Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára emlékezve, két helyi alkotó által jegyzett könyv bemutatására került sor a hevesi Helytörténeti Gyűjteményben. A könyvek kiadását Szabó Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselőnk és Heves Város Önkormányzata támogatta.
Gy. Gömöri Ilona – A megélt történelem. 1956 Heves, és Köntös László – Sötét út a forradalomhoz című könyvek tartalmát ismertették a szerzők a vendégekkel, a „Büszkeségpont a hevesi áldozatok emlékére” című kiállítás megnyitása után.
Gy. Gömöri Ilona kötete 1956 forradalmának hatvanadik évfordulóján tiszteletadásként és megemlékezésként született, a hevesi forradalmárok, ártatlanul elítéltek és mindazok előtt, akik a súlyos következmények elszenvedői voltak. Hevesen a forradalom és szabadságharc eseményei véráldozat nélkül, viszonylag békésen zajlottak. Ennek ellenére megdöbbentően súlyos ítéletek születtek. 18 főt ítéltek börtönbüntetésre, közülük kettőt életfogytiglanira.
Az ítéletekben súlyosan esett latba a résztvevők származása és előélete. Osztályidegennek számított az értelmiségi, a kulák, a csendőr, a földbirtokos. Életútjukat és az eseményekben vállalt szerepüket vizsgálva elénk tárul, mindenkinek mást jelentett ’56. Volt, akinek hittel és meggyőződéssel vállalt küzdelmet, másoknak az elszenvedett sérelmek megtorlásának idejét, a Rákosi-rendszer hivatalnokaival szembeni bosszú lehetőségét, és volt, akit egyszerűen magával sodort a szabadság örömének tömeghangulata. A szabadság napjainak szűkre szabott idejében nem volt lehetőségük a tervezett célok megvalósítására. De az, hogy részeseivé váltak az eseményeknek, „Guba Dezső és társai” sorsát is egész életükre megpecsételte.
A könyv első része az 1956 októberétől 1957 tavaszáig terjedő időszak történéseit vázolja írott (levéltári) források alapján, míg második fele társadalomtörténeti szempontból közelít a témához. Ez a rész a megélt történelmet, a korszaknak az emberek érzelmeire gyakorolt hatását vetíti az olvasó elé. Az „oral history” módszereivel élve interjúk készültek az egykori résztvevőkkel, törekedve a helyi társadalom rétegeinek reprezentálására. A kiadvány két részéből – az írott forrásokra épülő eseménytörténetből, valamit a szóbeli forrásokra épülő megélt történetekből – együttesen rajzolódik ki a kor képe.
Köntös László kötete egy „sötét korszak” különleges történetét mutatja be egy olyan ember szemén keresztül, aki maga is részese volt az elbeszélt eseményeknek. Köntös László bányászcsaládban született 1940-ben. Szülőföldje és ifjúságának helyszíne a Sajókaza melletti Rudolftelep és Kacola. 14 éves korától 27 éves koráig volt bányász, majd folyamatos tanulással műszaki beosztásokban és pedagógusként dolgozott.
A „sötét korszak” elnyomó rendszere ok nélkül internált családokat, kulákokat és a rendszer bírálóit, politikai ellenfeleit többek között rab-bányákba. A dokumentumszerű kötet részletesen bemutatja azt a három igaz történetet, valamint a helyszínt, amelyről addig úgy tudták, hogy onnan csak az élete árán szökhet meg egy rab. A három sikeres szökés azért is izgalmas, mert nem gyakorlott bányászok hajtották végre, hanem alföldi gazdálkodó, vállalkozó, esetleg humán foglalkozású rendszerellenes elítéltek. Ezek a szökésre vállalkozó, mindenre elszánt emberek jó példáját adják a rendszerrel szembeni ellenállásnak, bátorságnak, kitartásnak.
Ez a rabtábor ma is megvan, az épületek méltánytalanul elfeledve és elhanyagolva állattartó telepként működnek. Az elhanyagolt helyszín láttán támadtak olyan érzései a könyv írójának, hogy mielőtt ezek is teljesen megsemmisülnek, írásba foglalja a forradalomhoz fűződő itteni történetek egy részét. Hiszen az itt elhelyezett rabok ártatlanul, keményen megszenvedték a forradalom előtti igazságtalanságokat, és ezért úgy várták az 1956. októberi eseményeket, mint a hosszú aszálytól szenvedő természet a májusi esőt – olvasható a könyv sorai között.
Fotó: Hevesi Hírportál/Jakab Tibor
