2024. November 27. Virgil napja

Hat nevelő munkáját ismerték el Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel a Pedagógusnapon

0

Szabó Zsolt államtitkár gratulált a Művelődési Központban megrendezett ünnepségen azoknak a hevesi pedagógusoknak, akik munkájuk elismeréseként Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kaptak.

Burom Jánosné

1976-ban szerzett általános iskolai tanár diplomát az egykori egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán. 1978 óta a Körzeti Általános Tagiskola pedagógusa, aki pályája kezdetén hosszú évekig dolgozott napközis csoportvezetőként is.
Szerény, halk szavú egyéniség. Munkatársaival szemben segítőkész, őszinte, nyílt.
A gondjaira bízott tanulókért felelősséget érezve vezette csoportjait. Nagy hangsúlyt fektetett a gyengébb tanulók felzárkóztatására a délutáni tanulási időben is.
A tanulókkal kialakított kapcsolata jó, szeretik, bizalommal fordulnak hozzá.
A tehetséges gyerekekkel olyannyira sikerült megszerettetni a matematikát és a fizikát, hogy tanítványai évek óta országos versenyek részt vevői voltak, és sikeresen képviselték iskolánkat és Heves városát. Tanítványai az Országos Öveges József Fizikaversenyen, a Jedlik Ányos Országos versenyen több alkalommal is megméretették magukat, ahol a legkiemelkedőbb az utóbbi két évben országos szinten az 1.2. díj.
Matematikából a Varga Tamás Matematikaverseny részeseiként öregbítették iskolánk és Heves város jó hírét.
Tanulói értékálló tudást visznek középiskolákba, legyen az bárhol az országban.
A gyermekek, a szülők és pedagógus társai elismerték szakmai munkáját, becsülik szakértelmét melyről az eltelt 40 év alatt tanúbizonyságot tett.
A kolléganő 2016-ban – 41 éves munkaviszony után – nyugdíjba vonul, befejezi az eredményekben és sikerekben gazdag pedagógusi tevékenységét.
Köszönjük sokoldalú, lelkiismeretes és eredményes munkáját. Gratulálunk tartalmas életútjához. Nyugdíjas éveihez kívánunk nagyon jó egészséget, hogy unokái nevelésében még hosszú évekig részt vehessen és a velük töltött idő minél tovább tartson örömben és boldogságban.

Lövei János

A zenei tanulmányait 1966-ban kezdte, ugyancsak ebben az intézményben, melyet ekkor Állami Zeneiskolának hívtak. Közel ötven éve szoros kapcsolata van a zenével. Pedagógusként 1979 óta erősíti a zeneiskola nevelőtestületét, melynek tisztelt, megbecsült tagja. Szívesen segíti a tanítással kapcsolatos tanácsaival fiatalabb kollégáit, ugyanakkor nyitott a megújulást segítő ötleteikre. Munkáját lelkiismeretesen, kiváló szakmai hozzáértéssel végzi, folyamatosan hozzáadva az évek, évtizedek tapasztalatát.
Növendékei szívesen járnak hozzá, kedvelik tanáruk személyiségét és szeretik választott hangszerüket. Rendszeresen közreműködnek az intézmény és a város rendezvényein. Az elmúlt évtizedek alatt az egyik legfontosabb feladatának tekintette a komolyzene népszerűsítését, a tanulók zenei ízlésének alakítását.
Legtehetségesebb növendékeit eredményesen készítette fel a zenei pályán való továbbtanulásra, akik jelenleg az ország különböző zeneiskoláiban, vagy középiskoláiban tanítanak és jelenleg is kiváló kapcsolatban vannak egymással. Számos olyan fiatal fejezte be nála alapfokú zenei tanulmányait, akik a mai napig aktívan foglalkoznak hangszerükkel a tanár úr által vezetett Hevesi Fúvós Együttesben.
Az együttes vezetését 1983-ban vette át. Pedagógiai rátermettségének köszönhetően a zenekar mindmáig nagyszerűen működik és fantasztikus sikereket könyvelhettek el az elmúlt több mint harminc év alatt. Bejárták Magyarország nagy részét és több európai országban is képviselték az országot, vagy városunkat.
Az elmúlt évtizedekben végzett kiváló pedagógiai tevékenységéért a Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapja meg.

Obrcián Józsefné

Első munkahelye volt 1979 az állami Óvoda Erdőtelek, ahol képesítés nélküli, majd képesített óvodapedagógus volt.
1982- ben szerezte meg óvónői diplomáját.
Három évet töltött az 1. számú óvodában.
A Kerekerdő tagóvodában 1986 -2015-ig dolgozott, ahol 28 évet töltött a gyermekek nevelésével, fejlesztésével.
Több mint 35 éves óvodapedagógusi munkakörben eltöltött ideje alatt nagy odaadással, igényességgel nevelte a rábízott gyermekeket.
Munkáját mindig az igényesség, a pontosság jellemezte. Gyermekszeretetből, pedagógusi magatartásból munkatársainak és a szülőknek is példát mutatott.
Csendes, nyugodt személyiségével, önzetlen gyermekszeretetével könnyen elnyerte a gyermekek és a szülők bizalmát. Nem csoda hát, ha a régebbi óvodásai is – akik már felnőttek – nagy szeretettel emlékeznek rá.

