Február közepe van, és egyre közeledünk ahhoz az időhöz, amikor a szerencsésebb ház- vagy telektulajdonosok napjaik nagy részét a szabadban tölthetik, pihenéssel vagy munkával. De ahhoz, hogy a kertünk igazán egészséges, szép és bőségesen termő legyen, most kell elvégeznünk néhány halaszthatatlan feladatot.
A tavasz közeledtével ideje hát újult erővel belevágni a munkába, hogy minél több örömünk, és minél gazdagabb, finomabb termésünk legyen. Hiszen a bőséges termést télen alapozzuk meg.
Nézzük, melyek a legidőszerűbb és legfontosabb feladataink februárban, amelyeket mindenképp érdemes elvégezni.
Itt van a metszés ideje
A lombhullató fák – így a gyümölcsfák is – a lombhullás óta nyugalmi állapotban vannak. Mivel azonban a nyugalom is a kertben éri őket, hatással van rájuk az időjárás. Az ónos eső és a fagyok nem tesznek jót a rügyeknek. Január vége, február eleje táján véget ér a nyugalmi állapot. A hagyományok szerint ez a pálfordulás napján, vagyis január 25-én történik. Ezt a napot a fél tél elmúlásának napjaként emlegették.
Ekkor indul meg a gyümölcsfák gyökértevékenysége. Ilyenkor már vizet vesznek fel a talajból, és mivel így az állományuk hígabb lesz, könnyebben megfagyhatnak. Sajnos, ha a melegek után hirtelen fagy jön, az a kajszi, az őszibarack és a mandulafák termőrügyeire nézve végzetes lehet.
Februárban már el kell végezni a gyümölcsfák és gyümölcsbokrok tavaszi metszését. Legkorábban a köszméte, a ribiszke és a málna kezd majd el rügyezni, így ezekkel kezdjük a munkát. A koronákat meg kell ilyenkor ritkítani, hogy kellő fény jusson még a belső részekre is. El kell távolítani a beteg, sérült vesszőket, a málna letermett vesszőit pedig körülbelül 150 cm-es magasságig kell metszeni.
De ekkor időszerű a mandula-, a cseresznye-, a meggy-, a szilva-, az alma- és a körtefák koronájának metszése is. Ügyeljünk rá, hogy a korona belseje felé törekvő, és a párhuzamosan növő vesszőket is távolítsuk el. A nyáron virágzó, lombhullató díszbokrokról se feledkezzünk meg.
Az őszibarack és a szőlő metszésével várni kell addig, amíg a rügyek duzzadni kezdenek. A termő szőlőtőkék harmatgyökerezése viszont most elvégzendő feladat. A tőkék körül ekkor ki kell bontani a földet, és le kell metszeni a harmatgyökereket.
Palántázásra fel!
Az első lépés a vetési terv készítése, melyben összeírjuk, mit és hova szeretnénk vetni. Fontos, hogy a növények elhelyezésénél vegyük figyelembe azok igényeit, és a hely adottságait, továbbá éljünk a növénytársítás adta előnyökkel. Ha ugyanis tudjuk, melyik növény melyik másik növény kártevőit képes elűzni, akkor egészen biztosan nyerésre állunk, ha egymás mellé ültetjük azokat.
A vetési terv elkészítése után ideje felmérni a vetőmag készleteinket. A régebbi magokat érdemes csíráztatási próbának alávetni, nehogy feleslegesen dolgozzunk. Mindig tájékozódjunk a vetőmagok felhasználási idejéről, hiszen a feltüntetett időpont után a csírázási képességük csökken.
A palántázáshoz szerezzünk be tálcákat, palántázó edényeket, vagy egyszerűen mossuk ki a megmaradt tejfölös pohárkákat. Vegyünk a palántázáshoz megfelelő földet, és már kezdhetjük is a munkát.
