Heves város politikai élete nem volt pezsgőnek nevezhető 1939 előtt – jóformán csak a választások idején létezett és szinte csak a korteskedésben jutott kifejezésre. A járás agrárjellege miatt komoly esélyei csak a kisgazda mozgalomnak voltak a politikai színtéren a kormányzó párt mellett. Persze a nyílt választások és cenzusok miatt ez sem eredményezhetett sikert, a kisgazda mozgalom csak a titkos és általános választójog alapján rendezett 1920-as nemzetgyűlési választásokon tudott győzni. A nyílt választás és a korlátozott választójog biztosította a kormánypárt sikerét.
Először nézzük meg Heves demográfiai adatait az 1930-as népszámlálás alapján. A lakosság nemzetiségi szempontból egységes (10124-ből 10098 magyar), vallásilag is csak kisebb eltérések figyelhetők meg. A foglalkozási viszonyok szerint a népesség zömében mezőgazdaságból élőkből állt: az őstermelők aránya 68% (6902), de csak 810 önálló gazda, viszont 1030 mezőgazdasági cseléd, 3071 mezőgazdasági munkás. Iparból 1455-en éltek, kereskedelemből 364-en, közlekedési ágazatból 186-an, a közszolgálati ágazatban 377-en, napszámos 163, nyugdíjas 229, egyéb 337.
A község határa 17239 hold, melyből 5300 holdat foglal el 1 nagybirtok és 13 középbirtok, többségében azonban törpebirtokok voltak, melyek nem biztosították egy család megélhetését, így ezek tulajdonosai a munkakeresők számlát gyarapították. Az 1924-es földbirtokrendezés során 203 hold szántót osztották ki, azonban az így földhöz jutottak is csak törpebirtokot szereztek. Az ipar nem volt jelentős, az iparosok nagyrészt segéd nélkül dolgoztak, legtöbbjük földműveléssel is foglalkozott. Főleg a mezőgazdaság szükségleteit kielégítő iparosok dolgoztak itt (kádárok, kerékgyártók, kovácsok), de borbélyok, cipészek, csizmadiák, ácsok stb. is működtek.
A ‘30-as évek folyamán tovább nőtt a birtokosok és bérlők száma, mivel a birtoktestek tovább aprózódtak és egyre több lett azok száma akik kishaszonbérletet vagy felesbérletet vállaltak. A cselédek és a mezőgazdasági munkások száma is tovább nőtt. A több ezer főnyi legelmaradottabb sorsú és a legnyomorúságosabb körülmények között élő szegényparasztság és mezőgazdasági munkásság semmilyen egyesületbe nem tartozott, politikai szerveződésük nem volt biztosított. Ez a réteg volt a leginkább kitéve a nyilasok szociáldemagógiájának.
A választásokat 1939. május 26-án tartották, az 1938. évi XIX. törvény alapján, amely az előző, 1925. évi XXVI. törvénycikkhez képest jelentős módosításokat tartalmazott. A lényeg az volt, hogy a nyílt szavazást eltörölték, mindenütt titkosan kellett szavazni. A választójogosultság feltételeit megszigorították. A törvény eltérően határozta meg a listás és az egyéni választókerületek cenzusait. A férfiak korhatára lajstromos szavazás esetén 24 évről 26-ra nőtt, egyéni választókerületben pedig 30 évre, a nőknél maradt a 30 év. A cenzusok jelentős szigorítása és a választási kaució bevezetése a titkosság ellenére is előre jelezte akkor majd párt győzelmét. Ezért kevésbé volt szükség a kormányfüggő közigazgatási apparátus törvénysértő választási visszaéléseire, mint korábban. A kormánypárti politikai elit az általa kijelölt törvényes úton tudta biztosítani uralmát. Viszont az ellenzék sem hivatkozhatott arra, hogy a parlament és a kormány mögött csak csalással, megfélemlítéssel kicsikart társadalmi támogatásával támogatás áll.
