A Mikola Sándor díj az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) által 1961-ben alapított díj, névadója Mikola Sándor (1871–1945), aki a Budapesti Evangélikus Gimnázium fizikatanára volt. Az idén a hevesi Kis Tamás szaktanár részesült az évente két – egy általános iskolai és egy középiskolai – pedagógusnak adományozható elismerésben.
Az oktatómunka területén elért kiemelkedő eredmények elismeréseként a Társulat Mikola Sándor díjban részesíti azt az általános vagy középiskolai tanárt, aki a kísérletezésen alapuló iskolai fizikatanításban, a korszerű módszerek alkalmazásában vagy az ilyen tanítást elősegítő tevékenységben kiváló eredményt ért el.
Kis Tamás tanár úr 25 éve tanít a Eötvös József Református Oktatási Központban, illetve annak jogelőd intézményeiben matematika-fizika szakos tanárként. Pedagógiai munkája során nagy figyelmet fordít a természettudományok, azon belül is a fizika és a matematika tantárgyak megszerettetésére és népszerűsítésére. Tananyag- és eszközfejlesztő munkája is példaértékű.
A kísérleteket nemcsak a tanítási órákon alkalmazza, hanem bemutatókat tart a hagyományos Eötvös-napon, iskolai rendezvényeken, pályaválasztási napokon, de bemutatásra kerültek a kísérletek általános iskolákban is. A sok befektetett munkát jól tükrözik tehetséggondozásának eredményei: számos versenyen értek el/érnek el diákjai megyei és országos helyezéseket.
Igazi kuriózumnak számít az intézményben évek óta megrendezésre kerülő Földi János Országos Természettudományi Verseny, melynek ő a főszervezője. Szakmaisága és személyes példamutatása következtében nagyon sok diákja választja a természettudományokkal való foglalkozást, mely a mai körülmények között nagyon elismerésre méltó.
“Meglepetésként ért, mikor október közepén megtudtam, hogy én kapom az idei Mikola Sándor díjat. Leírhatatlan örömet okozott ez a szakmai elismerés, hiszen a díj már a születésem előtt egy évtizeddel is létezett, és olyan tanárok kapták meg, akik közül többet is példaképemnek tekintek. Nagy megtiszteltetés ebbe a körbe tartozni, de legalább akkora felelősség is. Természetesen minden kornak megvan a maga kihívása, a mostaninak is. Fontos küldetésnek tartom, hogy minél több tehetséges fiatal számára megteremtsem a továbbtanulás, a kiemelkedés lehetőségét. Emellett igyekszem tenni azért, hogy az utóbbi évtizedekben egyre inkább háttérbe szorított fizika tanítás korábban kialakult színvonala fennmaradjon.
Amikor az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökségi ülésén átvettem az emlékplakettet, hálás szívvel gondoltam egykori tanáraimra, akiket követve ezt a pályát választottam. Kovács Ferenc, a Forgó, illetve a Kolláth házaspár, Tófalusi Péter, Erdész tanár úr és Svoóbné tanárnő nélkül biztosan nem értem volna el ezt az eredményt.
Szerencsésnek mondhatom magam azért is, hogy rendes, jóravaló gyerekeket taníthatok. Felnézek azokra a kollégáimra akár az Eötvösben, akár itt, városszerte, akik hősies küzdelmet folytatnak azért, hogy a lehető legkisebb pozitív változást is elérjék a fiatalok neveltségében és tudásában. Számukra alig akad ösztönző megbecsülés a nap mint nap megvívott szélmalomharc során, pedig a munkájuk nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen a jövő szempontjából.
Végezetül szeretném megköszönni Együd László igazgató úrnak azt az elismerő figyelmességet, hogy jelölt a díjra. Köszönöm a családomnak, különösen a feleségemnek, hogy biztosítják számomra azt a nyugodt hátteret, ami ehhez a munkához elengedhetetlen. Nejem odaadó, segítő támogatása nélkül sohasem értem volna el ezt a sikert” – mondta Kis Tamás a szakmai elismerés átvétele után, melyhez ezúton is gratulálunk!
