A Magyar Posta hazai múzeumi gyűjtemények bemutatása céljával alkalmi bélyegsorozat kibocsátását kezdte meg öt évvel ezelőtt, melyek hagyományosan a magyar kultúrtörténethez kapcsolódnak, jeles évfordulókra, illetve nemzetközi események magyar vonatkozásaira összpontosítanak. A Magyar Posta tájékoztatása szerint a tématerv kialakításakor egyúttal fontos szempont a hazai és a külföldi gyűjtők által kedvelt témák megvalósítása is. Az idén kiadott címleteken a hevesi Sakkmúzeum és az ibafai Janus Pannonius Múzeum Dohányzástörténeti gyűjtemény, a Pipamúzeum féltett és értékes darabjai láthatóak.
Az újdonságok Jakab Tibor és Fűzi István fotóinak felhasználásával, Baticz Barnabás grafikusművész tervei alapján készültek.
A világ mindössze négy sakkmúzeumának egyikével Heves városa büszkélkedhet. A kiállítás 1987. február 24-e óta működik, de anyagának gyűjtése már 1958-ban megkezdődött és a mai napig tart. Napjainkig több mint félszáz országból, mintegy 100 ezren tekintették meg. A legidősebb anyag egy sevilla-i komplett készlet, ami 1750-ből származik. Néhány különleges sakk-készlet is kiemelhető a gyűjteményből: csontafa készlet Baliról, indiai szantálfa, tanzániai ébenfa, kirgiz népművészeti, achát készlet márványtáblával, kerámia készlet, valamint speciális sakk-készlet vak versenyzők számára. A gyűjteményt gyarapítják érmek, emlékzászlók, videó és hangfelvételek, valamint a sakksport világirodalma.
„A Magyar múzeumok kincsei bélyegsorozat kibocsátásának célja, hogy olyan kisebb helyi gyűjteményeket, múzeumokat mutasson be, amelyek művelődéstörténeti, illetve kulturális szempontból érdekesek, esetleg a kibocsátás évében évfordulósak, vagy más szempontból fontosak. A sakk, nemcsak mint sportág, szabadidős tevékenység, de mint bélyeggyűjtői tematika is népszerű hazánkban és a határokon túl is. Legutóbb 2004-ben, a kis magyar sakktörténet különleges, 64 bélyegképet tartalmazó, és egy sakkállást ábrázoló kiadással kedveztünk a téma gyűjtőinek. Időszerű volt, hogy ennyi év elteltével ismét megjelenjen a sakktéma magyar postabélyegen, amire megfelelő alapot biztosított a hevesi Sakkmúzeum gyűjteménye”- tájékoztatta a Hevesi Hírportál szerkesztőségét Apáti-Tóth Kata szóvivő.
Az elmúlt öt évben nyolc gyűjtemény kincsei kerültek bélyegre. Nézzük, melyek voltak ezek, és egy kis történeti áttekintéssel megérhetjük, miért is érdekesek a hazai múzeumok sorában?
2011-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeumának és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Várpalotai Vegyészeti Múzeumának kiállításából válogattak a megjelent címletekre. 
A Rákóczi Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléjaként működik Sárospatakon. A Rákócziak egykori vára ma Magyarország legjelentősebb Rákóczi kultuszhelye, évente több mint 100 ezer látogató keresi fel. „Rákócziak dicső kora” állandó kiállítása szakmailag a legrészletesebb, műtárgyait tekintve pedig a leggazdagabb a témában. Az állandó kiállítások sorában fontos kiemelni a hegyaljai szőlészetet és borászatot bemutató kiállítást is.
A Magyar Vegyészeti Múzeumot 1963-ban a Nehézipari Minisztérium létesítette azzal a céllal, hogy korunk egyik nélkülözhetetlen iparágának, a vegyiparnak és a kémiatudománynak hazai emlékeit összegyűjtse, azok megőrzését biztosítsa és az utókor számára hozzáférhetővé tegye. 1969 óta működik a várpalotai Thury-várban. Alapítása óta mindvégig megőrizte kuriozitását, és Közép-Európa egyetlen önálló vegyészeti múzeumaként működik.