Hajdú Istvánné

Első munkahelye 1975-ben a hevesi Körzeti Általános Iskola 2.sz. Óvoda volt, ahol, mint képesítés nélküli óvodapedagógus dolgozott. Egy évvel később, 1976 nyarán a III. számú Óvodában kezdett el dolgozni, majd még ez év szeptemberében elkezdte a Szarvasi Óvónőképző Intézetben tanulmányait, levelező tagozaton.
1978. június 24-én szerzett óvónői diplomát.
A III. számú Óvoda minden tekintetben fontos állomás volt életében, ahol 31 évig dolgozott, nevelte az első óvodás gyerekeket, akik mára már anyukák, apukák, esetleg nagyszülők.
Családi életében nagy változás történt, 1979 májusában férjhez ment, majd megszületett Lídia, később Csilla kislánya és fia, István.
Innentől már nem csak mások gyermekeiért, hanem sajátjáért is felelősséget vállalt.
A III. sz. Óvodában több évig volt gyermekvédelmi felelős. Megszerezte az egri főiskolán a nevelő tanári oklevelet. Számos továbbképzésen vett részt.
2008-tól 7 évig a HVOBKI Arany János úti Tagóvoda nevelőtestületének volt a tagja.
Gyorsan beilleszkedett az óvodai közösségbe, egyre jobban feltalálta magát a csoportban a gyermekekkel, a munkatársakkal.
A pedagógusi munkájában a gyermekszeretet vezérelte, a következetesség és a segítőkészség. Szerették a gyerekek, ragaszkodtak hozzá a szülők.
Közel 40 éves óvodapedagógusi munkakörben eltöltött ideje alatt több száz gyermeket készített fel az iskolai életre.

Lukács István Lászlóné

Általános iskolai tanulmányaidat Hevesen az I. számú Általános Iskolában végezte, majd 1971-1975-ig az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola orosz-német tagozatán folytatta középiskolai tanulmányait.
Az első munkahelye, ami minden tekintetben fontos és meghatározó volt 1975-ben volt, mint képesítés nélküli óvónő kezdett dolgozni a III. számú Óvodában, majd később itt lett vezető-helyettes (1980-ig).
1975-től tagja lett a Pedagógusok Szakszervezetének és a helyi Szakszervezet Bizottsági tagjaként tevékenykedett.
1978-ban a Szarvasi Óvónőképző Intézetben szerezett óvónői diplomát.
Áthelyezéssel kerültél 1980. 08. 15-én a tarnabodi óvodába, ahol 15 évig, mint óvodavezető nevelte a jövő nemzedékét, akik mára már anyukák, apukák. (1995-ig)
1983-ban munkája elismeréseként Minisztériumi Dicséretben részesült.
1995.-ben a III. sz. Napköziotthonos Óvoda vezetője lett.
A pedagógiai munkájában a gyermekszeretet vezényelte, a következetesség valamint a segítőkészség.
Mind szakmailag, mind emberileg mindig készen állt az elég gyakran változó körülményekhez, a szülő, a gyermeki elvárásokhoz való megfelelésre.
Szerették a csoportjába járó gyermekek és szüleik, kollégák, a vezetők.
2015. december 31-én elbúcsúzott a gyerekektől, egy hosszú és sikeres szép életpálya áll mögötte, és a megérdemelt jutalmat és pihenést kiérdemelte.

Bodor László Istvánné

Általános iskolai tanulmányait Pélyen végezte, majd 1970-1974-ig Hevesi Általános Gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait.
Sikeres felvételi vizsga után a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet nappali tagozatán kezdte meg tanulmányait, majd a második évben levelező tagozaton folytatta.
Az első munkahelye, ami minden tekintetben nagyon fontos és meghatározó volt számára, 1975-ben az I. számú Napközi Otthonos Óvoda volt, ahol mint képesítés nélküli óvónő kezdett dolgozni.
Még ebben az évben tagja lett a Pedagógusok Szakszervezetének.
1976 júniusában sikeres államvizsgát tett, majd csoport mellett vezető helyettesi megbízatást is kapott.
”Pályakezdőként figyelemre méltó határozottsággal kezdte meg nevelő munkáját. Hamar beilleszkedett a nevelőközösségbe, elfogadtatta magát nevelői és gyermekközösségben egyaránt. Biztos ismerője volt az óvodai nevelés dokumentumainak, követelményrendszerének.”
1986-ban munkája elismeréseként Miniszteri Dicséretben részesült, majd 2005–ben a Pedagógusnapi Emlékplakettet is megkapta.
Vezető-helyettesként, később vezetőként a döntésekben és a feladatok megvalósításában fiatalos lendület, tenni akarás jellemezte munkáját.
A szakmai életút 2. állomása 2008 júniusával folytatódott, amikor az I. számú Óvoda bezárt. Hét évig nevelte nagy szeretettel az Arany János úti Tagóvoda többségében halmozottan hátrányos gyermekeit.
Több mint 40 éves óvodapedagógusi munkakörben eltöltött ideje alatt odaadással, lelkiismeretesen nevelgette a rábízott gyermekeket, pedagógusi magatartásból munkatársainak is példát mutatott.

Gratulálunk az elismerésekhez!

Hozzászólások lezárva.