A körzetben a kormányzó Magyar Élet Pártja (MÉP) mellett a szélsőjobboldali Nyilaskeresztes Párt (NYKP) és parasztság érdekeit képviselő, hagyományos ellenzéki Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Agrárpárt (FKGP) indult.A legjobb esélye továbbra is a kormánypártnak volt a körzetben, a MÉP jelöltje a tarnabodi kisgazda Kassa István volt, aki eredményes gazdasági tevékenysége mellett közéleti tevékenysége is ismertté tették a választókerületben. Májusi programbeszéde alapján a vidék problémáinak megoldására koncentrált: “… a kormány azokat a reformokat akarja megvalósítani, melyek a magyar földműves társadalom lelkében élnek … a magyar népi politika eredményes megvalósulása küszöbön áll.” A kormánypárti sajtó a megyében szintén e vidék gondjainak megoldására való készségét hangoztatta: “A kormánynak az a törekvése, hogy a parlamentben a falu minden baját és gondját, törekvését és kívánságát ismerő, azokat közvetlen közelről és állandóan látó és abban élő egyének is helyet kapjanak, a kormány becsületes jószándékát igazolja, mert mégiscsak ezek az emberek tudnak majd igazi szakvéleményt nyújtani azokban a kérdésekben, amikor a falu támogatásáról lesz szó.”
A választások idejére a kormánypárt biztos volt már a győzelemben: “… a hangulat mindenfelé olyan, hogy elsöprő győzelmet hoz a MÉP-nek – a Független Kisgazdapárt minden valószínűség szerint most vívja utolsó harcát a hevesi rónákon … Heves megyében ennél választásnál – az előjelek szerint – számolni lehet, sőt kell az FKGP megsemmisítő vereségével. Ez a párt előbb a kisgazdákat veszítette el, majd pedig mindent el fog veszíteni, nemcsak egyéni kerületekben, hanem a megyei lajstromon is.”
Ami az előjeleket illeti, azok valóban nem ígértek semmi jót a kisgazdáknak: tavasszal a volt FKGP-szervezetek addigi vezetői és tagjai is jelentkeztek a MÉP-be, ráadásul egyik szervezőjük, Nyíreő Andor röviddel a választások előtt a Nyilaskeresztes Pártba távozott (ő egyébként a kisgazda jelölt, vitéz Szabó Sándor nyugalmazott altábornagy bizalmas híve is volt).
A kisgazdák helyzetét nehezítette az is, hogy a választás előtti pénteken a választási központi irodában, a vezető embereknél és a jelöltek érdekében tevékenykedő kisgazdáknál csendőri házkutatásokat tartottak és a pártnyomtatványokat, a választójogi törvényt ismertető pártutasításokat elkobozták, helyenként a pártalkalmazottakat is őrizetbe vették. A nyilasoknak ilyen kellemetlenségektől nem kellett tartaniuk: a helyi közigazgatási hatóságokkal fennálló jobb viszonyuk és politikailag rokon felfogásuk megóvta őket, szinte ugyanolyan támogatást élveztek, mint a kormánypárt. A MÉP és az NYKP egyaránt a radikális szociális demagógia eszközét használták propagandájukban, a kérdés csak az volt, hogy ez végül melyiküknek válik be jobban.
A választás eredményei
Hevesen a lakosság száma 10124 fő volt, ebből 2166 volt a választójogosultak száma (21,40%). A leadott egyéni szavazatok száma 1840 (89,28%), ebből érvényes 1793 (97,45%) érvénytelen 47 (2,55%) volt. A listás választójogosultak száma 2166, a résztvevők száma 1930 (89,10), ebből érvényes 1833 (94,97), érvénytelen 97 (5,03).
Párt neve | Listás szavazatok száma | % | Egyéni szavazatok száma | % |
NYKP | 926 | 50,52 | 903 | 50,36 |
MÉP | 684 | 37,32 | 683 | 38,09 |
FKGP | 223 | 12,17 | 207 | 11,54 |
Az eredmények azt mutatják, hogy az FKGP vereségére számító előrejelzések beigazolódtak, viszont a kormánypárt sem lehetett megelégedve az eredménnyel, az egész választókerületben 5110:5130 arányban alulmaradt a nyilas jelölttel szemben. Hevesen még ennél is rosszabb arányban teljesített, az FKGP kiszorítása a helyi politikai színtérről a visszájára sült el: az általánosan a nyilasokkal szimpatizáló rosszabb helyzetű középosztály mellett a szegényparasztság és a kisbirtokos parasztság is Nyíreő Andorra szavazott. Így a Heves vármegyében lezajlott választások után ebben az egyetlen választókerületben nem született MÉP-győzelem.
