Hevesre június végén jönnek a vásárosok, céllövöldések és a rokonok. Az asszonyok sütnek-főznek, a gyerekek költik a zsebpénzt, forog a körhinta, nyikorog a hullámvasút, csattannak a légpuskák, a környéken lakók pedig becsukják az ablakokat a zaj miatt. Búcsú van…
Mára sokak számára ezt jelenti a búcsú, pedig a Katolikus Egyház tanításán alapuló elnevezés mást takar.
A világi örömök és gondok elnyomják az eredeti gondolatot, hogy templomunk “nevének” (Keresztelő Szent János Római Katolikus Templom) ünnepén teljes búcsút nyerhetnek a hívek.
MI IS AZ A BÚCSÚ?
A búcsú az Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. A búcsú részleges vagy teljes, attól függően, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstől részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg. Minden hívő nyerhet búcsúkat önmaga számára vagy az elhunytak javára.
Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn egyrészt megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság “az örök büntetés”. Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit “ideigtartó büntetésnek” nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni.
A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása (a szentgyónásban) magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak, ez az úgynevezett “tisztítótűz”.
A búcsúkkal ezektől az ideigtartó büntetésektől szabadulhatunk meg, illetve mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra, ezáltal megnyitva nekik az utat a mennyországba.
Azaz: saját magunk, vagy egy elhunyt szerettünk számára a tisztítótűzben való szenvedést “rövidíthetjük meg” (részleges búcsú), akár a teljes elengedésig (teljes búcsú).
Hogyan lehet teljes búcsút nyerni?
A teljes búcsú elnyeréséhez el kell végezni a búcsúval ellátott cselekményt (ez esetünkben a templombúcsú ünnepén a templomunkban bemutatott szentmisén való részvétel), és teljesíteni kell három föltételt: szentgyónás, szentáldozás és imádság a Szentatya szándékára. Ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is.
Ha nincs meg ez a teljes fölkészültség, vagy nem teljesülnek a mondott föltételek, a búcsú csak részleges lesz.
A három föltételt teljesíteni lehet az előírt cselekmény elvégzése előtt vagy után akár több nappal is; helyes azonban, hogy a szentáldozás és az imádság a Szentatya szándékára azon a napon történik, amelyen az előirt cselekedeteket elvégezzük.
Fontos tudni, hogy egy napon csak egy teljes búcsút lehet elnyerni. A Szentatya szándékára történő imádkozás föltételeinek teljesen eleget teszünk, ha elmondunk a Szentatya szándékára egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. A híveknek azonban módjukban áll bármi más imádságot mondani a Szentatya szándékára, kinek-kinek a Szentatya iránti egyéni áhítata és tisztelete szerint.
Forrás: Internet
Fotók forrása: Facebook/Katolikus Templom Heves
