Amikor a kuruc-török sereg (közte a hevesi őrség fáriszaival) 1682-ben bevette Fülek várát, ahol Thököly Imre királyi jelvényt kapott a szultántól, sejteni lehetett, hogy az események rövidesen általános háborúba torkollnak. Az 1682-es hadbaszállás a Porta részéről már egyértelműen az 1664-ben 20 évre megkötött vasvári béke megszegését jelentette. A kurucok sikerei és a bécsi udvar passzív viselkedése, valamint a franciák biztatása elég volt az új hadjárat megindítására. Azonban Bécs ostroma vereséggel végződött, és rövidesen kiderült, hogy a szultán birodalmának ereje már annyira meggyengült, hogy a pápai segítséggel létrehozott Szent Liga seregei megkezdhetik a török kiűzését Magyarországról.
1684-ben még túl nagy feladatnak bizonyult Buda ostroma, ezért a következő évben a császári hadvezetés a török végvárvonal módszeres áttörése mellett döntött. A Lotharingiai Károly herceg vezette főerők augusztus 19-én be is vették Érsekújvárt, ezzel a hódoltság hat török tartománya közül az elsőt sikerült felszámolni. Ezt követően a főseregtől függetlenül működő, kisebb seregtestek szerepe vált jelentőssé, amelyek feladata Buda utánpótlási vonalainak elvágása, és a felvidéki kuruc fejedelemség elfoglalásával a későbbi hadműveletek bázisául szolgáló területek kiszélesítése volt.
Az egyik hadtest feladata Eger és Szolnok elfoglalása volt, hogy elvágják a Budáról keletre, Várad és Temesvár felé vezető utat, hogy ezzel készítsék elő Buda utánpótlási vonalainak elvágását. Ennek parancsnoka Peter Ernst Mercy altábornagy, míg helyettese Johann Donath Heissler vezérőrnagy volt, 8-9000 emberrel indultak el, melyhez még ismeretlen számú magyar csapat is tartozott. A Sajó völgye felől közeledő sereg alighanem meglepte a törököket, akik Eger elleni támadásra számítottak, de nem arra, hogy a hódoltság belsejébe, Szolnok alá indulnak. Pedig Mercy pont ezt tette, és amikor Heves felé közeledett, az őrség kiűrítette és felgyújtotta a palánkot, melyet ekkora sereggel szemben úgysem védhettek volna meg, majd megindultak, hogy Eger falai mögé húzódjanak. A tábornok azonban üldözőbe vette őket és 200 törököt ejtett foglyul továbbá 4 ágyút zsákmányolt, valószínűleg a teljes hevesi őrséget. Ezt az eseményt lehetne Heves visszafoglalásának nevezni, bár a pontos dátuma kissé vitatott, valószínűleg október 15 vagy 16-án történhetett. Mercy csapatai Hevesről indultak tovább Szolnok felé, melynek őrségét szintén sikerült meglepni, így a fontos vár 18-án szinte harc nélkül került a kezükbe. A hadművelet végül teljes sikerrel járult és a török utánpótlási rendszer további rombolásával hozzájárult Buda visszafoglalásához (1686). Mercy tábornok ennek falai alatt a felmentő sereggel harcolva szerzett sebeibe halt bele, Heissler később az erdélyi csapatok parancsnoka lett és amikor 1691-ben Thököly fogságába esett, a “kuruc király” vele váltotta ki feleségét, Zrínyi Ilonát; 1696-ban szintén elesett a harcokban.
A török kor végét felszabadulásnak amúgy túlzás lenne nevezni, mivel a magyarok lakta Kis-Heves lakói a hadak járása elől a Jászságba menekültek. Nem ok nélkül tartottak attól, hogy ismét hadszíntérré válik a vidék, ugyanis a császári hadtest a saját ellátását természetesen csak a környező településekről biztosíthatta és amit magának nem tudott összegyűjteni, azt nem hagyhatta meg a törököknek, akik persze szintén nem finomkodtak, hogy mindezt megakadályozzák. Így aztán 1685 végére Heves és Külső-Szolnok vármegye 80 adózóképes településéből csak 3 maradt. Heves újra benépesítése még hosszabb folyamat eredménye volt, ami csak a lassan elérkező békés időszak kezdete, a szatmári béke (1711) után indulhatott meg igazán.
Felhasznált irodalom:
Angeli, Moritz: Der Feldzug gegen die Türken im Jahre 1685. Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs (1885) 197-257.
Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háború első szakaszában. Zounuk, 16. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, 2001. 9-38.
Sugár István: Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől. Eger, 1987.
