Nagy sikerrel zárult Kő Pál Szárnykészítő című kiállítása a Műcsarnokban. A szobrok visszatértek a Halász-kúriába, ahol a gondos kicsomagolás és rendezés után, március 15-től újból várják a Kő Pál Galéria minden kedves látogatóját.
Az emlékkiállítás egyben tiszteletadás is volt a 20. század második felétől a kétezres évek első évtizedéig aktív szobrász gazdag életműve előtt, amely a kisplasztikákon keresztül jelölte ki az életmű fontos csomópontjait.
Egyrészt bemutatásra kerülnek a legkorábbiaktól számított kisplasztikák, amelyekkel annak idején, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Kő Pál hamar ismertté vált. Ezek a szobrok főleg fából, kőből és néha bronzból készültek. A fából faragott szobrokat gyakran kifestette (Látomás, Gyűrűfű, Nagy Kék Madár), vagy valamilyen pop-artos elemmel, használati tárggyal öltöztette (Kislány arany fülbevalóval, Kossuth).
Az érett művész plasztikái között a leggyakoribb szobortípus a portré. A nyolcvanas évektől készültek azok a bronzok, amelyek magyar költők (Kölcsey, Sinka István, Nagy László, Szécsi Margit), írók, zeneszerzők (Bartók, Kodály), művészek (Aba-Novák, Csontváry, Jankovics Marcell, Samu Géza) és királyok (III. Béla, Károly Róbert, Aba Sámuel) szobraihoz vázlatként készültek. A köztérre helyezett, királyokat és a magyar történelem és közélet szereplőit ábrázoló szobrai általában életnagyságnál kisebbek, és fontos szerepet kap a talapzatuk, amely vagy megemeli ezeket a középmagas szoboralakokat, vagy teljesen leviszi azokat a szemlélő magasságába. Ez a fajta lépték, ami az életnagyságúnál kisebb formából következik, sokkal emberközelibbé, az értelmezés szempontjából elérhetőbbé teszi ezeket az alkotásokat.
A Műcsarnokban láthatóak voltak a Mohács Történelmi Emlékhely szoborinstallációjának Kő Pál által készített darabjai: II. Lajos, Szulejmán, Tomori Pál alakjait, egy nagy Számszeríjjal és egy Török ló szobrával. Kiegészítve az életmű azon kisplasztikáival, amelyek kapcsolódnak a mohácsi szobrok forma- és gondolatvilágához, úgy mint a Táltos vagy a Szélhárfa.
