Az idei Közösségek Hete különleges, így rendhagyó programokat ajánl az érdeklődőknek a hevesi Művelődési Központ. Virtuális városnéző túrán ismerhetjük meg Heves nevezetességeit, ismerkedhetünk értékeivel. Online térben láthatjuk a „Madarak és fák napja” fotópályázat alkotásait, illetve hagyományápoló kreatív szombat is vár bennünket. Ennek keretében fogadja otthonában az intézmény munkatársait a településünkön élő Balogh Gyuláné Palla Márta népi kismesterség oktató, aki szálasanyag-készítő, illetve papírfonó munkáinak bemutatásán keresztül, hagyományőrző online kézműves foglalkozáson avat be mestersége fortélyaiba.
Virtuális hagyományápoló program Hevesen I. – alátét készítése gyékényszövéssel
A Közösségek Hete országos rendezvénysorozathoz kapcsolódva, az online tér adta lehetőségekkel élve, néhány otthon megvalósítható gyermeknapi ajándékötletet is kaphatnak tőle azok, akik bekapcsolódnak a programba.
Márti nénit már jól ismerik a gyerekek a családi játszóházakból, illetve az alkotó és kézműves táborokból. Megszokták kedvességét, segítő szándékát és végtelen türelmét. A felnőttek is számtalanszor készíthettek a vezetésével természetes szálasanyagból kisméretű használati tárgyakat, valamint kipróbálhattak többféle módszert a szakköri foglalkozásokon.
A Közösségek Hetén a Művelődési Központ kamerája előtt négyzetes technikával készít bögrealátétet gyékényből, valamint bemutatja a papírfonás mesterségét is, egy bájos papírsárkány elkészítésével.
Akik az online foglalkozást követve kedvet kapnak az alkotáshoz, és alapanyagot szeretnének a munkához, azok bátran hívják a Művelődési Központ munkatársait a 06/20/2872753-as telefonszámon, ahol igényelhetnek az előre elkészített gyékényekből.
Virtuális hagyományápoló program Hevesen II. – papírsárkány papírfonással
Addig is ismerkedjünk meg Balogh Gyuláné Palla Márta oktatóval!
– Szálasanyag készítő, tehát csuhéból, szalmából, sásból és gyékényből fonja alkotásait. A fentiek közül melyik az, amit a legszívesebben használ, és hol szerzi be azokat?
Szalmát a saját kertemben szoktam termeszteni, mert a határban fellelhetők már olyan alacsony szárúak, hogy fonásra alkalmatlanok. Ültetek rozst és alakor búzát, és amikor ezek viaszérettek lesznek, akkor levágom, szárítom, és úgy tárolom őket. A gyékényt a környékbeli kanálisokból szoktam gyűjteni nyár végén. Akkor kell levágni, amikor már kezd pödörödni a teteje. Összekötegelem, kiteszem a napra, megszárítom, és száraz helyen tárolom. A sást szintén a környező kanálisokból szoktam gyűjteni. Csuhét manapság nehéz szerezni, mert már géppel vágják a kukoricát, így vagy ismerősöktől kapok, vagy azt is szoktam a kertemben termeszteni. Ezeket nagyon száraz helyen kell tárolni, mert különben bepenészednek.
– Mikor és hogyan kezdett bele ebbe a mesterségbe?
Ez körülbelül tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor édesanyám megbetegedett és én otthon maradtam, hogy tudjam ápolni. Közben – hogy mégis valamilyen alkotói tevékenységet is folytassak – arra gondoltam, hogy valamit kellene tanulni. Először az internetről sajátítottam el a papírfonást. Tudni kell, hogy az én szüleim önellátóak voltak, paraszti kultúrából jöttek. Volt szakajtójuk, kosaruk, anyukám lábtörlőket készített. Talán itt az ideje, hogy én is megtanuljam. Gondoltam egy merészet, és beiratkoztam egy pesti iskolába, ahová két évig jártam a gyékény, csuhé, szalma szakra, Bárány Marához. Utána elvégeztem a játszóház vezetői képzést, aztán pedig a népi-kismesterségek oktatója lettem.
– Tanulta-e a technikákat más mesterektől?
Igen, tanultam mesterektől, jártam nyári táborokba, többször voltam Tiszaalpáron a kosár- és szalmafonó táborban. Kanalas Jánostól tanultam kosárfonást, Csáki Ildikótól pedig a szalmafonás fortélyait. De az oktatómtól, Bárány Marától kaptam a legtöbbet, hozzá a mai napig visszajárok. Még mindig tudok tőle tanulni, gyönyörű, finom alkotásai vannak, nagyon nagy a tudása, lenyűgözőek a munkái.
– Milyen előkészületeket igényelnek az anyagok felhasználás előtt?
A gyékényt például először szétszedem szálaira, majd kiválogatom. Ha a külseje rossz, azt eldobom, a belseje az, amit fel lehet használni. Ez a szíve, amit hímeléshez szoktunk alkalmazni. Mielőtt használni szeretném, bevizezem, majd nedves ruhába csavarom és becsomagolom nylonba. Másnapra úgy megpuhul, hogy használható lesz. A szalmát ugyanígy be kell áztatni este, a csuhét viszont elég csak előtte megvizezni. A papír nem igényel ilyen előkészületet, azt akkor szoktam megnedvesíteni, ha vastagabb, hogy a gyerekek könnyebben tudjanak vele dolgozni.
– Tudását örömmel adja át gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Milyen foglalkozásokat tervez, ha újra találkozhat személyesen is az érdeklődőkkel?
Rengeteg foglalkozást szeretnék megvalósítani, sajnos a vírus miatt ezek egyelőre csak elképzelések. Például terveztem, hogy a gyerekekkel játszóházban kipróbáljuk a kötélverést, mivel ez is egy régi mesterség. Szeretném a gyékényszövést is megtanítani, mert az is egy csodálatos dolog. Szívesen megmutatnám, hogyan lehet gyékényből táskákat, lábtörlőket és sok egyéb terméket elkészíteni. Nagyon fontos a szövés tanítása. Az a négyzetes technika, amit a kézműves foglalkozáson csinálunk, szintén alkalmas táskák készítésére, viszont ezek nagyon időigényesek, ezért csak tábori körülmények között lehet velük foglalkozni.
– A természetes szálasanyagok mellett foglalkozik-e más alapanyaggal, illetve más népi tárgyalkotással?
A szálasanyagon kívül nem nagyon szoktam más alapanyagot használni, mivel ez egészen sokrétű, de belekóstoltam már a bútorfestésbe és a szövésbe is. A Csillagvirág Népművészeti Egyesületnél volt lehetőségem szőni, ami szerintem csodálatos dolog, és kipróbálhattam a hartai bútorfestést is, amivel szintén gyönyörű alkotásokat lehet készíteni.
– Mik a további tervei?
Sok van belőlük. Szeretnék gyerekekkel foglalkozni rendezvényeken, játszóházakban. Ezen kívül szeretném egyszer zsűriztetni az alkotásaimat. Jó lenne még szőni, tárgyakat újítani, székeket készíteni gyékényből, sásból, csuhéból…
Köszönjük szépen Mártának, hogy az otthonában kísérhetjük figyelemmel munkáit, és reméljük, azok is örömmel próbálják majd ki ezeket a technikákat online kisfilmünk segítségével, akiknek még nem volt szerencséjük a személyes találkozásra.
Fotók: Hevesi Hírportál/Kóczián Judit