A magyar bélyegkibocsátásban első alkalommal, a Magyar múzeumok kincsei sorozat részeként jelentek meg bélyegen ún. anaglif (színszűrő) technikával készült háromdimenziós képek. A különleges bélyegkisívek speciális, vörös-cián párosítású szemüveget igényelnek. Az anaglif kép mindkét szem számára tartalmaz információkat, de a bal szemen lévő színszűrő kiszűri azon információkat, amelyek csak a bal, a jobb szemen lévő pedig, amelyik csak a jobb szemre tartozik, így éri el a háromdimenziós képi élményt. Ilyenek a sorozat következő, 2013-ban kiadott címletei, melyek a Zsámbékon található Lámpamúzeum és a fertőrákosi Kalcitkristály Múzeum értékeit mutatják be.
1979-ben nyílt meg Zsámbékon a Lámpamúzeum. Az ezernél is több világítási tárgy között találhatók mécsesek, gyertyatartók, ipari, háztartási, olaj- és petróleumlámpák, régi kínai vázából készült lámpa, Zsolnay-majolika, valamint meisseni porcelán talpú petróleumlámpa. Az intézmény 1980-ban az amerikai Nemzetközi Lámpaklubba, 1983-ban az Ausztrál Múzeumi Tagságba nyert felvételt, 1995-ben pedig bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
A világörökség részét képező Fertő-tó tájegység területén, Fertőrákoson található a Kalcitkristály Múzeum. A védett magángyűjtemény kétezer szín- és formagazdag kalcitkristály és négyszáz különféle ősmaradvány segítségével mutatja be Magyarország hegységeit, azok üledékes, vulkáni, valamint átalakult formáit. A világviszonylatban is egyedülálló gyűjtemény a Nemzeti Kulturális Örökség része. A 2013-ban kiadott két kisív különleges, ún. 3D bélyegszettben is kedvez a gyűjtőknek.
A sorozat tavalyi címletein a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményéből látható néhány.
A 200 évvel ezelőtt született múzeum alapító-névadója, Rómer Flóris (1815-1889) győri bencés szerzetesként 1857-ben hirdette meg a múzeum alapításának gondolatát, mert felismerte, hogy az iskolai oktatásban a „régiségeket” is jól lehet alkalmazni. Erőfeszítéseit siker koronázta, 1859. május 6-án az építészeti emlékek kutatására és fenntartására ügyelő Császári-Királyi Középponti Bizottmány rendelkezése a múzeumot hivatalosan is megalapította. Méltó utódai jelentősen fejlesztették a gyűjteményt, és a múzeumot Rómer Flórisról nevezték el. A múzeum gyűjteményei, kiállítóhelyei ajándékozások és vásárlások révén jelentősen gyarapodtak az idők folyamán. 2013. február elsejével pedig, a régi-új névvel, 11 kiállítóhellyel, megyei hatókörű városi múzeumként jött létre a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum. Az intézmény feladatai között a látogató, a látogatóvá „nevelés”, az értékek közvetítése, a helyi kultúra megőrzése és bemutatása fontos szerepet kapott. Az új szlogen is ezt tükrözi: „nyitott, színes, eleven”.
Pécsett a Káptalan utca 2. szám alatt található a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményét bemutató állandó kiállítás, amely 2007-ben nyílt meg. A kiállításban – többek között – nyomon követhető a Zsolnay építészeti kerámia fejlődése a historizáló díszítményektől a nagyszabású egyedi munkákig. A gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár fővel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át, majd vitte sikerre Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Találmánya, a pirogránit tette lehetővé az épületek homlokzatának színpompás kialakítását. A gyűjteményt a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely 1907-ben Zsolnay Miklós ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család 1928-ban alapított múzeumot Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából. 
Az idei kiadás címletei a Sakkmúzeum értékein túl az Ibafai Pipamúzeum gyűjteményéből is válogattak, melyet az 1960-as években hozták létre és főként vásárlás útján kerültek a dohányzás múltját felidéző tárgyak kollekciójába. Az 1968-ban nyílt kiállításon láthatók szépen faragott tajtékpipák, porcelánpipák, az “ibafai fapipa” másolata, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek, különböző műhelyekből származó, változatos cseréppipák, kínai ópiumpipa vagy éppen a népi fafaragás szép példái, különféle gyufatartók, pipaszárak is. Egyedi darab a nagyméretű, esztergályozott, fa “társas pipa”. Néhány darab történelmi személyiségekhez köthető, így Deák Ferenc és gr. Károlyi Mihály pipáját szintén megtekinthetik itt a látogatók.
A Magyar Posta tervezi a sorozat további folytatását, de részleteket elárulni még nem tudnak. A bélyeggyűjtők és a különleges bélyegek kedvelői számára mindenesetre már elérhetőek a Sakkmúzeum darabjait bemutató, szép kivitelű címletek.
