Advent második vasárnapján a Hevesi Körzeti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője szólt az ünneplőkhöz. Az iskola tanulói pedig Marsiné Tóth Henrietta, Nagyné Szórád Katalin, Sárándiné Nagy Györgyi és Szabó Imre Tiborné felkészítésében zenés-táncos-verses műsorukkal örvendeztették meg a – fagyos idő ellenére is szép számban összegyűlt – közönséget.
Szabó Imre Tiborné intézményvezető az adventi lángok jelentőségéről és szimbolikájáról beszélt: „Egy gyertya lángja még nem tűz, de benne van a melegség ígérete. Két gyertya még nem világosság, de a fény legyőzhetetlenségét bizonyítja. Három gyertya még nem a megérkezés, de az örömteli várakozást hordozza. A négy adventi gyertya lángja: még nem a várva várt pillanat beteljesülése, de jelzi a karácsony eljövetelét.
Az adventi koszorú fényei, a négy gyertya lángja évszázadok óta a biztosan bekövetkező örömhírt hordozzák: a karácsony csodáját.
A 20. század elejétől elterjedt szimbolika szerint a karácsony előtti négy vasárnapon 4 különböző ruhába öltözött angyal szállt le az égből. A legenda szerint az angyalok feladata az volt, hogy összehozzák az egymástól elidegenedett családtagokat és barátokat; szeretetet és békét hozzanak a földre. A piros palástba öltözött második angyal aranyserleggel a kezében járta végig a házakat, hogy reményt öntsön az emberek szívébe.
A második adventi gyertya a REMÉNY szimbóluma.
Az advent a karácsonyhoz vezeti el az embert, a karácsony pedig a szeretet által egymáshoz vezet bennünket. Advent idején valahányszor egy asztalhoz ülünk, voltaképpen az életet ünnepeljük. Karácsony titka pedig maga az élet.
Ezért az év végi számadásainkban tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon mennyire szolgáltuk idén az életet? Megláttuk-e a hozzánk közel állók gondjait, küzdelmét? Együtt éreztünk-e azokkal, akik segítségre szorultak? Kellőképpen elköteleződtünk-e a közösségünk iránt? Tudtuk-e a sajátunk elé helyezni a közösségünk érdekeit?
Felelősséget vállaltunk-e a tetteinkért? Figyeltünk-e eléggé a szeretteinkre és a körülöttünk élőkre? Megtettünk-e mindent azokért, akik számítanak ránk? Tudtunk-e példát adni az élet tiszteletére és megbecsülésére?
Így advent idején nézzünk hát szét először a saját lelkünkben! S ha megtettük, induljunk el a karácsony csodájához vezető úton! Így advent idején…”
A nap üzenetéről Nagy István címzetes kanonok beszélt.
Az intézményvezető köszöntője után a 4. osztályosok az angyalok táncát adták elő, a dráma tehetségműhely pedig Móra Ferenc: A didergő király c. verses meséjét vitte színre, mely a szeretet erejére tanít bennünket, üzenve, hogy a földi javak nem elegendőek az ember boldogságához. Az önzetlenség, az együttérzés, a közös pillanatok lobbantják lángra a szív melegét. Az előadást követően nagy tetszést aratott a Körzeti Pilletánc-csoportjának vidám Mikulástánca is.
A fagyos decemberi vasárnap délutánt meleg pillanatokkal „fűszerezte” a gyerekek műsora, és a Művelődési Központ munkatársai által felszolgált forró tea, valamint a finom sütemények.
Heves Város Önkormányzata mindenkit baráti szeretettel vár a szeretet lángjának meggyújtásakor is december 12-én 16.30-kor a főtéren.