Palántázni azokat a hosszabb tenyészidejű zöldségféléket érdemes, amelyeknek a termése jóval később érne be, ha a magot közvetlenül a szabad földbe vetnénk. Ezáltal nyerünk 6-8 hetet, ami alatt az otthonunk biztonságában ki tud kelni a kis növény, és a fagyveszély elmúltával ki tudjuk majd ültetni a szabadba. Ilyenkor jön el a káposztafélék, a karalábé, az uborka, a dinnye, a cukkini, a paprika és a paradicsom palántázásának ideje.
Vessünk egy pillantást a vetőmagokra!
Ilyenkor már nem elég csak egy pillantást vetni a kertünkre, ha már nem fagyott a talaj, a korai zöldségeket nyugodtan elvethetjük. Fontos, hogy minden esetben felásott, gereblyézett talajba kerüljenek a magok.
Csak azokat a magokat vessük el, amelyek alacsony hőmérsékleten is csíráznak és elviselik a talajmenti fagyokat. Bátran elvethetjük a borsót, a sárgarépát, a petrezselymet, a spenótot, a vöröshagymát, a hónapos retket és a fejes salátát.
Mindig vegyük figyelembe, hogy milyen mélyen, és milyen sor- és tőtávolsággal kell elvetni az adott magokat. A borsót például 5-6 cm mélyen érdemes vetni, nehogy a madarak kicsipegessék, de az apróbb magvakat elég 2-3 cm mélyre vetnünk.
Szükség lesz komposztra is
Ha eddig is komposztáltunk, akkor forgassuk át jól a komposztot, mert hamarosan szükség lesz rá a vetési, ültetési munkák során. Ha pedig még nem komposztáltunk, ideje belevágni, hiszen az a háztartásunkban keletkező szerves hulladékok legtermészetesebb felhasználási módja.
Az első feladat, hogy beszerezzünk egy olyan jól zárható edényt, amelybe a konyhai szerves hulladékok kerülnek. Vigyázzunk, hogy állati eredetű hulladék soha ne kerüljön bele, csakis a kukába! A komposztba kerülhet zöldség, gyümölcs, virág, sőt, akár teafű és kávézacc is, de a déli gyümölcsök héját inkább csak alapos mosás után tegyük bele.
A kertben válasszunk ki egy jól szellőző, kellően árnyékos helyet, és ide telepítsük a komposztálót. Ne legyen túl közel a házhoz, mert sok rovart fog vonzani, de túl távol se, hogy belátható időn belül el tudjunk jutni hozzá az újabb adag komposztálni valóval.
A komposztáló legfontosabb feladata, hogy egyben tartsa a halmot, de szellőznie is kell, ezért fontos hogy lyukacsos legyen az oldala. A legegyszerűbb megoldás, ha leverünk négy cölöpöt és kifeszítünk köré egy dróthálót. Pár raklap is kitűnő a feladat elvégzésére.
Nyugodtan tegyük bele a fűnyírás során keletkezett hulladékot, az apróra vágott ágakat, gallyakat, lehullott leveleket. A száraz gyomok és a fűrészpor is belekerülhet, a tetejét pedig zárjuk le földdel. A komposztunk akár már három hónap alatt is tökéletes lehet, de lehet, hogy egy egész évet kell rá várni. Ez csakis rajtunk múlik. A komposzt ugyanis igényli a törődést. Az ideális körülményekhez szükség van oxigénre, tápanyagra és nedvességre. Pár naponta, vagy legalább hetente érdemes átlapátolni és nedvesen tartani a komposztot, így jóval hamarabb kapjuk meg a várva várt, jó minőségű termőföldet.
A sikeres komposztálás során hő keletkezik, így könnyen le tudjuk ellenőrizni, hogy jó úton járunk-e. Figyelni kell a szagára is, a hiedelmekkel szemben ugyanis a jó komposzt nem büdös! Ha kellemetlen szagok áradnak belőle, akkor valószínűleg nem kap elég oxigént, így gyakrabban kell megkeverni. Szintén nem kedvez neki, ha a konyhai hulladék már levet eresztve kerül bele. Ha a komposzt száraz, öntözzük meg, ha pedig túlságosan nedves, keverjünk hozzá száraz hulladékot.
Forrás: agroinform.hu
