermelését, miközben a hajózási útvonalak biztonsága jelentősen romlott. Az iráni terrorállam kijelentette, hogy az ellenségesnek tekintett hajók előtt korlátozzák a Hormuzi-szoroson az áthaladást, így a gyakorlatban a legtöbb tanker nem vállalja a kockázatot.
Egyetlen konfliktus is jelentős fennakadást okozhat a tengeri útvonalakon
Bizonyos mértékig léteznek alternatív útvonalak, de ezek csak korlátozott kapacitással rendelkeznek. Szaúd-Arábia például képes a Vörös-tenger felé vezetékeken keresztül napi több millió hordó olajat szállítani, míg az Egyesült Arab Emírségek is rendelkezik olyan infrastruktúrával, amely megkerüli a szorost. Ezek azonban már békeidőben is kihasznált rendszerek, így csak részben tudják pótolni a kieső tengeri szállítást.
A cseppfolyósított földgáz esetében pedig még ennyi mozgástér sincs, így Katar exportja gyakorlatilag teljesen a Hormuzi-szoroshoz kötött.
A tengeri szállítás egyik jellemzője, hogy a forgalom jelentős része viszonylag szűk szakaszokon bonyolódik, gyakran instabil térségekben, ami komoly kockázatokat hordoz. Ezeken az útvonalakon egyetlen konfliktus, baleset vagy természeti esemény is jelentős fennakadásokat okozhat.
Az Oeconomus elemzése példaként említi a Vörös-tenger déli bejáratánál található Báb al-Mandab (könnyek kapuja)-szorost. Az Európa és Ázsia közötti forgalomban kulcsfontosságú az átjáró, ugyanakkor az utóbbi időben az itt közlekedő hajókat is fegyveres támadások érték.
Energiacsapdában Európa: így teszi sérülékennyé a kontinens gazdaságát az importfüggőség
Ezen az útvonalon helyezkedik el a Szuezi-csatorna, amely szintén kritikus pont, és már egyetlen baleset is napokra megbéníthatja a forgalmat. A Panama-csatorna hasonló kockázatot jelent, ahogyan a Fekete-tengert a Földközi-tengerrel összekötő szorosok.
Mint írták, amikor a legfőbb útvonalak bizonytalanná válnak, a hajók kénytelenek hosszabb kerülőutakat választani. Ilyen például az Afrika megkerülésével, a Jóreménység fokán át vezető útvonal, ami lényegesen hosszabb. Míg a Közel-Kelet és Nyugat-Európa között a Szuezi-csatornán át vezető út körülbelül 12 ezer kilométer és két hét alatt teljesíthető, addig az afrikai kerülő akár 21 ezer kilométeres és három-négy hetet is igénybe vehet. Ez nemcsak időben, hanem költségekben is jelentős többletet jelent.
Az elmúlt évek konfliktusai miatt egyre több szállítmány választotta az Afrikát megkerülő hosszabb útvonalat. A Szuezi-csatornán és a Báb el-Mandeben áthaladó olajmennyiség csökkent, miközben a Jóreménység foka felé irányuló forgalom jelentősen nőtt. Ez azonban drágább szállítást és magasabb energiaárakat eredményez.
A Közel-Keleten 2023 októbere óta több konfliktus is kialakult, például a jemeni húszi lázadók támadásai, köztük az iráni feszültségek, de az Izrael és a Hamász terrorszervezet közötti háború is tartós bizonytalanságot okozott a régióban.
A Szuezi-csatornán és a Báb el-Mandeb tengerszoroson naponta áthaladó kőolaj mennyisége a koronavírus-járvány utáni újranyitást követően 2022–2023-ban még 7-9 millió hordó között alakult, ám a fokozódó támadások hatására 2024-re 5 millió hordó alá csökkent.
Ezzel párhuzamosan az alternatív útvonalként szolgáló Jóreménység foka irányába szállított kőolaj mennyisége mintegy 50 százalékkal emelkedett, napi körülbelül 6 millió hordóról hozzávetőlegesen 9 millió hordóra.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szerint Európa stratégiai hibát követett el, amikor a vezetékes orosz energiahordozóknál bizonytalanabb és a drágábban szállítható közel-keleti forrásokra állt át. Éppen ezért a jövőben felértékelődhetnek azok az országok, amelyek közvetlen vezetékes kapcsolattal rendelkeznek a fő energiaellátó régióikkal, mivel így olcsóbban és kiszámíthatóbban juthatnak energiahordozókhoz.
Mint írták, a magyar kormány és a térség több országa már évek óta figyelmezteti az uniós döntéshozókat arra, hogy az orosz energiahordozók politikai alapú kizárása nem csökkenti az energiaellátás kockázatait, ahogyan a beszerzési forrásokat sem teszi változatosabbá.