A kormánypárt vármegyei lapja általában elégedetten írhatott a választási eredményekről, a hevesi kerületet illetően már más hangot ütöttek meg: “ … nyílt szemrehányással fordulunk a hevesi választókerület kisgazda társadalmához, amiért Kassa István személyében saját fajtájabeli és az egész megye kisgazdáit képviselni tudó, máris osztatlan bizalmat élvező jelöltet bukni hagyta … lobogónkon a tiszta jobboldaliság jegyében a népi reformpolitika minden társadalmi osztályra egyenlő értékű célkitűzései vannak írva. Nem védekezhet a hevesi kerület kisgazdatársadalma azzal, hogy hozzá nem férhető és elkülönült munkásság és agrárproletariátus döntötte el ezt a választást.
A kisgazda jelöltért minden kisgazdának egyforma erővel és megmásíthatatlan elhatározással kellett síkraszállnia … Ha ez megtörtént volna, ha minden kisgazda csak két szegény földművelőt felvilágosított volna arról, miben rejlik Kassa István megválasztásának jelentősége, nem ilyen fej-fej mellett szaladó választás lett volna a magyar nép földművelő fiai között, hanem fényes győzelem Kassa István és vele a magyar népi politikai dicsőségére.”
A kisgazdapárt sajtója persze másként írta le a választást, érdemes ebből is idézni: “A kormánypárt is elmondhatja magáról hogy ’fogtam törököt, de nem ereszt’. Az első titkos választás meglehetős meglepetést, de még több megrökönyödést keltett mindenütt, ahol egy kicsit is komolyan gondolkoznak az ország ország sorsa felett. Vonatkozik ez különösen a nyilas jelöltek szereplésére Hevesmegyében, akik között találunk soha nem látott embereket, akik a politikai életben sem szerepeltek soha, de elég volt most csak annyit mondaniuk, hogy ‘nyilas vagyok’ már dőlt a szavazatok egész légiója a tarsolyukba … Nem hisszük hogy még egyszer ilyen bő aratása legyen a politikai iskolázatlanságot kihasználó ismeretleneknek …
Heves – Cifra sorsa lett a hevesi kerületnek. Itt a kormánypárt egy kisgazda jelöltet akart úgy mutatóba betessékelni. Vármegye szerte hangoztatta a MÉP, hogy ő igenis barátja a gazdáknak – aminek ékes tanusága, íme hogy Kassa István kisgazdát léptette fel a hevesi kerületben. Erre kapta magát a hevesi Független Kisgazdapárt egyik szervezője, Nyírő Andor átevezett a nyilasokhoz, jó szimattal megérezvén a szelek járását és nyilas programmal levert ott kormánypártot, kisgazdapártot, mindent, nem csekély megrökönyödésére a Mép vármegyei vezérkarának. a legérdekesebb a dologban hogy maga a nyilas jelölt se számított komolyan arra hogy többséget kap és majdnem megijedt mikor értesítették, hogy ő lett a képviselő…
Fentiekből látható, nincs már ellenzéki képviselő, a kormánypárt egyedül maradt dédelgetett kedvencével a nyilasokkal. Most már ölelgetik és szerethetik egymást kedvükre, de nem kell hozzá jóstehetség, hogy csak idő kérdése hogy melyik eszi meg a másikat.”
Felhasznált irodalom: Hevesvármegye, Hevesmegyei Hírlap, Az 1930. évi népszámlálás I. 1932., Grúz János: Heves története. 1969., Vörös Dezső: Újabb adalékok a hevesi járás politikai mozgalmi történetéhez az ellenforradalmi rendszer éveiben (1919-1944) Kézirat.