A legtöbb családot napi szinten érinti a menza kérdése, vagy esetleg problémája. Viszont mindenért nem okolható az iskolai étkeztetés, ha megfigyeljük, mit nassolnak napközben a gyerekek.
Néhány évvel ezelőtt a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének javaslatára módosult a közétkeztetési rendelet: változott a só mennyisége, optimális lett a zöldségadag, de a diétára vonatkozó előírások is komolyabbak lettek. Mivel hazánkban a szív- és érrendszeri problémák népbetegségnek számítanak, ezért fontos volt, hogy már a bölcsődében is
odafigyeljenek az étkeztetésre, mert az ember első ezer napja igen meghatározó a későbbiekben.
Természetesen a gyermek számára az egyik legfontosabb az íz. Valljuk be, a répa vagy cékla íze nem vonzó, viszont annál több vitamint rejt magában. A magyar ember hozzászokott a só, bors és paprika rendszeres (akár nagyobb mennyiségű) használatához. Az ízvilág fokozása nem jár feltétlenül az egészség fokozásával, megőrzésével. (Csak egy érdekesség: 4 éve már vadhús is szerepel a menzák étrendjében.)
Napjainkban, amikor a televíziót is elárasztják a főzőműsorok, az újságok havonta cikkeznek a helyes táplálkozásról, joggal alakult ki az igény, hogy már gyermekkorban odafigyeljünk a táplálkozásra. Nem minden válik a javunkra, ami finom!
Egy jól felépített iskolai étkeztetés legalább három fázisból áll: tízórai, ebéd, uzsonna. Ezt a rendszert javasolják a dietetikusok felnőtt korban is, úgy, hogy természetesen reggelizünk és vacsorázunk is. Ezt gyermekkorban kell megszokni. Tudni kell azt is egy élelmezés vezetőnek, hogy melyik étel mikor és mennyire szívódik fel a szervezetben. És persze, emellé még ott vannak az anyagiak…
Több halat kellene enni, ami itt, a Tisza-tó környékén még adott is lenne. Szakemberek szerint is főként egy bizonyos tényezőn múlik a menzai koszthoz való hozzáállás, ez pedig a szülői példamutatás. A gyermek úgy van kódolva, hogy – bár nyitott – kevésbé fogadja el az ismeretlent. Az ízlés is romlik a kor előrehaladtával, a gyermekek még sokkal erősebben érzik az ízeket.
És akkor még nem beszéltünk az étkezés körülményeiről, a nyugalomról, megfelelő terítékről…
Az étkezés kérdése nem mellékes, hiszen az ember számára egy bizonyos hajtóerő az étel, táplálék, ami szükséges minden egyéb tevékenységünkhöz, legyen az szellemi vagy fizikai. Viszont az étkezési kultúráért minden ember felelős, mi tehetjük azt jobbá, egészségesebbé.
(GLM)
