Európa minden népénél ismeretesek a tél eltemetését, kiűzését jelképező szokások. A téltemető rítusok közül leggyakoribbak azok, amelyek során valamely rongyokból és szalmából készített bábut kiűznek a faluból, hogy az a telet is elvigye magával. A kiszehajtásnak mágikus erőt is tulajdonítanak: minden rossznak, betegségnek, bajnak látványos, szimbolikus értékű, tárgyban kifejezett elmulasztása.
A 19. század első évtizedeiben, egészen a második világháború utáni időkig Hont, Nógrád, Heves és Pest megye egyes községeiben virágvasárnap a falu nagylányai két keresztbe tett rúdból és szalmából készített, menyecskeruhába öltöztetett bábut énekelve vittek végig a falun, majd a település határában levetkőztették. Ezután a folyóba dobták vagy elégették. A szalmabábu nevei: kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, ritkán banya vagy villő. A lányok jósoltak a bábu elúszási irányából vagy esetleg a belőle szedett szalmacsomó úszásából a férjhez menésre. Néhol a vizes szalmával arcukat megdörzsölték, hogy ne legyenek szeplősek.
A Hevesi Körzeti Általános Iskola egy jó hangulatú délután keretében felelevenítette ezt a különleges, de ma már egyre kevésbé ismert népszokást. Az intézmény diákjai a kiszejárás hagyománynak megfelelően vonulásba kezdtek a kiszebabával, közben pedig télűző rigmusokat kiabáltak: hangos csörömpöléssel, zajkeltéssel, lármázással üldözték el a telet. A menet rendőri felvezetéssel az iskola udvaráról indult múlt pénteken 13:00 órakor, az útvonal pedig a Vásártér, a Deák Ferenc, illetve a Gyöngyösi út volt. Nem maradt el a kiszebáb égetés sem, a tavaszköszöntés zárásaként pedig közös vonatozásba kezdtek diákok és tanárok egyaránt.
Forrás: Vehrer Adél: Téltemetés szalmabábuval (A magyar kiszejárás), hevesiskola.hu
