Luca-napon különös szokásokat tartottak be az emberek, amik a jószerencsét hivatottak hozni, és a bajt távol tartani. A hagyomány szerint december 13-án tartják Luca napját, melyet a Gergely-naptár bevezetése előtt a legrövidebb napként tartottak számon. Szent Lúcia a menyasszonyok és – már a középkor óta – a szemfájósok védőszentje, néhol még a mai napig is imádkoznak hozzá a szemük gyógyulása érdekében.
Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy vértanúvá emelték Lucát vagy Szt. Luciát, a napot körüllengő sötétség, gonoszság, bűbáj miatt egyfajta rontó nőalakként is tekintették, aki kárt akar okozni az embereknek.
Levágott meggyfaág
A babona szerint, ha Luca estéjén egy levágott meggyfaágat vízbe tesznek a hajadonok, és az karácsonyra kizöldül, akkor férjhez fognak menni, és szerencsés lesz az új évük is.
Hasonló elgondolás miatt egyes régiókban a lányok virágkoszorúval a fejükön mentek iskolába Luca napja és a karácsony között. Ezt még mindig tartják Svédországban, ahol gyertyákat is tesznek a koszorúba, ezzel jelképezve Luca fényességét.
Lucapogácsa
A lucapogácsával jósoltak, ez egy sok zsírral készült tészta, amibe még a sütés előtt tollakat szúrtak, és minden családtagot egy-egy toll jelképezett. Akié megégett, az a hiedelem szerint a következő évben életét veszti. Más források szerint pénzérméket tettek bele, és aki ráharapott egyre, azt a jövőben szerencse érte. Állatoknak is adtak, hogy egészségesek maradjanak.
Lucabúza
A lucabúza csíráztatása is jellemző. Ezen a napon a meleg szobában vízzel – egyes helyeken az asszonyok a szájukba vett vízzel – locsolják a búzacsírákat egészen karácsonyig, míg kizöldülnek. Ha hosszúra nő a szára, akkor jó lesz a termés. Néhány helyen még az ünnepi asztalra vagy a karácsonyfa alá is odahelyezik.
Nem szabad dolgozniuk a nőknek
A dologtiltó napon nem szabadott dolgozniuk a nőknek, sem takarítani, sem fonni, sem mosni, sem szőni, sem sütni, sem varrni, szinte semmit nem szabadott elvégezniük. A mosás a kis jószágok elpusztulását okozhatta, a varrással pedig a tyúkok tojóját “varrhatták” össze, amitől nem tudtak többet tojást rakni. Aki font, és elszakította közben a fonalát, azzal egyúttal életfonálanak is véget vetett. A nők még a háztól sem mehettek el, mert az elriasztotta volna a baromfikat. Ezenkívül a babona szerint kővé váltak, vagy elvesztették gyermeküket azok, akik dolgoztak, és ezzel magukra haragították Luca asszonyt. Ha viszont egész nap ültek, az jót tett a tyúkoknak, akik cserébe sok tojással jutalmazták a „kotlást”.
Lucaszék
A lucaszék egyfajta bajelhárító hagyomány. Ezen a napon kezdték el készíteni ezt a széket, mely egy „boszorkányfelismerő” eszköz volt, és pontosan karácsony napjára fejezték be. 13 napon át készült, mindennap csak egy részét illeszthették hozzá, és erre a 3-4-6, vagy még több lábú székre ráállva váltak a boszorkányok felismerhetővé az éjféli misén.
A hiedelem szerint Luca üldözőbe vette a széken ülőt vagy állót, így annak menekülnie kellett, és mákot szórnia maga mögött, hogy elveszítse nyomát a boszorkány. A széket is el kellett égetnie, és ezzel megvédte a lakosokat az ártó szellemektől.
Férjtalálás
Az almaevés is különös hatással volt ezen a napon a leányzókra. Aki szerette volna megtalálni férjét, Luca-naptól kezdve mindennap beleharapott egy almába, egészen karácsonyig. Amikor az utolsó falatnál tartott, akkor az utcára vonult, ahol találkozhatott a férjével. Hogyha valaki szépségét szerette volna megőrizni, az vízbe mártott almát evett, majd annak vizével fürdött le.Állítólag egyes helyeken Luca-tököt faragtak az ártó entitások távoltartása érdekében, ami mind külcsínben, mind szimbolikában hasonlított a halloween-tökhöz.
