„Akit annyian vártak, eljön nemsokára.
Szívünkbe zárhatjuk, karácsony napjára.
Jézus, kik rád várnak, nem hiába várnak.
Te hozol most is fényt, boldogságot, reményt, ennek a hanyatló, szomorú világnak.”
Advent harmadik vasárnapján, december 12-én Mészáros Ildikó református lelkész köszöntötte a közös ünneplésre összegyűlt hevesieket a Művelődési Központban. Az öröm gyertyáját Sveiczer Sándor polgármester gyújtotta meg a feleségével és Együdné Batki Veronikával, a Tündérkert Református Óvoda intézményvezetőjével együtt. Az ünnep fényét az óvodások és a református hittanosok műsora emelte.
Mészáros Ildikó lelkész a következő gondolatokat osztotta meg az elcsendesülés, a várakozás időszakának kapcsán:
„Sok szép, szívet-lelket melengető verset, éneket, megfogalmazást hallgattunk az Adventről! Nem akarok ünneprontó lenni, de most, amikor négyszemközt vagyunk, nézzünk egy kicsit önmagunkba, hogyan élünk, cselekszünk, beszélünk az adventi időszakban, a hétköznapokban?
Hogy mi az Advent, hogyan éljük meg?
Várakozás? Bűnbánattartás? Az elcsendesedés ideje? A megnyugvás időszaka? A lélek ünneplőbe öltöztetése? Krisztusvárás? NEM!
Mert mi az Advent, hogyan éljük meg a szürke hétköznapokban?
Türelmetlenség! Féktelen költekezés és giccsparádé! A karácsonyi ünneptől való görcsös félelem és szorongás! A „mit kell még elkészítenem?” és a „Mit kell még megvennem?” vagy épp a „Mit fogok elfelejteni” – kérdések időszaka. Az elme, a szív és a lélek totális kimerülése és a Megváltó Úr születéséről való elmélkedés teljes hiánya.
Nem látunk türelmet és megértést magunk körül és magunkban sem.
Advent és a karácsony eredetileg Jézusról szól, akiben testet ölt a szeretet, türelem és megértés. Advent lehetőséget ad az elcsendesedésre és az áldott várakozásra. Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnepek lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál”.
Ezen értékeket közvetítette a Tündérkert Református Óvoda gyermekeinek, Kis Anikónak, Fekete Noéminek és Fejes Hannának az előadása, a hittanosok – Kovács Dorisz, Tóth Virág és Vágó Vivien, az EJROK 9. B osztályos tanulóinak – prózai műsora, valamint Kisné Kertész Gabriella, Kisgergely Krisztina, Domján Sebestyén és Brunclik Gergely éneke, meghitt pillanatokat varázsolva az ünnepségbe.
„Az adventi koszorú nem egyidős a keresztyénséggel. Egy kedves szokás, ami egy evangélikus lelkész ötleteként 1839-ben született meg. Ez a lelkész szegény és árva gyerekeket nevelt egy régi parasztházban, és szembesült azzal, amit oly sok szülő megél: a gyerekek türelmetlenül kérdezgették őt, mikor lesz már karácsony. Nevelőjük ekkor eszelte ki azt az adventi naptárt, ami a koszorú elődjének számít: egy kocsikerékre gyertyákat illesztett. Az adventi vasárnapokat nagyobb fehér gyertyák jelezték, a hétköznapokat kisebb pirosak. A gyerekekkel minden nap újabb gyertyákat gyújtottak meg, így szemléletesen, minden különösebb magyarázat nélkül figyelhették a gyerekek a várva várt nap közeledtét.
A szép pedagógiai gesztus szokássá vált, s minden közösség, minden régió megteremtette hozzá a maga hagyományát. Most már többnyire négy gyertyával, a négy vasárnap jeléül. A katolikus vidékeken ragaszkodtak az advent színeihez, így születtek meg a lila és egy rózsaszín gyertyával díszített darabok. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: Az első a hit, a második a remény, a harmadik az öröm, a negyedik a szeretet üzenete” – hangzott el az adventi koszorú eredetéről.
