„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán…” (Zsolt 1, 1) Így kezdődik a Zsoltárok könyve. Az a könyv, melyet az Egyházban állandóan használunk. Használjuk a misén, a zsolozsmában, a szentségek kiszolgáltatásakor.
Piusz atya a lelki nap során erre is emlékeztetett. Legfőképp arra, hogy Istenhez úgy juthatunk el, ha minden gonosz szándékot távol tartunk magunktól, elfogadjuk ember-voltunkat és mindenképpen Istenre hagyatkozunk.
A nap természetes folyását leginkább a Nap határozza meg, mint égitest. Az imádság is ehhez igazodott. Sőt, minden összefüggött: a Nap járása, az imádság és az ember élete/munkája. Ebben segít a zsolozsma, melyet napszakokra felosztva imádkozunk. (Ezért emlegeti egy himnusz a kakast.)
A kórus lelki napjának egy fő célja mindenképpen volt: a kórustagok találják meg az utat újra az Istenhez, tudatosíthassák magunkban, hogy miért, KIÉRT énekelnek. Egyúttal fedezzünk fel egy új utat közösen, az imádság legősibb útját, a zsoltározást. Jézus Atyjához a Zsoltárokkal imádkozott például. Minden élethelyzetben szólhatunk a zsoltáros szavával Istenhez.
A Zsoltárok imádkozni tanítanak minket; megtanítanak szólni az Istenhez.
Szombaton tanultuk a zsolozsmázást Piusz atya segítségével, tanításával. Elkötelezzük magunkat, hogy ezt majd alkalmazzuk a plébániai szentmiséken és zsolozsmákon is. Új irányt veszünk, új lelkesedéssel vágunk neki életünk következő szakaszának.
Köszönjük Piusz atyának!
Hála légyen az Istennek!
(GLM)
Fotók: heveskorus.blogspot.com
