Nemesnek született, ugyanakkor cselekedeteiből egy igazi polgár személyisége bontakozik ki előttünk, aki nem sajnálta idejét, saját pénzét és fáradságát áldozni a hevesiek közös ügyeiért. Szerelem Alfrédról van szó, akiről még életében, 1889-ben elnevezték Heves legszebb, új utcáját. Ki volt ő és miért nevezhető városunk egyik első polgárának?
Szerelem Alfréd a reformkor időszakában, 1837-ben született nemesi családban, a szabadságharc idején volt 11 éves gyermek. A kiegyezés után kezdődő gazdasági fellendülésnek, fejlődésnek nemcsak tanúja volt, hanem tevékeny cselekvője is. Heves vármegye közgyűlésének tagjaként erős befolyással bírt, a kitűzött célokért lelkesen és hatékonyan dolgozott. Nevéhez kötődik a régóta várt, Dormándot Tenken és Hevesen át Jászapátival összekötő megyei út megépítése, mely 1889-ben valósult meg.
Az út hevesi szakaszának kialakításához egy új utca létesítésére volt szükség, mely az ún. “Bischitz-kert” átvágásával vezetett a község központjába. (A Bischitz-kert telkekből, de egy tömbből álló terület volt, mely kiért a mai Baross Gábor utcáig. Tulajdonosai Bischitz Lajos és testvére, Bischitz Artúr, akik egyébként a Nobel-díjas kémikus, Hevesy-”Bischitz” György nagybátyjai voltak.)
Amikor elkészült az új út piactérig tartó szakasza – mely ma nagyjából az OTP-ig tartó területet jelenti – ünnepi testületi ülésen köszönték meg Szerelem Alfréd fáradozását.
A köszönő szavakat jegyzőkönyvben is rögzítették a következőképp:
“Nagyságos Szerelem Alfréd közigazgatási és megyebizottsági tag úrnak, ki az által, hogy a dormánd-hevesi megyei műút kiépítésének vezetését a tekintetes megye megbízásából elvállalta s ezen megyei műutat a legnagyobb szorgalommal sőt több ízben agyagi áldozathozással is a lehető gyorsasággal kiépíttette , – továbbá az által, hogy jelenben is a heves-császi műút kiépítésén fáradozik – legfényesebb tanújelét adta annak, hogy úgy a múltban, mint a jelenben is, Heves város érdekeinek a legbuzgóbb előmozdítója.
Heves város érdekében kifejtett fáradhatatlan buzgalmáért , Heves város közönsége nevében a képviselő-testület által legőszintébb elismerés és köszönet nyilváníttassék s ezen elismerésnek és köszönetnek jegyzőkönyvileg is kifejezés adassék. … – továbbá hogy Heves város közönségének köszönete s az érdem elismerése külsőleg is nyilvánítassék és megörökítessék indítványozza, hogy az említett megyei műútnak egy része – vagyis a Bischitz- féle kerten áthaladó útvonal Szerelem Alfréd úr utólagos jóváhagyása reményében “Szerelem” útnak neveztessék el, s ezen útvonal külső és belső vége “Szerelem út” felíratú táblákkal jelöltessék meg…”
Így lett a Szerelem utca Heves impozáns, első szilárd burkolatú “főutcájává”, melynek beépítése már tervszerű tudatossággal történt. A képviselők még “Szépítészeti Szakosztályt” is hoztak létre a kívánt arculat kialakítására, a beépítési szabályzat megalkotására.
A Szerelem Alfréd út századfordulós képeslapon
Az utca megnyitásával szinte egy csapásra számos “polgári” intézmény jött létre. Az egyik belső udvarban (ma Szerelem Alfréd u. 20.) indult meg a nyári színkör. Májustól októberig rendszeres színházi előadásokat tartottak fővárosi színészek fellépésével. Az udvarral szemben kisdedóvó létesült (ma ez a Tündérkert Óvoda helye), melynek telkét Bischitzék ajánlották fel a községnek. Hamarosan felépült a Piroska-villa, mely a polgári réteg más díszes házaival együtt hozzájárult a korzó városias megjelenéséhez.Az igényesség tovább ösztönözte a településközpont szépítését. A következő évben Szerelem Alfréd javaslatára két méter széles járdát építettek a Városháza (ma Helytörténeti Gyűjtemény) és a templom közötti szakaszon.
Szerelem Alfréd más jótéteményeivel is szolgálta települését. Tagsági jutalékát – melyet a Heves és Vidéke Takarékpénztár felügyelő bizottságának tagjaként kapott – rendszeresen nem vette fel, hanem a kisdedóvó és a Hevesi Önkéntes Tűzoltó Egylet javára ajánlotta fel.
1894-ben történt halála után újabb nemes, a közjót szolgáló jótéteményére derült fény. Végrendeletében birtokát egy Hevesen felállítandó kórház alap javára hagyta. Olyan kórházat szeretett volna, ahol ingyen gyógykezelést nyerhetnek a teljesen vagyontalan hevesi és pusztatenki betegek.
“Halála nem cáfolta meg a nemes életét. A nemes tettek ékesebben hirdetik az emberek nagyságát, mint bármely nagyszerű emlékszobor. Szerelem Alfréd csak a szegényekre gondolt, azokra, kik talán azt sem tudják mindannyian, kinek áldó kezét csókolják meg a vett jóért, ő az igazi szenvedőkre, a vagyontalan betegekre gondolt. Szegény, beteg volt ő is nagyon. Anyagi állása megengedte élvezni azon orvosi kezek, a természettől nyújtott enyhítő szereket, mégis annyit szenvedett, azt csak abból a sokat megkínzott testből elköltözött lélek és Teremtője tudja: legjobban illőnek találta így nemes lelke, ha enyhítést akart nyújtani azoknak, kiknek egyedüli gazdagságát a nyomor és szenvedés képezi.” – írta róla halála után egy újságcikk.
A végrendeletben a kórház-alap felügyeleti jogával a hevesi római katolikus plébánost bízta meg, védnökül az egri káptalant kérte fel. Azonban – bár közel húsz év telt el – nem történt előrelépés a kórházépítésben. Az egri főkáptalan 1913-ban az érsek előzetes hozzájárulásával átengedte a vármegyének a kórház-alapítványt a vármegyei közkórház javára.
Halála után emlékoszlopot emeltek tiszteletére az Úrikaszinó mellett, a róla elnevezett utca elején, így őrizve a jótevő nevét.
A Szerelem Alfréd – emlékoszlop, hátterében az Úrikaszinó épülete 1909-ben.Szerelem Alfréd családi, személyes sorsa nem nevezhető szerencsésnek. Felesége, borfeői Bory Klementin 1878-ban, házasságuk második évében, 27 éves korában meghalt egy kislányt, Máriát hátrahagyva. Klementint Tenken helyezték nyugalomra a családi sírboltban.
Mondhatjuk, – bár kegyetlen a szó – hogy a családnak “magva szakadt”, “kihalt”. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy a tiszteletreméltó, nemes cselekedetek sora, melyet Szerelem Alfréd a hevesiekért tett, halhatatlanná teszik emlékét.
Szerelem Alfréd nevét örökre őrzi a róla elnevezett utca, a tiszteletére készült obeliszk, és a helyi emlékezet!
Forrás: Hevesi Históriák
