– A mai napon a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírt békediktátumra emlékezünk, ahol a győzők önzése, országunk ellen érzett rosszindulata nem ismert határokat. Feldarabolták Magyarországot, magyarok millióit kényszerítették megalázó kisebbségi sorsra. Feketébe öltözött számok kiáltják a nemzet balsorsát, nemzedékeken át öröklődő fájdalmát, magyarnak, székelynek. Trianon gyalázatára, a magyar nemzet ellen elkövetett aljasságokra, fájó kötelességünk emlékezni – emelte ki Sveiczer Sándor polgármester beszédében.
A trianoni békediktátum 96. évfordulója és a nemzeti összetartozás napja alkalmából, megemlékezést tartottak Heves városában is a Trianoni Emlékműnél. Szabó Zsolt államtitkár úr, országgyűlési képviselőnk és Sveiczer Sándor polgármester mondott ünnepi megemlékező beszédet, Fülöp Márta igazgató asszony prózai szavai után.
Heves polgármestere emlékeztetett: „a hazánkra kényszerített békefeltételek súlyos területi és emberi veszteségeket hoztak. A következmények ismertek: elzárták hazánkat a létfontosságú nyersanyagoktól, vasútvonalaktól, gyakorlatilag lefejezték az országot. Sorolhatnánk az adatokat, hogy mekkora területet, és vele mily értékes kincseit rabolták el a nemzetnek, a magukat győztesnek kikiáltó hatalmak. Újra és újra ismételhetnénk az érzelem nélküli számsorokat, melyek csupán rideg, tényszerű, mindörökre csak statisztikai adatok maradnak. De ilyen körülmények között is csodával határos módon Magyarország talpra állt, köszönhetően a magyar emberek áldozatvállalásának és kemény munkájának. Ismét bebizonyosodott, hogy csak egymásra számíthatunk.”
– Ezer éves történelmünk bővelkedik sikeres honvédő harcokban, ellenségeink fölött aratott győzelmekben. Emlékezhetünk egy virágzó, gazdag Magyarországra, amelynek nem csak Európában volt tekintélye, hanem a világban is. S emlékeznünk kell tragikus eseményekre is, amelyek visszavetették ugyan fejlődésünket, de népünk szorgalma, élni akarása mindig győzött, és a romok helyén újra hazát épített – tette hozzá.
Sveiczer Sándor úgy fogalmazott: „Nekünk, magyaroknak nem térkép, nem földrajzi táj, és főleg nem idegen hordák célpontja a haza jelentése. Mikor azt mondjuk, “szülőföldem”, akkor vezérlő csillagunkat, a Szent Koronát látjuk, és azt az emberfeletti erőt, mely bennünket, magyarokat, mindig megmentett, és a vészkorszakok túléléséhez megújuló erővel táplált, hogy Isten által ránk ruházott küldetésünket véghezvigyük. Mi itthon vagyunk, ez a mi hazánk és az is marad, amíg világ a világ”
– Minden nap egy-egy kis lépéssel előbbre kell vinnünk Magyarország, Heves városa és szűkebb kis családunk életét. Ehhez kérem Isten áldását, hogy a haza ügyeit szolgálhassuk és a ránk rótt feladatokat elvégezhessük – zárta szavait a városvezető.
– Ünnephez értünk, a nemzeti összetartozás ünnepéhez. Ahhoz, hogy ezt a napot értékelni tudjuk, szükség van a történelem ismeretére. Hogy miért alakulhatott ez így és mi történt a világban az elmúlt több mint 100 évben.
Amennyiben felteszik számunkra azt a kérdést, hogy hozzájárulunk-e ahhoz, hogy az EU megmondja számunkra, hogy milyen, nem magyar származású népeket kell befogadnunk, és milyen arányban, mindannyian tudjuk a választ: NEM.
Trianonra is nemet mondunk, az ország fölvásárlására is nemet mondunk, hiszen ez a nemzet egységes és összetartó. Össze kell tartanunk a nemzetet, és a fiataljainkat, gyermekeinknek meg kell tanítani arra, hogy a Kárpát-medence egységes. Nekünk itt kell élni, ez a hazánk, őseinktől kaptuk, és gyermekeinknek ezt adjuk tovább – hangsúlyozta Szabó Zsolt államtitkár úr ünnepi beszédében.
Rámutatva: „Szokták mondani, hogy a magyar nemzet büszke nemzet. Igen, azok vagyunk. Van mire, hiszen valamennyi keletről jövő nagy hódító háborút mi akadályoztunk meg. Európa összeteheti a két kezét, hogy egy ilyen nemzet áll itt, aki gondolkodik, kreatív, akinek van hite és kitartása. Tud harcolni, ha kell, és kompromisszumok révén békében, nyugalomban élni. Úgy gondolom, hogy ez tiszteletre méltó.”
– Hiszek abban, hogy az a nemzeti összefogás, ami határokon átívelően a Kárpát-medencében összetart minket a többi magyarral, ez a megoldás a jövőt illetően. Egy a hazánk, egy a hitünk, és nekünk eszerint kell élnünk – szögezte le országgyűlési képviselőnk.
A történelmi tragédiára való visszatekintést követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A Magyar Parlamentben, 1920 őszén született deklaráció néhány sora:
“A nemzetgyűlés midőn a trianoni béke törvénybe iktatását elhatározza, és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt, s az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak, s az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak, reánk vonatkozó erőszakolása; hogy a nemzetgyűlés csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve nincsenek, s nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás, utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvátételéhez”
Ez a jegyzőkönyvi részlet is segít átélnünk, amit elődeink éreztek: a megdöbbenést, megalázottságot, fájdalmat.
A Magyar Parlament által a békeszerződés az 1921. július 26-i becikkelyezést követően, 1921. július 31-én törvényerőre emelkedett. Amíg nemzeti érzelmű kormányok irányították Magyarországot, az 1921. évi XXXIII. törvénycikk gyászkerettel jelent meg a törvénytárakban.
A jelenkori magyar parlament döntésének értelmében 2010 óta a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja.
A trianoni békedöntéssel hazánk területe 282 870 km2-ről harmadára, 92 963 km2-re csökkent, lakossága 18 millióról 7,6 millió főre esett vissza. Az elcsatolt területekkel együtt mintegy 3,2 millió honfitársunk került határainkon kívülre, szorult ki a nemzet összetartó erejéből.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját, a nemzeti összetartozás napjává.
