A legmagyarabb szobrász, városunk díszpolgára itt hagyott bennünket

“Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk”

Heves Város Önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy türelemmel és méltósággal viselt, hosszan tartó súlyos betegséget követően 2020. június 7-én távozott az élők sorából Kő Pál, Heves város szülötte, díszpolgára, Kossuth-díjas szobrász, a Nemzet Művésze, Heves Megye Nagykövete.

A Munkácsy- és Prima Primissima-díjjal is kitüntetett művész néhány nappal 79. születésnapja után, hétfőre virradóra hunyt el szerető családja körében.

– Nem találok szavakat, hisz végtelenül megrázott a mai lesújtó hír: Kő Pál itt hagyott minket. Óriási veszteség érte Heves városát. Az egyik legcsodálatosabb, legértékesebb ember volt, akit eddigi életem során megismertem. Páratlan emberi tulajdonságokkal és Isten adta tehetséggel, képességekkel rendelkezett.

A művész egyszerű, közvetlen hangon mesélt alkotásain keresztül az élet nagy kérdéseiről. Fanyar humorral, életszeretettel állt ezekhez a kérdésekhez, s adózott a vallás, a mítosz, s legfőképpen az alkotás előtt. Munkái az ország több közterét díszítik, a magyar történelem legnagyobb alakjait mintázhatta meg, köztéri szobrai a fővárosban és az ország számos központi terén állnak. Róma (a Vatikán), Hannover, valamint Párizs is fejet hajtott előtte. Kiemelkedő szoborművei láthatók a vatikáni magyar kápolnában. Kiállítása volt Velencében, Dortmundban, Amszterdamban, Marosvásárhelyen, Moszkvában, több ízben a Műcsarnokban és a Hannoveri Világkiállításon.

Köztéri szobraiból több megtalálható városunkban is: Ünnep, Asszony madárral, a II. világháború áldozatainak emlékműve, Csikós Zoltán síremlék, Feltámadás; Halottsiratás domborművek, Dr. Szegő Imre orvos. Kő Pál 2001-ben kapta meg Kossuth-díját, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze elismerést. Egyszerre volt a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműves hagyományok virtuóz folytatója. A Nemzet Művészének szobrai minden ízükben magyar alkotások. Népi ihletésű művei és történelmünket újraértelmező alkotásai alapján joggal nevezik őt az egyik legmagyarabb szobrásznak.

Fájó szívvel búcsúzunk tőle, emlékét nem engedjük megkopni. A Jóisten ölelje keblére és vigyázzon városunk büszkeségére a Mennyországban. Kő Pál Mestert Heves Város Önkormányzata saját halottjának tekinti. Az egész családnak szívből jövő, őszinte részvétem! – tudatta közleményében Sveiczer Sándor, Heves város polgármestere.

A Hevesi Települési Értéktár egyik nevezetessége Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész munkássága, akinek alkotói tevékenysége számos kiállítás mellett, elsősorban az állandóság igényével készült, közösségi térben elhelyezett monumentális alkotások révén vált közismertté. Életművében a királyok, uralkodók, hadvezérek emlékművei mellett a magyar kultúra és tudomány, és elsősorban a magyar irodalom kimagasló jelentőségű alkotóinak portrészobrai alkotnak fontos műegyüttest.

– A szobrászművész a 80-as évektől tudatosan kereste azokat a feladatokat, amelyekben újraállíthatta az országvigyázó képmásokat. Szondi György drégelypalánki kőszarkofágja – fekvő páncélosvitéz-portréval a tetején – 16-17. századi magyar síremlékeket idéz.

A jórészt eltűnt középkori magyar szobrászat szellemében faragta meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét és a vatikáni magyar kápolnában a három, Magyarországon is működött szent kőreliefjét.

Királyszobrai közül kiemelkedik Károly Róbert gyöngyösi oszlopszobra és III. Béla közöttünk járó, méltóságos bronzalakja Baján. Egyik legismertebb műve az I. kerületi Szent György téren található kolduskapu – méltatta a művészt a Magyar Művészeti Akadémia.

Kő Pál szobrászművész, egyetemi tanár Perespusztán született 1941. június 2-án. Édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az iskolába már édesapja vezetéknevével, Maczky Levente Lajosként iratkozott be. A Kő Pál nevet 1961-ben vette fel.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1968-ban végezte el, mestere Somogyi József volt. A jászszentandrási katolikus templomba 1955-ben stációképeket készített. 1963 óta volt kiállító művész. A Képzőművészeti Főiskolán 1978 óta tanított (2000 óta Magyar Képzőművészeti Egyetem), 1991-től egyetemi tanár volt, majd 1992 és 1996 között rektorhelyettes. 2009 óta volt az egyetem professor emeritusa.

