Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt a magyarok egyik kedvenc színésznője, Törőcsik Mari (1935–2021). Több mint hatvan év alatt eljátszott mindent, amire színésznő csak vágyhat: tragikus és komikus alakokat, társadalmi és karakterszerepeket, de zenés játékokban is bizonyíthatta tálentumát a Nemzet Színésze, kétszeres Jászai Mari-díjas és háromszoros Kossuth-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, és a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításért járó díjának birtokosa.
„A Nemzeti Színház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy ma hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.” – olvasható a Nemzeti Színház honlapján.
Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pélyen. Édesanyja tanító volt, édesapja iskolaigazgató. Nagyapjának állítólag volt egy kis mozija, így már kisgyerekkorában megszerette a filmeket. 19 éves korában felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, még el sem végezte, amikor első nagy sikerét aratta. Ez volt az 1956-os Körhinta, Fábri Zoltán filmje. Fábrinak nemcsak a filmes áttörést, hanem a nevét is köszönhette, ő javasolta, hogy Mariann helyett Mari néven szerepeljen (az eredeti neve Marián volt). A Körhintában Pataki Marit játszotta, akit szülei a szomszédos gazdához akarnak férjhez adni, hogy egyesíthessék a földjeiket. A lány persze nem őt, hanem Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akinek nincs semmije. A film rendezőjét Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, Jean Cocteau kezet csókolt a színésznőnek a premieren, François Truffaut írt róla egy egyoldalas dicshimnuszt. Ezzel a filmmel lett ismert Magyarországon is. A művésznő szerint az egyik legnagyobb dicséretet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre mondta neki: „Te, Mari, szerintem én minden magyar színésznőt fotografáltam, de szerintem a világon sincs ilyen kis szemű színésznő, mint te vagy. De belenézek a kamerába, és ilyen szemet nem tudom, láttam-e még az életemben.”
A Körhinta sikere után megszakítás nélkül játszott. Százharminckét színházi szerepét őrzi az archívum, ebből hatvanhatot a Nemzeti Színház előadásaiban játszott. Utoljára a 2016-ban bemutatott Galilei életében lépett színpadra. Filmszerepeinek száma százhetvennégy. A számok persze csak a mennyiségről szólnak, de ennek a hosszú pályának az értékét a minőség adta. Barátja, Pilinszky János költő az elsők között ismerte fel és fogalmazta meg ennek a páratlan tehetségnek a titkát. Így írt róla:
„A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani. Kivételes lélek, ki egyszerre senkié és mindenkié… Törőcsik Mari – jelképes jelenet – egy vidám álarcot tép le magáról. Ami a maszk mögül kitűnik, nemcsak egy síró, elmaszatolt arcocska, hanem valami, amivel alig lehet szembenézni. Törőcsik Mari arca. Életének, szerepeinek, tehetségének örökös, mezítelen tápláléka.”
Volt Egérke a Macskajátékból, Kurázsi mama, Szent Johanna, a Csirkefej vénasszonya, legutóbb pedig többek között a Vígszínház Átutazók című előadásának Bobe Globcsikja, amiért szintén díjazták.
Másik jelentős filmjét, a Déryné, hol van?-t férje, Maár Gyula rendezte. Ezért az alakításért nyerte el Cannes-ban a legjobb női alakítás díját. A ’80-as, ’90-es évek kultikus filmjeiben is játszott, a Szamárköhögésben, a Napló apámnak, anyámnakban, a Csapd le csacsi!-ban, A skorpió megeszi az ikreket reggelire című alkotásban, A turnéban vagy A részlegben.
„Én soha nem mentem szerepek után, mindig inkább meg kellett győzzenek, hogy ezt el kell játszanom. Főszerepeket ma már nem is játszom, de ez így természetes. Az utolsó nagy szerepem a Hosszú alkony volt, amikor rám épült a film. Elkényeztetett a sors, azt sosem kellett megérnem, hogy nem kellek, és azt sem, hogy nem kellek a legjobbaknak. Én adjak hálát istennek” – mondta erről az Indexnek 2007-ben.
2008-ban életveszélyes állapotba került, összeomlott a keringése, kómába esett, a klinikai halálból hozták vissza. Hetvenötödik születésnapját a kórházban ünnepelte, de sikeresen felépült. „Agyonüthetetlenül erős, mesebeli színházi macska, akinek kilenc élet jutott részéül” – írta róla ekkor Molnár Gál Péter színikritikus Beteglátogatóban Törőcsik Marinál című írásában. Ő pedig felépülése után sokszor elmondta, hogy a közönség és a családja szeretete volt az, ami visszahozta az életbe. „Szenvedélyes, nagy szerelem volt a miénk. Négy férjem volt, de nem véletlen, hogy Maár Gyula volt az első, akitől gyereket akartam. Mondtam is ott, a kórházban, amikor felébredtem a klinikai halálból: Te, Maár Gyula, drága, hogy tudjuk majd mi elveszíteni egymást? Hiszen mi nagyon összetartozunk, tiszteljük egymást, szeretjük a másikat emberileg, szeretjük a másikban a művészt…”
Halála után, ahogy ő nevezte a 2008-as összeomlást, óvatosabban vállalt szerepeket. „A jobb kezem nehezen használom. Vezetek, mert tudok fogni, de írni nem, ez megnehezíti az életet. A színpadon kimondottan nehéz volt tudomásul vennem, hogy nem vagyok ura a testemnek. Ahogy Molnár Gál Péter írta: Áttette a gesztusrendszerét a bal kezére. „Azért nem akarok ennél többet beszélni róla, mert ha valaki beül a nézőtérre, ne a kezemmel foglalkozzon” – mondta a visszatérés nehézségeiről. De az utolsó pillanatig nyitott volt a felkérésekre, legyen szó kis szerepről, fiatal, kezdő rendezőről, alternatív vagy klasszikus előadásról. Mindvégig kutatta, ami benne van.
Néha meg kérdezem magamat, hogy vajon szabad-e még ennyi idősen kilépnem a színpadra. De szerencsére a közönség mindig megnyugtat – mesélte Mészáros Márton blogjában, 2012-ben. 2014-ben a Nemzet Művésze díjat is megkapta, amit a Magyar Művészeti Akadémia hozott létre olyan Kossuth-díjas művészeknek, akik már elmúltak 65 évesek. A címet egyszerre 70-en viselhetik, és nem érinti a korábbi csúcselismeréseket, így fordulhatott elő az is, hogy Törőcsik Mari egyszerre viseli a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címeket is.
80. születésnapját Pélyen, szülőfalujában ünnepelte a színészóriás, erről szóló írásunkkal is emlékezzünk az egyik legszeretettebb magyar művészre.
Búcsúzzunk Törőcsik Maritól, akit a közönség szeretete éltetett, aki kellő szerénységgel volt büszke az emberek feléje áradó szeretetére, és akinek egészen különleges sikerben is része lehetett: ő az egyetlen, aki magyar színésznőként vált világsztárrá.
