2020. August 7. Ibolya napja

CSODA: A hevesi szövők és kézművesek az utolsók között maradtak talpon

0

A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 1951 óta működik.

A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 1951 óta működik, azóta gondozzák és gyarapítják a mára körülbelül 4000 darabos Mintagyűjteményüket is. Ők az utolsók, akik az országban próbálnak még ebben a formában talpon maradni, írja a hvg.hu.

A cikk szerint 1980-ban több mint 800 tagjuk volt, ma már csak 116 tagja és 54 foglalkoztatottja van a szövetkezetnek. Az elmúlt évtizedekben közel 300 környékbeli bedolgozó asszonynak is szerény, de biztos jövedelmet biztosítottak, akik hímeztek, szőttek, varrtak és rojtoztak. A kisgyerekeket nevelő, beteg vagy idős családtagokat gondozók biztosított munkavállalóként így társadalombiztosítási ellátást és nyugdíjjogosultságot is szereztek. A szövetkezetnek ma is lenne munkája bőven, de a munkavállalók pótlása szinte lehetetlen. Sokuk már 30-40 éve a szövetkezetben dolgozik és évről évre egyre többen érik el a nyugdíjas kort. A munka nem egyszerű, a bérek pedig nem túl versenyképesek.

Főleg lakástextíliákat (terítőket, szalvétákat, párnahuzatokat, függönyöket), viseleteket és ajándéktárgyakat készítenek a hevesi szövetkezet tagjai. Egy 140 centiméter széles függöny 20-25 centiméteres mintáján már 2 napig dolgozik az egyik népi iparművészük – 50 éves tapasztalattal. Egy kisebb terítő és a függöny 8-10 ezer forintnál kezdődik méterenként, a ráfordított idő, pedig mintázattól függően 4-5 óra. A piac nem fizeti meg a bonyolultabb mintaelemekkel készülő darabokat, így az alkotók is kénytelenek egyszerűbb díszítményeket alkalmazni és közben próbálják megtalálni az egyensúlyt, hogy a végeredmény ne menjen sem a látvány, sem a minőség rovására. A szükséges anyagokat ráadásul már csak külföldről tudják rendelni, a jó minőségű, természetes alapanyagok beszerzése egyre inkább kihívást és egyre nagyobb költséget jelent – írja a hvg.

A vásárlók hajlandóak jóval többet fizetni egy olyan termékért, amiről úgy hiszik, kézműves – ezt ki is használják a cégek. Ma már szinte minden hímzést lehet géppel is készíteni és még a hozzáértő szemeket is gyakran megtéveszti, mi készül kézzel, és mi már géppel. Erre az is rátesz egy lapáttal, hogy a vásárokon azt tapasztalják a szövetkezet tagjai, hogy az emberek a hímzést és a szövést sem tudják megkülönböztetni. „A ruhákon, ha már egy kis részlet kézzel készült és például a hímzés jelentős része géppel készült, kézimunkaként adják el a cégek a vevőknek. Sokszor nekünk is alig hiszik el a vásárokon, hogy valóban itt készülnek a termékeink” – mondja Báder Miklósné Vera, a szövetkezet elnöke.

Hevesen a külföldi bérmunka adja a szövetkezet bevételének több mint felét: az olyan hozzáadott értéket képviselő műveletekkel mint a hímzés és a kis szériás gyártás tudják a megrendelőket megtartani. Még az 1980-as évek elején kezdték el a bérmunkát az osztrák Gössl céggel, mert náluk akkor már hiányzott a munkaerő – azóta is partnerek. A Nina Ricci mellett többek között négy szezonon keresztül dolgoztak a Christian Diornak is: “Volt olyan szalag, amit mi hímeztünk, de Pakisztánban szőtték, a prémet meg már Csehországban készítették hozzá” – emlékeznek vissza. „Egy svájci márkának pedig féldrágaköveket rögzítettünk a ruhákra, nagyon féltünk, hogy nehogy akár egy is elguruljon” – mondja Pataki Miklósné Margó, aki egyidős a szövetkezettel és több mint 50 éve itt is dolgozik. Jellemző egyébként, hogy kisebb szériákat egyre inkább Kelet-Európában gyártatnak a nyugati márkák, azonban a munkaerőhiány és az utánpótlás megoldatlansága a régió országaiban is hasonló problémát jelent.

Fotó: hvg.hu/Máté Péter

Hozzászólások lezárva.