Míves kisplasztikákkal indult szobrászatának az a gazdag vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus. Figurái a falusi gyerekkorból hozott különös meséit idézik.

Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillantak meg: Krisztus-arcú, hársfa Utcaseprőjére piros csíkos mellényt festett, diófa Kossuthját sujtásos filcmentébe öltöztette, tollas posztókalappal szépen faragott fején, így lett belőle kicsit groteszk, népmesebeli „Kossuth apánk”.

Sajátos, kézműves szürrealizmusát 1976-ban átemelte első nagyobb köztéri munkájába: a mohácsi Történelmi Emlékhely hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe, amelyek a mai napig egyedülállónak számítanak a magyar emlékmű-szobrászatban.

A faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkák folytatása 1977-ben az Ady-pályázat Magyar Messiása: a sárgaréz rácsba beletört gyöngyös tollú csodamadár, a budapesti Fórum Hotelben Krúdy sosemvolt álom-Budapestjének hatalmas, színes fa domborműve és a bécsi bankház kétméteres kakastáltoson lovagló tündérfiúja. Az életmű párhuzamos vonulata a királyok, szentek, hősök köztéri kő és bronz szoborsora.

Magyarország és a Kárpát-medence számos városában volt kiállítása, műveit bemutatták Amszterdamban és Dortmundban is, 2001-ben pedig Párizsban életmű-kiállítása nyílt.

Munkásságát élete során számos díjjal jutalmazták, 1975-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 2001-ben Kossuth-díjat kapott az anyag és szellem hatalmas feszítőerőiről tanúskodó szobrászi tevékenységéért, a köztéri szobrászat megújításáért, az ősi és a modern sajátos, eredeti ötvözéséért, nemzetközileg is elismert, kimagasló értékű művészi munkásságáért.

Kő Pál 1995–2011 között tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, majd 2011-ben a rendes tagja lett. Az akadémia támogatásával 2013-ban jelent meg Wehner Tibor róla szóló monográfiája, amely mintegy száz képtáblával illusztrálva dolgozza fel a szobrász életművének főbb műcsoportjait.

2014. november 17-én a Magyar Országgyűlés a legmagasabb művészeti díjjal – a Nemzet Művésze kitüntetéssel – ismerte el munkásságát.

Tisztelgünk a nagy művész, az alkotó, a tanár, az ember munkássága előtt. Életművének egyedisége, művészetének egyetemessége arra kötelez, hogy méltó módon fejezzük ki tiszteletünket, elismerésünket, szeretetünket Kő Pál Mester emlékét örökké megőrizve. Isten nyugosztalja!

Heves Város Önkormányzata és a Városháza valamennyi dolgozója nevében részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak!

(Temetéséről később intézkednek.)

A Hevesi Hírportál 75. születésnapja alkalmából készített egy rendhagyó interjút Kő Pál Mesterrel, melyet az alábbi linkre kattintva olvashat: Alkotások az örökkévalóságnak

Kő Pál emlékére hétfőn egy időben emlékezik meg az M5 csatorna és a Kossuth Rádió. Az M5-ön 21 óra 25 perckor kezdődik az Isten kezében – Kő Pál Portré, míg 21 óra 30 perckor a Történet hangszerelve című műsor hallható a Kossuth Rádión.

Elismerések:

1969, 1971: KISZ-nagydíj;
1975: Munkácsy-díj;
1976: az V. Országos Kisplasztikai Biennále I. díja, Pécs;
1982: Kodály Társaság diplomája;
1984: Művészeti Alap díja;
1986: érdemes művész;
1989: a Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás nagydíja;
1990: Magyar Művészetért életműdíj; a Berzsenyi Társaság elnökségi tagja; a Veszprémi Művészeti Céh tagja.
1992-től a Samu Géza alapítvány kuratóriumának elnöke;
1993-1996: a Magyarok Világszövetsége Képzőművészeti és Iparművészeti Tanács elnöke; 1994-től Nagypalád díszpolgára;
1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Tanulmányutak: Lengyelország, Erdély, Olaszország, Görögország, Mongólia.
1978 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990-től a szobrász tanszék docense, 1991-től egyetemi tanár. 1992-től egy cikluson keresztül rektorhelyettese.
1998: Rendületlenül-diploma.
2000: Heves város díszpolgára
2001: Kossuth-díj
2002: Kölcsey-emlékplakett
2006: Príma Primissima-díj
2007-ben elnyerte az európai szellemiségű művészeknek járó M.S. Mester díjat
2014: Nemzet Művésze-díj.

