Interjúnkban a Körúti Színház igazgatójával, Galambos Zoltánnal beszélgettünk színházról, darabokról, és a hozzánk érkező első színházi bérletről.
Mit hoz az ősz egy színház életében?
„Az a csodálatos az őszben, hogy a nappalok rövidülésével, a hidegebb idővel megérkezik a színházi évad. Már szívesen ülnek be az emberek a nézőtérre, hogy a hűvösebb napokat nevetéssel tegyék kellemesebbé”- kezdi az interjút a Körúti Színház igazgatója Galambos Zoltán.
Mi is az a Körúti Színház?
„A Körúti Színház több mint egy évtizede járja az országot, hogy kultúrát és szórakozást vigyen az ország településeire. Sokszor járunk olyan helyeken, ahová csak nagyon ritkán, vagy soha nem jut el színházi előadás. Ott mindig hatalmas szeretettel fogadnak bennünket, hiszen gyakran mi vagyunk A PROGRAM. Számunkra az a csoda, ha egy üres színpadból este hét órára fényekkel, díszlettel, és jelmezekkel igazi „nagyszínházat” varázsolhatunk. Ma Magyarországon nagyobb szükség van a kikapcsolódásra, mint valaha. És mi igyekszünk ennek az igénynek eleget tenni. Nevetésre, felhőtlen szórakozásra van szükség. Arra, hogy a néző el tudja feledni bő két órára a számlákat, a gyerek iskolai dolgait, a főzést, egyszóval a mindennapok gondjait. Mi pedig örömmel teszünk eleget ennek az igénynek! És nagy öröm, hogy végre az Önök városába is megérkeztünk!”
Milyen darabokat várhatunk a bérletben?
„Ha valahol bérletet kezdünk, akkor igyekszünk olyan darabokat választani az első bérletsorozatba, ami biztos siker. Vagy, ahogy mi mondjuk: üres kapu, állított labda.
Ebben a bérletben pedig sikerült egy igazi mesterhármast összeállítani, azért mondom, hogy sikerült, mert azért a színészek egyeztetése nem egyszerű feladat. Az első előadási egy igazi klasszikus, zenés vígjáték. Eisemann- Szilágyi: Én és a kisöcsém című darabja, melyben Koltai Róbert a főszereplő, valamint színházunk fiatal, tehetséges színészei, akik remélhetőleg hamar rászolgálnak a hevesi közönség szeretetére. Ebben a darabban olyan ismert, és méltán kedvelt dalok hangoznak el, mint maga a címadó dal, vagy az „Egy kis rúzs egy kis hús”, melyek az 1930-as évek meghatározó slágerei voltak.
A bérlet második előadása Neil Simon: Mezítláb a parkban című darabja, ahol igazi sztárparádéval érkezünk. Az előadás főbb szerepeiben Koncz Gábort, Pikali Gerdát, Gyebnár Csekkát, és Oroszi Tamást láthatják. Neil Simon neve igazi garancia a nevetésre, ő a New York-i Broadway sikerírója. Ez a vígjáték pedig egy igazi fenomenális, térdcsapkodós, könnyfakasztóan nevettető darab. És azért is fontos nekem, mert ez volt színházunk első bemutatója, a színház alapköve, melyet azóta is töretlen sikerrel játszunk. Egyszerűen nem tud megkopni, soha nem lesz unalmas. Már a 200. előadáshoz közelítünk, láttam minden alkalommal, de még mindig élvezet nézni!
Végül egy igazán különleges darabbal Colin Higgins: Maude és Harold című darabjával érkezünk. Ez egy nagyon finom lelkületű, angol humorral átszőtt csodaszép történet. Kicsit többet elárulunk a lelkünkből benne, és a nevetés mellett nagyon szép emberi dolgokról mesél. A darab főszereplője Esztergályos Cecília, az ő neve pedig egyenlő a sikerrel.”
Ha jó értem, Önök „csak” vígjátékokat játszanak?
„Igen, csak. De ez a „csak” nagy idézőjelek között van! Nagy felelősség a nevettetés. Semmit nem szabad komolyabban venni, mint egy poént. Felvidítani tudni szerintem hatalmas felelősség, és adomány. Ugyanakkor minden darabunkat úgy választom meg, hogy ne üres poéndurrogtatás legyen. Minden darabban van valami, amit fontosnak érzünk elmondani. Valami, amiben van lélek. Legyen az olyan egyszerű, mint az első szerelem, az élet szeretete, vagy a halál kifigurázása. Az emberi gyarlóság: valami elérhetetlen hajhászása, pénz, siker, hatalom egyszóval saját gyengeségeink, melyen aztán nagyot nevetünk, ha szembesülünk vele a színpadon. Tehát igen, vígjátéki színház vagyunk, de aki értő füllel figyel, az meghallja a darab valódi üzenetét!”
Mit üzen a hevesi közönségnek?
„Várjuk Őket szeretettel november 8-án az első előadással, szóljanak mindenkinek, hogy terjedjen az előadás híre, ismerjük meg egymást, engedjenek a színház varázsának!”
