Az év utolsó- és első napjaihoz is egyaránt sokféle szokás, hagyomány, de hiedelem és babona is tartozik.
December utolsó napjaiban szokás volt a regölés. Ez egy olyan köszöntő népszokás, ami általában január hatodikáig tartott, és általában a fiatal legények járták a falut regös énekeikkel, amikért cserébe ajándékokat kaptak. (Az eredete valószínűleg az ősmagyar időkre vezethető vissza.)
Egy büki gyűjtésben találunk regös éneket: „Eljöttünk, eljöttünk, Szent István szolgái, régi szokás szerint, szabad-e megtartani? Haj, regü rejtem, regü, regü, regü rejtem. Amott keletkezik egy zöld pázsit, azon legelészik csodaféle szarvas, csodaféle szarvasnak ezer ága, boga, ezer ága, boga közt ezer misegyertya, gyulladva gyulladjék, soha el ne aludjék! Haj, regü, rejtem, regü, regü, regü rejtem! …”
A regölés leginkább jókívánságot tartalmaz. Felépítése: beköszönő, jókívánságok, misztikus jelenet, összeregölés (az éneklő fiú és a házban lakó lány nevének egy énekben való említése), záradék.
Szilveszter napjához kapcsolódik az óévtemetés, mely szokás Erdélyből került hozzánk. A legények este felmentek a templom tornyába, éjfélkor meghúzták a harangokat, és templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek.
Az esti hálaadó misére általában mindenki elment, hogy hálát adjon Istennek az elmúlt esztendőért. Egyes vidékeken az éjféli harangszó előtt a falu népe kiment a temetőbe zsoltárokat énekelni. Ezután azoknál a házaknál tartottak vendégséget, ahol abban az évben meghalt valaki.
Sok helyen az óévet jelképező szalmabábut ásták el a legények.
Több mondókát is ismerünk ezekre az utolsó napokra: „Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, nyakig érő csizmába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára, mindjárt megmelegszik.”
Vagy például egy találós kérdés: „Halott minden háznál, de nem harangoznak, a halottas háznál nem is siránkoznak, amely napon meghalt, el is temettetett, s másnap a meghaltnak gyermeke született.”
Újév napján a legények és a pásztorok mindenféle eszközökkel zajt keltettek, hogy elűzzék a gonoszt. Addig zörögtek, míg a faluban mindenki fel nem ébredt. A nyájfordítás is e naphoz kötődik: az istállókban addig zörögtek, míg minden állat megfordult, így elkerülhették a betegségeket.
Kántáltak, regöltek, újévet köszöntöttek: „Adjon Isten minden jót, jobb időt, mint tavaly volt, mitől félünk, mentsen meg, amit várunk, legyen meg ez új esztendőben!”
Úgy vélték, hogy mindenki azt fogja csinálni egész évben, amit az első napon tesz. Ezért tilos volt bármit eladni vagy kiadni a házból, de ennek okán gondoskodtak jókedvükről is, hogy így legyen egész évben: ettek, ittak, mulatoztak.
Számos vidéken az évi jó termésért kértek áldást. „Újat várunk, áldást a szép társaságra, annak pedig minden ő tagjára. És kis ostorokval nagyan pakkantsatok és a szájatokból vígan áldjátok!…” (Bálint Sándor gyűjtéséből)
A babonák és hiedelmek, melyek az új esztendőhöz kapcsolódnak, már karácsonykor, vagy előtte elkezdődtek. Luca napján vagy karácsonykor a tyúkokat megszurkálják, hogy jól tojjanak jövőre. Érdekes a babonák kapcsán megemlíteni, hogy mikor a kereszténység ellene szólalt fel, vagy próbálta eltörölni a babonákat, Bod Péter a barokk kor végén így fogalmazott: „Nem is lehet minden babonát el-törleni, a’míg ember lészen a’ földön.”
A gyümölcsfák megbabonázása is szokás volt néhol. Volt, aki semmit se szólt, mások áldásokat szórtak a fára, vagy ceremóniákat végeztek a fák körül. Ezeket azért teszik, hogy a fák jövő nyáron minél több gyümölcsöt teremjenek.
Jóslások is kötődnek újévhez. A lányok a gombócok közepébe apró papírokat helyeztek, amiken egy-egy férfinév szerepelt. Éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőként felbukkanó férfinév leendő férjük nevét árulta el.
A malacok képesek voltak hírt adni arról, hogy a lányok férjhez mennek-e abban az évben! A lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztosan férjhez mentek abban az évben.
Újabb kori szokás a tűzijáték, vagy a petárdázás, ami szintén a zajkeltésnek felel meg, vagyis a már említett gonosz-űzés célját szolgálhatja…
A pezsgő sokáig csak a gazdagok kiváltsága volt. Az 1600-as évek végén Dom Pérignon francia szerzetes véletlenül készített pezsgőt borból. A XIX. század közepéig minden egyes üveg pezsgőt külön állítottak elő, ami palackonként 2-3 évet is igénybe vehetett. Azóta 7-8 ezer pezsgő is előállítható egy-egy tartályból. Mivel luxusnak számított a pezsgő ivása, így a szilveszteri fogyasztásának lényege, hogy ha ekkor drága italt fogyasztunk, majd így lesz ez az új esztendő többi napján is…
A lencse, de bármilyen apró szemes étel fogyasztása is szerencsét hoz, ahogyan a malac is, ami kitúrja nekünk a szerencsét a földből, sőt, kunkori farkát meg lehet markolni, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A csirke vagy tyúk fogyasztása tilos, mert elkaparja a szerencsét. A hal a folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont vele együtt elúszik a szerencsénk is.
Az újévi fogadalmakról pedig szintén tudnánk mesélni. Meddig is tartanak?
Nos, akármit eszünk és iszunk, bármilyen háztáji élőlény viselkedéséből is jósolunk magunknak gazdag újévet, mégiscsak legyen úgy, ahogyan szeretnénk! Legyen bőség minden családban a jóból, a rossz kerüljön el minket, maradjunk épek és egészségesek, legyen sok örömben és szép élményben részünk – ne csak magunknak, másoknak is kívánjuk a jót, csak a jót!