Jelentősebb köztéri művei:

Lakodalom (terrakotta dombormű, 1966, Budapest, XVIII. ker.)
Mikszáth Kálmán (kő dombormű, 1970, Balatonföldvár, Általános Iskola)
József Attila (bronz dombormű, 1972, Salgótarján, Megyei Művelődési Központ)
Ünnep (1973, Óföldeák)
Mikszáth Kálmán (kő portrédombormű, 1972, Szécsény, Mikszáth Kálmán Általános Iskola)
Borongás (bronz, 1974, Levelek)
Ünnep (kő, üveg, 1974, Heves)
Történelmi Emlékhely szobrai: Tomori Pál, II. Lajos, Szulejmán, Regős szélhárfa és sírjelek (fa, fém, 1976, Mohács-Sátorhely)
Móricz Zsigmond–portré (bronz, 1977, Nyíregyháza)
Antifasiszta mártírok emlékműve (kő, 1978, Sopron)
Hunyadi János (kő, 1979, Jánoshalma)
Szt. Adalbert (kő dombormű, 1980, Róma)
Szt. Gellért (kő dombormű, 1980, Szt. Péter Bazilika)
Boldog Özséb (kő dombormű, 1980, Róma, Magyarok Nagyasszonya kápolna)
Falevél (bronz, 1980, Veszprém, Városháza)
A bécsi cukrászda domborművei (fa, 1983, Budapest, Forum Hotel)
Szondi-emlékmű (mészkő, 1983, Drégelypalánk)
Kőrösi Csoma Sándor emlékére (bronz, 1984, Budapest, XVII. ker., Akácvirág u. Általános Iskola)
Kőrösi Csoma Sándor (bronz, 1984, Tibet)
Károly Róbert (bronz, 1984, Gyöngyös, Fő tér, másodpéldány: Texas)
Kakasos fiú (festett fa, 1984, Bécs, Central Wechsel und Creditbank 1994, MNB)
Áchim András (fa, 1984, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum)
festett plasztika és cégérek (fa, bronz, 1985, Grand Hotel Hungária)
Nyár (bronz, 1985, Újpest Városközpont)
Szárnyas lovak (bronz, 1985, Budapest, Hotel Taverna)
III. Béla (bronz, 1986, Baja)
Batthyány-család címere (kő, 1987, Siklós, Várkápolna)
István király és Géza fejedelem (kő emléktábla, 1988, Veszprém, Államigazgatási Főiskola)
cégér (fa, Salgótarján, Balassi Bálint Megyei Könyvtár)
Alapító (bronz, 1988, Zánka, Úttörőváros)
Balassi Bálint (bronz dombormű, 1988, Zólyom, Vár)
Kovai Lőrinc-síremlék (mészkő, 1988, Budapest, Rákoskeresztúri Temető)
Sinka István (bronz, 1989, Vésztő)
Vetési Albert (mészkő, 1990, Veszprém, Vetési Albert Gimnázium)
kőkapu (kő, 1990, Nagykőrös, Arany János Múzeum)
Podmaniczky Frigyes (öntöttvas, bronz, kő, 1990, Budapest, V. ker, Podmaniczky tér)
Mészáros Lázár-síremlék (mészkő, bronz, 1991, Baja, Rókus Kápolna)
Kölcsey Ferenc (bronz, 1991, Budapest, Kölcsey Ferenc Gimnázium, másodpéldány: Sződemeter)
Menyasszony a ládán (márvány, 1992, Parádfürdő)
Táncosnő (bronz, 1992, Budapest, V. ker., Deák Ferenc u., Dairy Queen Gyorsétterem, 1998 óta ismeretlen helyen)
Kossuth Lajos (bronz, 1993, Kárpátalja, Nagypalád)
Professzor és két diák (bronz, 1993, Baja, Német Nemzetiségi Kollégium és Iskola)
Kossuth Lajos (bronz, 1994, Szolnok)
II. világháború áldozatainak emlékműve (kő, bronz, 1993, Szigetszentmárton 1994, Heves mészkő, 1996, Veresegyház)
Auer Lipót (bronz dombormű, 1995, Veszprém)
Ráday Imre-síremlék (1995, Farkasréti temető)
Kegyeleti hely (beton, 1996, Szajol)
Professzorok Tornya (bronz, tégla, 1997, Budapest, X. ker., Bajcsy-Zsilinszky Kórház)
Johann Sebastian Bach (bronz, 1999, Sárospatak).
Maczky Valér – bronz, Eger
Ratkó József – bronz, Nagykálló 2014.