A legjobb dolog, hogy egy élő zeneszerzőnek regisztráltam és lapoztam.
A Tisza partján, a halászlé elfogyasztása után boldogan és elégedetten mondta Nagy István orgonaművész barátom, hogy különösképpen jól érzi magát, és nagyon örül a meghívásnak. A koncert előestéjén is próbáltunk, a belvárosban elköltött vacsora után. Napközben a gyöngyösi ferencesek kántorával behangoltuk, és „helyre tettük” az orgonát, amennyire lehetett. A szombati koncert siker volt, úgy érzem.
Köszönet illeti Sveiczer Sándort, Heves város polgármesterét, Heves Város Önkormányzatát, a Heves Média Kft-t, hogy támogatták mindkét nyári orgonakoncertünket.
Szóval a Tisza partján arra gondoltam a koncert előtt, hogy a koncert műsorát befogadja-e a közönség? Lesz-e kellő értő és érző fül? Volt. Élő zeneszerző játékánál ez mindig kérdés. Azért kérdés, mert zenei ízlésünk nagyrészt különbözik. De még abban is, ha egy általunk kedvelt zeneművet más ad elő, mint akitől megszoktuk.
Nagy István koncertje igazi kuriózum volt a hevesi közönség számára, akik szép számmal vettek részt ezen. A bejáratnál osztott műsorlapról mindenki részletesen tájékozódhatott az aktuális és jövőbeni koncertjeinkről, terveinkről.
Mendelssohn orgonaszonátája hatott rám a legmélyebben. Mendelssohn Bach életművének csodálója, felfedezője. Újabban előszeretettel hallgatom minden művét. A d-moll orgonaszonáta nagyon bachi, és nagyon romantikus. Nagyon jó!
Még mindig az a legjobb, hogy egy zeneszerző ült mellettem, az orgonánál, akinek saját szerzeményét regisztrálhattam és lapozhattam. Két tokkátája az egész koncert méltó és frappáns zárása volt. A másodikról mégis külön kell írnom.
„Tokkáta a Szent Ferenc himnusz dallamára” címet viseli ez a mű.
Szent Ferenc himnuszát kamaszként zengtem egykor Esztergomban, a gimnáziumban:
„Assisi Szentje, szegények atyja
Nyomodba lépünk, te nép barátja
Viharban járunk roskadoz lábunk
Második Krisztus te légy a várunk!
Ha dől Isten háza, tartsd erős vállad,
Ha lankad lelkünk jöjj égő zsaráttal
Benned remél
Ím téged vár az Egyház,
a Hon s a hű magyar nép.
Dalolva jártad az élet útját
Tündöklő köntöst soha nem hordtál
Napfényes lelked egekbe szárnyalt
Ha hegedültél két száraz ággal.
Ha dől Isten háza, tartsd erős vállad,
Ha lankad lelkünk jöjj égő zsaráttal
Benned remél
Ím Téged vár az Egyház,
a Hon s a hű magyar nép.
Verna hegyéről szeráfként szállasz le
Farkasból bárány
Immár sok ember
A halál nővért zsoltárral várod
Mindhárom rendre áldásod szálljon.
Ha dől Isten háza, tartsd erős vállad,
Ha lankad lelkünk jöjj égő zsaráttal
Benned remél
Ím Téged vár az Egyház,
a Hon s a hű magyar nép.”
Kívánom, hogy a hevesieknek még sok hasonló koncertben legyen részük!
Galó László Mózes
Fotó: Hevesi Hírportál