Több helyszínen emlékeztünk a szabadságharc hőseire
– „A haza minden előtt”. Kölcsey Ferenc tanítása a jelmondata ma, nemzeti ünnepünk megemlékezéseinek. Nemzeti himnuszunk szerzője a magyarok legfőbb értékét fogalmazta meg ezzel a négy szóval. Ma is ez a négy szó fogalmazza meg azt az erkölcsi magatartást, amit nem csak a nemzet iránt elkötelezett politikusok, de a magyarság nagy többsége a magénak vall – ezekkel a szavakkal kezdte Szabó Zsolt országgyűlési képviselőnk ünnepi beszédét Hevesen, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc napjaira emlékezve.
A Belvárosi Katolikus Templomban celebrált szentmisével, a pusztacsászi és a Városháza előtti 1848-as emlékhelyek megkoszorúzásával, valamint ünnepi műsorral emlékeztek a hevesiek a forradalom és szabadságharc hőseire. A közös tiszteletadásban Szabó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője és Sveiczer Sándor polgármester is osztozott városunk lakóival.
A forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségsorozat szentmisével kezdődött, azt követően a Pusztacsászon lévő kopjafán, majd a sírkertben felállított obeliszken helyezhették el koszorúikat az önkormányzat, az intézmények és civil szervezetek képviselői, akik Kovács Sándor előadásában Juhász Gyula: Consolatio c. költeményét hallhatták. Gyimesiné Gömöri Ilona főmuzeológus pedig a ’48-as hevesi honvédtisztekről emlékezett meg beszédében.
A Művelődési Központban a Szubjektív Zenei Műhely ünnepi műsora várta a megjelenteket, melyen Szabó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője mondott köszöntőt, kiemelve, hogy 1848. március 15-én kezdődött Magyarország újkori történetének egyik legfontosabb eseménysorozata, mely megalapozta a független, modern társadalmi alapon szerveződő állam megalakulását.
„Ekkor élte meg a magyar nép a tanítást: „A haza minden előtt”. Kölcsey Ferenc tanítása a jelmondata ma nemzeti ünnepünk megemlékezéseinek. A reformkor egyik legjelentősebb magyar költője, nemzeti himnuszunk szerzője, aki maga is politikus, országgyűlési követ volt, a magyarok legfőbb értékét fogalmazta meg ezzel a négy szóval. A haza, a nemzet iránti elkötelezettséget tette minden elé, mércének.
Úgy vélem, ma is ez a négy szó fogalmazza meg azt az erkölcsi magatartást, amit nem csak a nemzet iránt elkötelezett politikusok, de a magyarság nagy többsége a magáénak vall” – kezdte köszöntőjét Szabó Zsolt.
Országgyűlési képviselőnk visszaemlékezett arra a hosszú történelmi folyamatra, a politikai reformévekre, amelynek eredménye a magyar nemzet szabadságának elérése volt, ebben 1848. március 15-e fordulópontot jelentett. Mindaddig ugyanis úgy gondolták, hogy elegendő a Habsburg hatalommal az egyezkedés, a függetlenséget diplomáciai úton is el lehet érni. Ez így is van, ha a hatalom úgy gondolja, hogy regnálása szempontjából nem veszélyes az, ha ad egy kis szabadságérzetet egy nemzetnek. De addigra kiderült, a forradalmak Európa szerte megérettek. Ezek úgynevezett polgári forradalmak voltak, ha a társadalmi fejlődést nézzük… Nálunk, magyaroknál más volt a helyzet. Nem volt önálló, magyar haza, hanem része voltunk egy nagy birodalomnak.
Az 1848-as magyar forradalom ezért különleges és nagyszerű, ezért tisztelik más nemzetek.
Mi akkor a függetlenségünkért is harcoltunk, nem pusztán a polgári jogokért, a választójogért, a sajtószabadságért, az önrendelkezésért, az önálló kormányért.
„Szabadság: a márciusi ifjak számára ez a fogalom a függetlenséget és az önrendelkezést jelentette, a nép számára a közvetlen hatalomgyakorlást, a választásokon való közvetlen részvételt, választójogi törvényt.
A magyar haza ugyanakkor nem volt szabad, szuverén állam és az osztrák udvar nem gondolta komolyan a reformokat. Ausztria az 1848-as forradalmi hullám után vissza akarta vonni azokat. Magyarország ellen készültek támadni, és ehhez felhasználtak mindent és mindenkit. Ellenünk uszítottak nemzeteket, kisebbségeket, nagyhatalmakat.
A forradalmat ezért követte hát a szabadságharc. A haza léte, fennmaradása ugyanis azt diktálta, hogy nemet mondjunk egy természet elleni politikai hatalomnak, egy olyan birodalommal álljunk szembe, amely az életünkre, a megmaradásunkra tör. Ha erre nem teszünk kísérletet, hosszú távon elvesztünk volna a népek tengerében, sem nyelvben sem lélekben nem lennénk már mi, magyarok” – hangsúlyozta a politikus ünnepi beszédében.
Mit is jelent nekünk ma, március 15-e? Milyen üzenetet hordoz nemzeti ünnepünk? – tette fel a kérdést, majd hozzátette: „a haza szeretetét, az érzést, ami összetartja a nemzetet. Egy a hazánk, egy nemzethez tartozunk. Egy olyan ország polgárai vagyunk, amely országért sok ezer ember az életét áldozta fel.”
– Ami egy évezred alatt jött létre, azt történelmi léptékben mért percek és aktuális államhatalmak nem törhetik szét, nem semmisíthetik meg. Ezért kincs a haza. Kincs a függetlenségünk, az önrendelkezésünk, a szabadságunk, a szuverenitásunk. Ezt a kincset pedig soha, semmiért, senkinek nem adhatjuk oda. A ma élő magyarok felelőssége, hogy a hazát megtartsák, megóvják.” Megóvják olyannak, amilyennek megteremtették az őseink. Ez ma a feladatunk, és ez a feladat nem kevés – zárta Szabó Zsolt ünnepi beszédét.
A köszöntő után a Szubjektív Zenei Műhely „Forradalmi félóra” c. rendkívüli előadását hallhatta a közönség. A programsorozat a Városháza előtt lévő emlékmű megkoszorúzásával fejeződött be, ahol Kovács Sándor, Gulyásné Nagy Katalin és a Hevesi Fúvós Együttes műsora egyedülálló élményt nyújtott.
Az emlékműnél országgyűlési képviselőnk és Sveiczer Sándor polgármester tisztelgett elsőként a szabadságharc hősei előtt, majd az önkormányzat, a járási hivatal, a pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
