Heves Város Önkormányzata az idei évben is a Művelődési Központtal közösen szervezte meg a nyári élménytáborát.
Ahogy az várható volt, az első nap az ismerkedés jegyében zajlott. A résztvevők hétfő délelőtt felfedezhették a tábor minden zegét-zugát, talán egy-egy új barátság alappillérét is lerakhatták. A tábor feldíszítésének utolsó mozzanatait szándékosan időzítettük erre a napra, mert az volt az elképzelésünk, hogy ez lesz az első közös élményünk! A tervünk működőképesnek bizonyult, kisebb-nagyobb mértékben minden gyermek aktívan részt vett a helyszín arculatának kialakításában. A dekoráláshoz lufit és krepp-papírt használtunk fel, valamint elkészítettük a táborzászlót is: itt a fő attrakciót az adta, hogy ezen minden gyermek neve, illetve kéz- és láblenyomata helyet kapott. Ezután következett egy kis kézműves foglalkozás, ahol a harisnyavirág készítés rejtelmeit fedezhették fel a gyermekek. A tízórai közös elfogyasztása után persze jutott idő némi játékra is, szigorúan mellőzve minden táblagépet, okostelefont.
A délutánt a tévéből ismert „1 perc és nyersz” című vetélkedővel folytattuk, ahol a lurkók különböző állomásokon mérettették meg magukat: pingponglabdákat halásztak ki szájjal a vízből, vattapamacsokat szedtek össze testápolóval bekent orral, végezetül pedig várépítésbe kezdtek a műanyag poharakkal.
Ekkortájt szakítottunk időt a Zenepavilon megtekintésére is, amit összekötöttük egy kellemes kis fagyizással. A nap végére remekül összebarátkoztak a gyermekek, és bízunk abban, hogy kellemes élményekkel gazdagodtak.
A keddi napon minden a biciklitúra körül forgott. A gyerkőcöket a nagy meleg sem hátráltatta a kerékpározásban, úgyhogy délelőtt 10 óra után pár perccel már meg is érkeztünk Alatkára. Ekkortájt mindenkit csak az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor kezdődik már a vízibomba-csata. A harci kedv csillapodása, na és jó néhány liter víz elpacsálása után egy kis pihenés, majd a jól megérdemelt ebéd következett. Ezen a napon is jutott mindenkinek a felfedezés öröméből, és itt nem csak az új helyszín adta izgalmakra gondolunk, hanem például a délután startoló kincskereső játékra. A táborvezetők az iskola területén kijelölték az állomásokat, ahol a négy főből álló csapatoknak különböző feladatokat kellett teljesíteniük.
A képzeletbeli kincsesláda nálunk sajnos nem a kalózok aranyával volt kitömve, hanem iskolai tanszerekkel – a játék, valamint a nyerés öröme mindenesetre feledtette ezt a „nüansznyi” különbséget. Az ajándékok bezsákolásához olyan küldetéseket kellett teljesíteni, mint például meghatározott szavakkal mondatot formálni. A hazaút nem túl meglepő módon lassabban ment, mint az odaút; a szülők aznap valószínűleg mentesültek az esti mesemondás alól!
A tikkasztó hőség ellenére mindenki élvezte a túrát és kijelenthetjük, hogy egy igazán tartalmas és kalandos napot tudhatunk magunk mögött – tájékoztatta szerkesztőségünket a második nap után Kóczián Judit, a Művelődési Központ munkatársa.
Szerdán alaposan előtört belőlünk a kreativitás. Szabadosné Tóth Mariann jóvoltából mindenki felfedezhette a gravírozás varázslatos világát, az alkotás örömét. Mindezt közös palacsintasütés előzte meg („a 100 darabos kihívás”), illetve az elfogyasztott mennyiségre gondolva, nem volt panasz a főtt kukoricára sem. A házigazda melegszendviccsel, gyümölcsökkel és limonádéval segített pótolni az elégetett kalóriákat.
Népszerű volt a csillámtetoválás is, csakúgy, mint a kosárba dobó verseny (minden gyermek nyereménye egy buborékfújó volt), persze összességében nézve szerdán is a vizeskedés vitte a prímet. Egyébként egy valaki még biztosan nagyon élvezte a pacsálást: a teknős.
Roppant különös módon egy pillanat alatt tovatűnt mindenkiből a fáradtság, amint képbe került a trambulin. Ismételten megerősítést nyert; ebben a korban nem lehet annyira fáradt a gyermek, hogy egy kis közös mókázást visszautasítson.
A festői szépségű Bükk hegység déli lábánál fekszik Felsőtárkány, csütörtöki kirándulásunk célállomása. Az úticél egész pontosan a felsőtárkányi tó volt, illetve Egerben az Eszterházy Károly Főiskolában található Varázstorony nevezetű interaktív kiállítás, melyet összekötöttünk még egy planetárium látogatással. Itt most aztán tényleg volt minden, ami alapanyagul szolgálhat egy remek kiránduláshoz: kisvasutazás, rövid erdei túra, csodaszép táj. Úgy véljük, lesz mit megvitatni a kis emberpalántáknak az iskolában…
A Hell Miksa Csillagászati Múzeum meglátogatását terveztük az Élménytábor fő attrakciójának. Az 1966-tól működő Specula Csillagvizsgáló, azaz a mai Csillagászati Múzeum Európa-szerte egyedülálló betekintést enged a múlt századi technikák működésébe: különböző működési elvű tükrös és lencsés távcsövek, kvadránsok, napórák, stb. Reméljük, hogy a csütörtöki programok rengeteg új információval szolgáltak a gyermekek számára.
A csütörtök is rendesen lestrapálta a csemetéket, mindamellett ezzel máris a célegyenesbe fordultunk, hiszen másnap az Élménytábor – sajnos – bezárta kapuit. Itt nyugtatnék meg mindenkit, még nem lőttünk el minden puskaport!
Pénteken elérkezett az Élménytábor utolsó napja. A délelőttöt egy ügyességi vetélkedősorozattal kezdtük, délután pedig ismét előtérbe került a kézműveskedés; Palla Márta segítségével a papírfonás világából kaptunk egy kis ízelítőt. A nap végén összesítettük a pontszámokat, kihirdettük a nyertes csapatokat, átadtuk az ezért járó oklevelet és nyereményeket, majd (könnyes) búcsút vettünk egymástól. Na, azért olyan nagyon nem érdemes szomorkodni, mert a jövő héten az Alkotótáborban ismét összeáll a csapat – nagyrészt.
Visszatekintve elmondhatjuk, egy igazán tartalmas és élményekkel teli hetet tudhatunk magunk mögött.
A Művelődési Központ munkatársai
