“Várj, ember szíve készen, Mert jő a Hős, az Úr! Ki üdvösséged lészen, Szent győztes harcosúl.
Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.”
Lángra lobbant az öröm szimbóluma is Heves város adventi koszorúján. Az idei rendhagyó karácsonyváró programsorozat harmadik vasárnapján városunk polgármestere, a felesége és Mészáros Ildikó nagytiszteletű asszony gyújtotta meg a várakozás rózsaszín, Szűz Máriára utaló gyertyáját. Az ünnepségen közreműködött Kisné Kertész Gabriella zenepedagógus, és Brunclik Gergely segédlelkész.
Az adventi ünnepkör harmadik vasárnapján a Helytörténeti Gyűjtemény előtt elhelyezett koszorúnál, Mészáros Ildikó református lelkipásztornő ünnepi üzenete hangzott el, majd Sveiczer Sándor polgármesterrel és feleségével együtt lobbantotta fel az utolsó előtti lángot.
A gyertyagyújtás alatt Wass Albert: Karácsonyi mese című verse, Brunclik Gergely, református segédlelkész előadásában hangzott el.
A nagytiszteletű asszony a következő gondolatokat osztotta meg településünk polgáraival:
„Az advent azt jelenti, hogy valaki érkezik, közeledik hozzánk. Különleges időszak ez, és nekünk jó várni és örömmel készülődni erre az érkezésre, a találkozásra. A próféta azt mondja a közeledőről, hogy egy király lesz, érkezése örömöt és békességet hoz Isten népének. Király, aki hatalmát arra használja, hogy általa gyógyuljon a világ.
Nagy szükségünk van most erre a gyógyító örömhírre, mert az idei adventben különösen gyógyulásra szorulunk. Megbetegítő, mi több, beteg helyzetben vagyunk. Mert távolságot kell tartani, nincs kézfogás, nincs ölelés, nincs látogatás… az egészségügyben dolgozók az erejük felett életekért küzdenek. Mert sokan betegek. Mert nagyon sokan félnek ebben a mostani helyzetben. Pedig az advent nem egy elbizonytalanodott és összezavarodott várakozás, hanem magabiztos és kitartó várakozás Arra, aki képes meggyógyítani, elvenni a félelmünket, erőt, biztonságot és örömöt kínál.
„Örüljetek!” – mondja Isten Igéje, ami ebben a helyzetben nagyon furcsán hangzik! Jókedvünk lehet, nevetni lehet, örülni, örvendezni is lehet. De csak ideig-óráig vagyunk képesek! Mert az öröm az ember legmélyebb alaphangulatához tartozik, ezt pedig nem tudjuk még magunk sem irányítani. Ezért olyan különös ez a felhívás: Örüljetek! Örülhetsz a gyermekednek, unokádnak, elért sikereidnek, hogy nem vagy beteg, oly sok örömre adó ok van ebben az életben.
De jön a csalódás, a betegség, a gyász, a félelem a reménytelennek látszó küzdelem.
Igénk örömre felszólító kérése független a külső körülményektől. Ez az öröm nemcsak akkor határoz meg bennünket, amikor az élet mindent megad; hanem akkor is, ha jönnek a nemszeretem napok. Az öröm nem a körülményeimből táplálkozik, hanem az Úr Jézus soha el nem múló, megváltó kegyelméből, irántam való szeretetéből. Éppen ettől valódi és állandó ez az öröm.
Még a legnehezebb időkben is jusson eszünkbe: megváltott emberek vagyunk! Istenünk pillanatnyi helyzettől független, változatlan kegyelme hordoz.
Hogyan lehet miénk ez az öröm?
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Ismét mondom! Az apostol gyakran ismétel, szinte iskolásan.
Az ismétlés áldássá lehet, elmélyíti a tudást, világossá teszi az ismeretet, abban aláhúzza a lényeget. Ennek az ismétlésnek nem pszichológiai, hanem bibliai, teológiai jelentősége van. Nem arról van szó, hogy a ma divatos, pozitív gondolkodásra spannolva magunkat ismételgetjük: – Jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok!
Az ismétlés tehát az üzenet életfontossága mellett jelzi, hogy ezért a krisztusi örömért lehet könyörögni, imádkozni. Ez az öröm Isten ajándéka, amit elkérhetünk Tőle! Minden nap újra és újra könyörögni kell ezért az örömért, hogy megszomorodva is reménységgel tudjunk örvendezni, és soha bele ne keseredjünk az életbe.
A kérőknek adatik, a keresők találnak, a zörgetőknek megnyittatik… (Máté 7,7).”
A városvezetés tisztelettel köszöni a lélekhez szóló szavakat nagytiszteletű Mészáros Ildikó lelkész asszonynak, és köszöni Kisné Kertész Gabriella zenepedagógus, valamint Brunclik Gergely segédlelkész közreműködését.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor